Amikor az ágy mellé guggolva ellenőriztem, hogy még alszol-e, azon gondolkodtam, hogy gyorsan beindíthatnám a mosást, amíg pihensz, és leszedhetném a ruhaszárítóról a már száraz ruhákat. De amikor elkezdtem figyelni, ahogy a mellkasod finoman emelkedik és süllyed, rájöttem, hogy most semmivel sem kellene foglalkoznom, csak melléd kell feküdnöm.
Mert örökre a gyermekem leszel, de a kisbabám csak egy évig.
Amikor kisurrantam a konyhába, hogy felmelegítsem a mikróban a kávét, felmarkoljak egy muffint, és begyűjtsem a vizespalackot, amiben a testvéreid még hagytak egy kevés vizet. Ahogy visszamentem a hálószobába, hogy ellenőrizzelek, ugyanebben a helyzetben aludtál.
Amikor elkezdtél mocorogni, tudtam, hogy valószínűleg hamarosan felébredsz, rájöttem, hogy semmi mást nem kellene tennem, csak lefeküdni melléd.
Mert örökre a gyermekem leszel, de a kisbabám csak egy évig.
Amikor az ágy mellett ülve rápillantottam a karnyújtási távolságra álló futópadra, arra gondoltam, hogy gyorsan felhúzhatnám a cipőmet, és futhatnék 1-2 km-t amíg alszol, sőt, egy gyors zuhanyra is lenne időm utána. De amikor hallottam a szuszogásodat, rájöttem, hogy most nem ezt kell tennem, csak melléd feküdnöm.
Mert örökre a gyermekem leszel, de a kisbabám csak egy évig.
A telefonom folyamatosan rezgett, sorra kaptam az üzeneteket, emaileket. Amíg te aludtál, legalább 5-10 embernek válaszolhattam volna, befizethettem volna online a számlákat, leszervezhettem volna néhány dolgot, rendbe tehettem volna az íróasztalomat. De amikor elgondolkodtam a listán, amit tegnap este büszkén csináltam azokról a dolgokról, amiket elvégeztem, rájöttem, hogy nem kell tennem semmi mást, csak melléd feküdnöm.
Mert örökre a gyermekem leszel, de a kisbabám csak egy évig.
Előfordult, hogy próbáltam mégis kimenni a szobából, hogy kihasználhassam az időt, amíg alszol. Hogy elvégezzek egy-két feladatot, vagy foglalkozzak egy kicsit magammal, legyen egy kis én-időm is. De ilyenkor pillanatokkal később mégis az ágy mellett találtam magam újra, hallgattam a légzésedet. Amikor megérintettem az apró kezed, amivel óvatosan körülfogtad az ujjamat, rájöttem, hogy nincs más dolgom, csak hogy melléd feküdjek.
Mert örökre a gyermekem leszel, de a kisbabám csak egy évig.
Amikor szép lassan elaludtál a karomban, és lefeküdtem az ágyra úgy, hogy közben a mellkasomon pihentél, rájöttem, hogy gyakrabban kell melletted feküdnöm, még ha te csak alszol is, és fogalmad sincs, hogy én ott vagyok veled.
Mert örökre a gyermekem leszel, de a kisbabám csak egy évig.
Szinte elolvadtam a boldogságtól, amikor megfogtad az apró kezeddel az ujjamat, a szemed csukva volt, de közben elkezdtél mosolyogni – mintha arra gondoltál volna, hogy ott vagyok veled. És láttam rajtad, hogy ez jó neked.
Mert örökre a gyermekem leszel…
(A cikk eredeti forrása itt: mother.ly)
Kapcsolódó írásaink:
- Hiányozni fog ez a sok ölelés
- Néha sírok, nem miattad, hanem érted, kicsikém
- Ha tudtam volna… – Egy anya vallomása
- Drága második kisbabám, téged is nagyon szeretlek
Kapcsolódó cikkek
