Pontos időbeosztással élünk
Dúzs Tamás (33) gazdasági igazgató egy multinacionális cégnél
Molnár Gréta (33) ügyvezető igazgató egy utazási irodánál
Kisfiuk: Dúzs Dávid (2 és fél éves)
Gréta a média világában pörgött egészen addig, amíg a kisfia világra nem jött. Azután is megtartott néhány hazulról elvégezhető feladatot, majd több mint két otthon töltött év után egy számára egészen új területen helyezkedett el.
A férjet, Tamást többszöri egyeztetés után, az esti órákban sikerült mikrofonvégre kapnom.
– Dávid születésétől fogva igyekeztem részt venni a baba körüli teendőkben. Bár az első napokban az anyósom segített, a fürdetés lényegében kezdettől fogva az én feladatom az utána következő pelenkázást is beleértve. Az első időkben, amíg Dávid kétszer evett éjszakánként, a hajnali egy óra tájban esedékes szoptatás utáni büfiztetést és visszaaltatást (több-kevesebb sikerrel) átvállaltam, így Gréta alhatott hosszabban a következőig, amikor is ő büfiztetett és én aludtam. Így nagyjából öt-hat óra alvás jutott mindkettőnknek egyhuzamban. Hétvégenként pedig a hajnali etetést követően legalább az egyik napon én foglalkoztam a gyerekkel, hogy az anyukája kicsit tovább alhasson. Mióta nem szoptat, jól bevált gyakorlat, hogy a nagyszülők meglátogatása alól gyakran “felmentést kap”.
A hétköznapok estéi nálunk mindig is apásak voltak: attól kezdve, hogy hazaérek, a vacsora, a fürdetés és az utána következő játék egészen a lefektetésig az én feladatom. Mióta Dávid bölcsődés, előszeretettel hallgatom egy csöppet gyanúsan egyforma élménybeszámolóit arról, hogy aznap mit evett és kivel játszott. A feleségem ezalatt az elmaradt munkáival foglalkozik, illetve azokkal a háztartási feladatokkal, amelyeket a gyerek mellett nem tudott elvégezni.
Nálunk amúgy nem is a segítség mibenléte jelentette a kérdést, hanem az, hogy egyáltalán visszamenjen-e Gréta teljes munkaidőben dolgozni. Sok családban nyilván fel sem merül ez a kérdés, hiszen a gyerek kétéves kora körül anyagi okokból válik szükségszerűvé az anya munkába állása, de a mi esetünkben nem ez volt a sarkalatos pont. Mivel a feleségem aktív alkat, úgy éreztem, már hiányzott neki, hogy dolgozzon és sikerélményei legyenek a szakmájában. Így végül teljes mértékben támogattam és segítettem abban, hogyan fogjon hozzá új munkahely kereséséhez, miként birkózzon meg az állásinterjúkkal, amiben szintén tudtam neki szakmai tanácsot adni már a munkavállalást megelőzően. Amikor aztán tényleg elkezdett dolgozni, az időbeosztás ésszerűsítését (lásd time management) tűztük ki célul magunk elé: nagyon szoros időbeosztást készítünk, és megtervezzük egy hétre előre, ki mikor megy a gyerekért – itt már szándékosan nem is arról beszélek, hogyan segítem a feleségemet, hanem hogy miként mondunk le dolgokról kölcsönösen annak érdekében, hogy a gyerek soha ne érezze, mennyire elfoglaltak a szülei. Dávidot általában a feleségem viszi a bölcsibe, hetente kétszer én hozom el, a kritikus időszakokat pedig bébiszitter segítségével hidaljuk át. A hétvégeken is megosztjuk a feladatokat, hogy mindkettőnknek legyen lehetősége kikapcsolódni – Gréta ilyenkor jógázik, találkozik a barátnőivel, vagy egyszerűen csak rendezi a gondolatait.
A legfontosabbnak azt tartom, hogy az az idő, amit a gyerekünkkel töltünk, az valóban az ő ideje legyen – forduljunk felé teljes lényünkkel, hallgassuk figyelmesen, és közben ne engedjük elkalandozni a gondolatainkat, kiváltképpen ne a munkánk irányába!
Szia, Drágám!
Képzeld, elmeséltem a Kismama szerkesztőségében, milyen sokat segítesz, hogy visszatérhessek a munkába. Felcsigázta őket a történet, szeretnék, ha megírnám a lapban. Ugye nem gond? Tudom, hogy nem kedveled a szereplést, most mégis arra kérlek, tegyél kivételt, és meséld el úgy, ahogyan te látod!
Szerzőnk saját szavait idézi, arra kértük ugyanis, hogy készítsen interjút a férjével. És mivel ismer még egy apukát, aki tevékenyen támogatta felesége karrierjének folytatását, vele is.
Kihagyhatatlan lehetőség
Fodor Albert (39) építőmérnök
Felesége: Fodor-Kassai Mónika (36) marketingigazgató
Kisfiuk: Fodor Ádám (2 és fél éves)
Amikor Ádám megérkezett, a kettőnk kapcsolata már csaknem egy évtizede tartott. Hosszú ideig vártunk a gyermekáldásra, a megvalósulásig sok megpróbáltatáson mentünk keresztül, és bőven volt időnk arra, hogy mindkettőnkben érlelődjék a szülővé válás gondolata.
Ádámnak sürgős volt a világrajövetel, az alig két és fél kilós apróságot a feleségem alig merte megfogni. Én azért nyúltam hozzá bátrabban, mert a kishúgom is éppen ilyen aprón jött világra, amikor én tizenhat éves voltam. Mivel annak idején sokat foglalkoztam vele, nem jelentett számomra nehézséget a kisember fürdetése, ellátása. Természetesen néhány nap alatt az édesanyja is beletanult, de szemmel láthatóan megnyugtatta, hogy szükség esetén kéznél volt a lelkes segítség.
Úgy terveztük, hogy a feleségem három évig marad otthon várva várt babánkkal, és fölös energiáit cikkírással vezeti le, ám az élet közbeszólt. Nem sokkal Ádám második születésnapja előtt Mónikát felhívta a főnöknője, és felajánlott neki egy kihagyhatatlan álláslehetőséget, mégpedig részmunkaidőben, rugalmas beosztásban egészen addig, míg a kisfiunk óvodába nem kerül. Mindketten egyetértettünk abban, hogy ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani, és őszintén szólva megcsappant tartalékaink feltöltése is lassan időszerűvé vált. Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy az előttünk álló időszak nem lesz egyszerű, mivel alig számíthatunk külső segítségre. Biztosítottam Mónikát, hogy mindent meg fogok tenni, ami rajtam múlik, és ha azzal tudom segíteni őt, hogy időnként én leszek a bébicsősz, szívesen megteszem.
Ezt azóta sikerült is bizonyítani, de nemcsak a baba felügyeletében tudtam hasznosítani magam, hanem a feleségem munkájához szükséges számítástechnikai háttér biztosításában is részt vettem. Sajnos esténként (Ádám lefektetése után) így kevesebb időt szentelünk egymásnak, ritkábban beszélgetünk vagy tévézünk együtt, hiszen ez az az időszak, amikor a párom leül a gép elé, de tudom, hogy számára a szakmai kihívások hosszú távon szükségesek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen és kihasználja szabad kapacitásait. Viszont vigasztal az a tudat, hogy ez a nehezebb időszak átmeneti, és hamar elrepül.
Ádám esténként nagyon várja, hogy hazaérjek – ilyenkor rövid, de tartalmas időt töltök vele: beülünk a kocsiba “autózni”, vacsorázunk, hancúrozunk, a maga módján elmeséli, mi történt vele egész nap. Születése óta én fürdetem, és úgy alakult, hogy a lefekvés előtti szertartás azóta is az én “kiérdemelt” feladatom. Az utóbbi időben előfordul, hogy Mónika néhány napra elutazik, vagy hétvégén dolgoznia kell, ilyenkor mindent együtt csinálunk “mi, férfiak”: együtt eszünk, diót törünk, barkácsolunk, építkezünk, “borotválkozunk”, hancúrozunk, és kettesben megyünk a játszótérre. Hétköznap általában korán elmegyek sportolni, de hétvégén a reggelijét is én készítem, aztán átöltöztetem, és amíg a mamája hazaér az edzőteremből és a bevásárlásból, játszunk egyet.
A kisfiammal kezdettől fogva nagyon jó a kapcsolatom, de az utóbbi időben még teljesebbé vált. Ez nyilván nemcsak annak köszönhető, hogy még több időt töltünk együtt, hanem a személyisége fejlődésével is együtt jár, de a sok közös élmény biztosan hozzájárul.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
