Sok emlősnél megfigyelhető, hogy az ásítás ragadós, azaz automatikus imitáció. Az embernél is megfigyelhető, hogy ha ásítani lát mást, maga is ásítani kezd. Vajon így van-e a babák esetében is? Felismerik-e egyáltalán az ásítást a babák?
A Chuo Egyetem és a Japán Női Egyetem által végzett tanulmány vizsgálta ezeket a kérdéseket. Azt találták, hogy az 5-8 hónapos csecsemők az ásításra reagálva arc-specifikus agyi aktivitást mutatnak.
A kutatók eleinte a csecsemők ásításra és a szájmozgására fordított idejére összpontosítottak. A kísérlet során 3-8 hónapos csecsemőknek ásításokat és szájmozgásokat mutattak. A kisbabák az ásítást hosszabb ideig figyelték, mint a szájmozgást. Az 5-8 hónapos babáknál úgy találták, hogy a csecsemők megkülönböztetik az ásítást és más szájmozgásokat, erősebben reagáltak az ásító mozgásra, mint, más szájmozgásokra. Az ásítás előnyben részesítése más arcmimikával szemben idegi eredetű és egyértelmű, hogy már csecsemőkorban is megfigyelhető.
Bár ebben a korban az ásítás még nem ragadós, de azok az idegi mechanizmusok, amelyek érzékelik az ásítást, már a kisbabáknál is megfigyelhetők.
(Forrás: neurosciencenews.com)
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
