A Facebook a legjobb memóriamankó, ahogy fel-feldobja az elmúlt évek aznap történt, posztolt eseményeit: kirándulás a szentendrei Skanzenben, séta a Margitszigeten, látogatás mamáéknál. Unoka, apa, papa, dédiapapa locsol, lányunoka, mama, anya boldogan fogadja az illatos, vagy kevésbé illatos fejre érkező folyadékot. És a locsolóversek… Azok is nagyon jók. Minden évben más. Viccesek előnyben. Azt kuncogva is lehet mondani. Sonka, tojás az asztalon, süti minden mennyiségben. Ilyenkor nem számít a diéta, hisz mama és anya olyan nagy szeretettel készíti a finomságokat! “Majd másnap kezdjük a diétát, ugye Drágám?”
Ebben az évben más a húsvét. Nincs nagyszabású családi program, és a hazamenetel a nagyszülőkhöz is elmarad ezúttal. Itthon maradunk. Kicsit a lényegét érezzük elveszni a húsvétnak a “karanténfáradtság” árnyékában. A gyerekeknek sem könnyű ez az időszak. Anyának, apának menteni kell, ami menthető. Sorra kell venni, mik azok, amik virtuálisan is megvalósíthatók, vagy még átmenthetők a 4 fal közé a sonkán, tojáson túl.
“Szabad-e virtuálisan locsolni?”
“Anya, a húsvét is elmarad idén?” – érkezik a kérdés a gyerektől. Látszik az aggódás az arcán, és az is, hogy egyre jobban utálja ezt az egész vírushelyzetet. A láthatatlan ellenség számára még megfoghatatlanabb, mint számunkra. “Lesz locsolás, persze.” Csak kicsit másképp – tesszük hozzá magunkban.
Messenger Kiden, vagy anya/apa profiljával, skype-on, zoomon, videóchattel “majdnem” olyan. Reggel anya locsolása után hívjuk mamáékat, uncsitesót, keresztanyut. A locsolás nem marad el. “Idén melyik locsolóverset mondjuk? Tanuljunk másikat!” A szülői lét a legjobb problémamegoldási tréner.
Húsvéti keresgélés és kézműveskedés, szigorúan 4 fal, vagy kerítés mögött
“Tojást is festünk, persze.” Az élesztő mellé szerencsére nem került fel a hiánycikk-listára a tojásfesték. Minden mehet ugyanúgy, mint máskor. Tavaly színátmenetesek voltak, idén csak klasszik festékkel festünk, majd pingálunk. Jobbagyféltekésen, pontozva, csíkozva, körülrajzolva, kinek hogy esik jól. Kifestjük magunkból az elmúlt időszak izgalmait.
A tojáskeresés, nyomozós meglepikeresés 4 fal között is megoldható. Elhelyezhetők a rejtelmes versikékből álló nyomok a lakásban, vagy a kertben, és máris indulhat a kis törpe nyomozó, hogy utánajárjon: a nyuszi hova rejtette az ajándékot vagy hol ejtette el azokat a fránya tojásokat. Az ajándéknál is értékesebb a izgalma a nyusziünnepnek.
Ami hiányzik…
Terápiaként ami hiányzik, összegyűjtjük, kimondjuk. Eltesszük gondolatban az öleléseket, a puszikat, a valódi kölnizést, a tojás átadományozását. Beletesszük egy kis belső dobozba, jelezvén: nem felejtjük el, nem maradnak el ezek, csak most nem lehet… Várakozunk és vigyázunk egymásra. S ha megint szabad az út, akkor begyűjtünk mindent: a mamapuszikat, a papaöleléseket, a közös fűben ücsörgést az unokatesókkal. Lesz ez még együtt is.