A félénkséggel együtt születünk, vagy más emberekkel való tapasztalataink alapján alakul ki?
A környezetre adott érzelmi reakció, vagyis a temperamentum négy hónapos korban azonosítható először. Úgy mérik, hogy megmutatnak a csecsemőknek néhány egyszerű játékot és megvizsgálják, hogyan reagálnak ezekre. Ez a nem túl bonyolult teszt meglehetősen következetesen kimutatta, hogy azok a babák, akik kifejezetten meglepődve vagy aggodalommal reagáltak az új játékokra, a legnagyobb eséllyel lesznek félénkek.
Ezekre a csecsemőkre jellemző az is, hogy különösen érzékenyek a környezet bármiféle változására, és akár a mindennapi dolgok is, mint a csengő megszólalása, vagy a pelenkázás, könnyen kizökkenti, felzaklatja őket. Ezzel szemben azok a picik, akik pozitívan reagálnak ezekre a változásokra, vagy egyáltalán nem reagálnak rájuk, kimondottan szociális természetűek lesznek, ami már óvodás korban egyértelműen meg fog mutatkozni.
A legújabb vizsgálatok szerint az óvodás korú gyermekek temperamentumában meghatározható különbségek az agyban is megfigyelhetők, ami arra utal, hogy a félénkségnek erős biológiai alapjai vannak és már az életünk nagyon korai szakaszában is a személyiségünk részét képezi.
A környezet nem játszik szerepet a félénkség kialakulásában? Aggódni kell, ha gyermekünk túlságosan félénk?
Csak azért, mert a temperamentumnak biológiai alapja van, még nem jelenti azt, hogy kőbe van vésve. A gyermek természete megváltozhat, ahogy idővel változhatnak a csecsemők szélsőségesen negatív reakciói is az új emberekre, tárgyakra és helyzetekre. Ráadásul azzal sincs baj, ha egy gyerek kissé félénk, és idő kell neki, míg megszokja a környezetét. Nem árt azonban tudni, hogy a csecsemők körülbelül 10-15 százaléka valóban szélsőségesen érzékeny. Őket veszélyezteti leginkább a félénkség kialakulása, és egy részük (kb. 40 százalék) akár felnőtt korban is küzdhet szociális szorongással, habár a szülői figyelem és támogatás ezen sokat segíthet.
Kutatások kimutatták ugyanis, hogy a csecsemő félénksége jelentősen csökkenhet, ha a szülők megfelelően reagálnak a gyermek igényeire. Mint oly sok esetben, itt is nélkülözhetetlen a szülői odafigyelés és érzékenység, hogy fel tudja mérni a gyermek szükségleteit, ne legyen vele szemben erőszakos, hagyja a saját tempójában alkalmazkodni az új dolgokhoz, és az ő természetéhez szabottan bánjon vele. Például a félénk gyerekek könnyebben éreznek bűntudatot, így őket nem szabad túl keményen fegyelmezni, a túlzott fegyelmezés, büntetés miatt még inkább visszahúzódóak és szorongóak lehetnek. A magabiztos, határozott, félelemérzetet kevésbé mutató gyerekeknél viszont ez a szelíd fegyelem nem feltétlenül lesz elég.
Habár a félénkségnek erős biológiai alapja van, nem garantált, hogy két vagy több utód esetén ugyanazt a temperamentumot mutatják majd a gyerekek. Lehet, hogy egy szégyenlős, szorongó gyermeket egy féktelen, félelem nélküli követ. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy a szülői stílusunkat a gyermek igényei szerint tudjuk alakítani, és lássuk, hogy mi az, ami az egyik temperamentumú gyereknél működik, a másiknál viszont nem.
(Forrás: psychologytoday.com)
Kapcsolódó cikkek
