“Vannak még ott is olyan emberek, akik a megoldást keresik, nem pedig hárítanak” – írta a BAMA olvasói levelében.
A 35. hetes kismama lekéste a helyi buszt, a következőre pedig 60 percet kellett várnia. Várt is türelemmel, leült egy padra “viszonylagos árnyékban iszogattam a kis vizem, és méregtelenítettem vadul.”
Várakozás közben nézte az appon, hogy épp merre jár a busz. “Ó, csak 7 percet húz rá – ez valóban nagy öröm. Végre beállt az uránvárosi végállomás érkező kocsiállásba, és én már éreztem, hogy nincs sok vissza, hamarosan otthon fekszem a hűvösben – írta a kismama. Ehelyett emberünk rutintalanságból nem állt be az induló kocsiállásra. Továbbhajtott. Vagy 20 ember állt ott döbbenten, hogy most ilyenkor milyen rendezvény van. Egy öt főből álló elit alakulat bement a forgalmi irodába.”
Nem jártak sikerrel, így maradt a következő buszra várakozás, ami még egyszer egy órát jelentett. Ekkor azonban megérkezett egy másik járat, ami ugyan másik útvonalon jár, de a kismama és a többi várakozó utas is felszállt rá, hogy egy darabig elmenjenek vele. “Nekem az volt a tervem, hogy az útvonalon lévő bárba betérek, eszek egy gyümölcslevest, majd hazabuszozok a következő 27-essel. Mert hogy még egy óra aszalást nem bír ki a testem a megállóban.”
A felszálló utasok azonban szóltak a sofőrnek, hogy egy kismama is van közöttük, aki lekéste a buszt, a következő nem állt meg, ő pedig a hegyen lakik. “Lenne -e olyan jó, hogy módosítja a tervet, és felkanyarodik, mert sajnos az előző kollégája nem állt be az induló kocsiállásra, így otthagyott aszalódni bennünket?!”
A buszsofőr azonnal telefonált, engedélyt kért és kapott is, hogy módosíthassa az útvonalat. “Nekem már tényleg a könnyem is folyt, annyira örültem ennek. Örök hálám a sofőrnek, és annak, aki engedte az útvonal módosítását. A történetem világosan bizonyítja, hogy vannak még ott is olyan emberek, akik a megoldást keresik, nem pedig hárítanak.”
Forrás: bama.hu
Kapcsolódó cikkek
