A modern gyereknevelési irányzatok között több különleges elnevezéssel találkozni: ilyen a világítótorony-szülőség, vagy az állatokkal szimbolizált medúzaszülő, elefántszülő vagy éppen koalaszülő. Ezek a nevelési irányok általában nem valamilyen teljesen új elveket jelentenek, sokkal inkább az alapvető nevelési stílusokra épülnek. Egy új nevelési irány a panda-szülőség is.

(Kép forrása: Getty Images)
Mit jelent a panda-szülőség?
A Parents szerint a panda-szülőség egy olyan nevelési stílus, ami hangsúlyozza, hogy bízzunk a gyerekben, hogy elkövethessék a saját hibáikat, ami segíthet az önállóságuk kiépítésében. A lényege az, hogy a szülő hagyja a gyerekeknek a saját feltételeik alapján felfedezni a világot, ahelyett, hogy próbálja irányítani, és közben a szülő és gyerek közötti megértésen és együttérzésen alapuló köteléket szeretne kialakítani. A pandaszülők szerint az ő szerepük mindenekelőtt a gyermekeik támogatása és gondozása.
A Huffington Post UK arról ír, hogy ez a gyereknevelési irány a függetlenség és a rugalmasság fejlesztésére összpontosít. A cél, hogy támogató környezetet biztosítsanak, de ne óvják túlzottan a gyerekeket – egyensúlyt igyekeznek teremteni aközött, hogy mennyire vonódnak be és hogy mennyire hagynak teret a gyerekeiknek arra, hogy tanuljanak a saját hibáikból.
A panda-szülőség kifejezést Esther Wojcicki használta a How to Raise Successful People: Simple Lessons for Radical Results (Hogyan neveljünk sikeres embereket: Egyszerű leckék a radikális eredményekért – a szerk.) című könyvében, és olyan nevelési stílusként írta le, ami azon alapul, hogy a gyerekekre bízza a saját döntéseiket, írja a Scary Mommy. Ő alkotta meg az angolul TRICK mozaikszót, ami a trust, vagyis bizalom, a respect, vagyis tisztelet, az independence, függetlenség, a collaboration, együttműködés és a kindness, azaz kedvesség szavakat takarja. A panda-szülőség egyszerre dolgozik azon, hogy erősítse a köteléket a szülő és a gyerek között, miközben a függetlenséget is elősegíti, és bízik a gyerekben, hogy ha hibázik, tanul belőle, és végül jobb lesz általa. Ha a gyerek megbotlik, a szülő gondoskodik róla, hogy biztonságos, megértő, együttérző teret biztosítson a számára.
Mi jellemzi ezt a gyereknevelési irányt?
A Parents összegyűjtött néhány főbb ismérvet a panda-szülőségről:
- Óvatos útmutatás. Lilit Ayrapetyan pszichológus szerint a pandaszülőket az ösztönzi, hogy hagyják a gyerekeket saját döntéseket hozni.
- Érzelmi kötelék. A pandaszülők a gyerekekkel együttműködve gyengéd, de szilárd határokat építenek ki, amelyek mély, bizalmi kapcsolatból fakadnak. Ez közös vonásuk az úgynevezett slow parenting, vagyis lassú nevelés szülői stílussal, ami szintén a kötődésre és érzelmi kapcsolódásra összpontosít.
- Függetlenség. A gyerekeket támogatja az új dolgok kipróbálásában – de anélkül, hogy a kifejezett engedélyt kelljen adni.
- A kreativitás ösztönzése. Támogatják a gyerekek kreatív gondolkodását a határaikról, anélkül, hogy a saját véleményüket erőltetnék rájuk.
- Problémamegoldás. A panda-szülők arra ösztönzik a gyerekeiket, hogy a saját feltételeik szerint küzdjék le az akadályaikat, és önállóan oldják meg a felmerülő kihívásokat. (De mindig nyitva hagyva a lehetőséget a segítségkérésre.)
- Kornak megfelelő kockázatvállalás. Megtanulják, hogy egy kihívás biztonságos vagy nem biztonságos-e a számukra, ha kérik, szülői támogatással.
A panda-szülőség előnyei és lehetséges hátrányai
Minden nevelési iránynak vannak előnyei, de meglehetnek a hátulütői is, ami a panda-szülőség esetében is így van.
A panda-szülőség mélyen önreflexiót igényel a szülőktől a saját határaikkal kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy tudniuk kell, mikor kell visszalépniük, és hagyniuk, hogy a gyerekek önállóan hibázzanak. Ez a szülői irány is engedi a gyermekeknek, hogy kialakítsák saját nézőpontjukat és véleményüket, így a pandaszülők gyakran olyan gyerekeket nevelnek, akik nem félnek kimondani a véleményüket. Ebben hasonló a tudatos neveléssel, amelyről bebizonyosodott, hogy mély érzelmi bizalmat alakít ki a szülők és a gyermekek között, ami esetében a nyílt kommunikáció kulcsfontosságú, és ösztönzi a kreativitást.
A panda-szülőség segíthet fejleszteni a rugalmasságot, ellenálló képességet, amit a saját hibáik elkövetésével tanulnak meg a gyerekek, Dr. Ayrapetyan szerint. Ez a stratégia természetes módon segíti az önállóságot: a gyerekek megtanulják önállóan megoldani a problémákat, bíznak a saját ösztöneikben, miközben tudják, hogy szüleik ott lesznek, hogy támogassák őket, bármi is legyen az eredmény. Amikor viszont a dolgok rosszul alakulnak, az érzéseket ítélkezés nélkül ki lehet fejezni.
Ebben a nevelési irányban a szülők lehetnek egy kicsit lazábbak és kevésbé irányítók, nem ők hoznak meg minden döntést a gyerekük helyett. Otthon gondoskodó környezetet alakítanak ki az empátia, a rugalmasság és a bizalom alapján, anélkül, hogy megpróbálnák minden tevékenységet és interakciót mikromenedzselni.
Azonban a panda-szülőség esetén is figyelembe kell venni néhány dolgot, különösen, ha a gyerekek érzékenyebbek, különösen, ha szorongóbbak. Ennél a nevelési iránynál a szülők általában hagyják, hogy a gyerekek hozzák meg a döntéseiket – de tudniuk kell a különbséget tenni aközött, hogy mikor bízzák az irányítást a gyerekekre vagy önmagukra, a biztonságukat és egészségüket figyelembe véve, illetve, hogy csak a viták elkerülése érdekében mondanak-e igent, és hogy valójában az egészséges függetlenséget ösztönzik-e.
És bár a nyílt kommunikáció bizalomhoz vezet a pandanevelésben, vannak olyan esetek, amikor nehezebb lehet átvenni az irányítást a fontosabb vagy feszültebb helyzetekben. Ezért ennél a nevelési iránynál is szilárd, világosan meghatározott szabályokra van szükség otthon. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az engedékenységük mögött szilárd határok húzódjanak, mondta Dr. Ayrapetyan. Ha ez nem így van, a gyerekek összezavarodhatnak, vagy nehezen érthetik, hogy mely viselkedés elfogadható és melyik nem. Azok a gyerekek, akiknek több támogatásra van szükségük, nehezen hozhatnak döntéseket, ha úgy érzik, hogy szüleik túl messze vannak a háttérben. A szülőknek pedig reagálniuk kell arra, ha gyermeküknek extra támogatásra van szüksége.
Néhány tanácsot is ajánlanak, ha valaki ennek a szülői stílusnak a szellemében neveli a gyerekét. Érdemes tudatosan figyelni a rendszeres kommunikációra, meghallgatni a gyerekeket a döntések önálló meghozatala előtt. Ösztönözni lehet a problémamegoldást azzal, ha a gyerek kihívással szembesül, nyitott kérdéseket teszel fel, mint például, hogy: „Mit gondolsz, mi segítene?” vagy „Mit próbálhatnál ki legközelebb?”.
Mutass példát az érzelmek kifejezésre és a nyugalomra: ha a gyerekek látják, hogy a szüleik nyugodtan és átgondoltan reagálnak a kihívásokra, természetes módon megtanulják, hogyan ismételjék meg ezt a viselkedést a saját életükben, sőt, talán könnyebben is tudják szabályozni saját érzéseiket.
Szintén javasolják a pozitív megerősítés alkalmazását: ismerd el gyermeked erőfeszítéseit a jó viselkedés, a jó döntések meghozatala és a szabályok betartása érdekében pozitív megerősítésen keresztül, még akkor is, ha nem ér el mindent, amit eltervezett.
Ha biztonságos határokon belül hagyjuk, hogy a gyerekek kudarcot valljanak, az megtaníthatja őket a rugalmasságra és az elszántságra. A tanulás a tetteik természetes következményeiből eszközöket adhat nekik ahhoz, hogy a jövőben jobb döntéseket hozzanak.
Az önállóság tanult viselkedési forma, ezért fontos figyelni arra is, hogy mikor van szüksége a gyerekeknek több vagy mikor kevesebb támogatásra.