Számos különleges elnevezésű gyereknevelési irányzat létezik már, mint például a rugalmas és engedékeny medúzaszülőség, az érzelmi biztonságot mindenek elé helyező elefántszülőség, vagy éppen az érzelmi biztonság és közelség kiépítésére összpontosító koalaszülőség. Ahogy arról korábban írtunk az újfajta nevelési irányokat, nevelési gyakorlatokat összegyűjtő cikkünkben, az úgynevezett ”világítótorony-szülőség” (angolul lighthouse parenting) is felemelkedőben van. De milyen is ez a gyereknevelési irányzat, kik a világítótorony-szülők?
(Kép forrása: Getty Images)
Ahogy arról a Parents.com ír, a világítótorony-szülőség a szülői stílusok spektrumán valahol középen helyezkedik el – nem annyira bevonódó, mint a helikopter-szülőség, de nem is annyira engedékeny, mint a megengedő. Fontos eleme, hogy a szülő jelen van és elérhető, amikor a gyereknek útmutatásra van szüksége, anélkül, hogy átlépné a határokat. Lehetőéget ad, hogy a gyerek segítség kérjen, nem a gyerekek helyett akarja megoldani a problémát, és olyan kapcsolatot próbál kialakítani, ahol a gyerekek biztonságban érzik magukat, a problémákkal és a kihívásokkal a szülőkhöz tudnak fordulni, ha szükségük van rájuk, és biztosak benne, hogy a szüleik segítenek nekik túljutni a nehéz pillanatokon.
Mi jellemző a világítótorony-szülőségre?
- A történések nyomon követése és kommunikáció
- Az önállóság és az útmutatás egyensúlyban tartása
- Elegendő teret biztosítani a gyerekeknek a kudarcok megtapasztalására és az ezekből való tanulásra
- Elérhetőség, amikor a gyerekeknek útmutatásra van szükségük
- A függetlenség és az ellenállóképesség elősegítése
- Lehetőéget ad arra, hogy a gyerekek önállóan hozzanak döntéseket és oldjanak meg problémákat
A világítótorony-szülőség előnyei és lehetséges hátrányai
Ahogy minden nevelési irányzatnak, úgy a világítótorony-szülőségnek is megvannak a maga előnyei, de lehetnek hátulütői is, amikre érdemes odafigyelni. A főbb előnyök között lehetnek a következők.
Ez a szülői irány segít egészséges korlátokat és határokat szabni a gyerekeknek a túlzott bevonódás nélkül. Ez segíti olyan készségek fejlődését, mint az önállóság, a problémamegoldás, a rugalmasság, és közben erősíti az önbizalmas, az önértékelést. A világítótorony-szülőség értékeli a nyílt kommunikációt és az önreflexiót és arra ösztönzi a gyerekeket, hogy forduljanak útmutatásért a szülőhöz, ami biztonságos és támogató kapcsolatot alapoz meg. Továbbá segíti a jobb megküzdési készségek fejlesztését, mert szükség esetén útmutatást ad a gyereknek a kisebb vagy közepes konflikutos, kihívások esetén, ahelyett, hogy a szülő mindig helyettük oldják meg ezeket. Ez segíthet a gyerekeknek hatékony megküzdési készségek kialakításában és a rugalmasság erősítésében, ami a és a későbbi életük során is szembenézni a nehézségekkel.
Ennek a nevelési iránynak is lehetnek hátrányai és nehézségei. Egyrészt a szülők általában ösztönösen minden lehetséges módon igyekeznek segíteni a gyerekeiknek, és a világítótorony-szülőségben az egyik legnehezebb az lehet, hogy egy kicsit hátralépjünk a kisebb-közepesebb akadályoknál, és hagyni a gyereket esetlegesen kudarcot vallani. Szintén nehéz lehet, hogy ne próbáljunk minden felmerülő probléma és döntés megoldásában segíteni. Továbbá – ahogy az más nevelési stílusoknál is lenni szokott – ez az irányzat sem univerzálisan alkalmazható mindenkinél vagy minden esetben, sokat számít a gyerekek egyéni igénye, temperamentuma, egyéni fejlődése és kihívásai. (Egyébként is gyakran az a jellemző, hogy többféle nevelési stílust is alkalmaz a szülő.)
Bár a világítótorony-szülőség a gyerekek önálló tanulására és fejlődésére összpontosít, vannak olyan helyzetek, amelyek nagyobb beavatkozást igényelnek, ezért tudni kell azt is, mikor kell közbelépni, jobban bevonódni.
Kapcsolódó cikkek
