Fotó: Getty Images
Mennyi mesét nézhet egy kisgyerek? Egyáltalán nézhet-e már mesét? Mikor kapjon az iskolás saját okoseszközt? Rengeteg olyan dilemmával kerülünk szembe nap mint nap, amelyekkel kapcsolatban inkább csak sejtjük, mint tudjuk a megfelelő választ. Hiszen a mi gyerekkorunkban még nem léteztek ezek a dilemmák. Amit digitális szülőségnek nevezünk, azzal először a mi korosztályunknak kell megküzdenie. Ebbe beletartozik a gyerekek online tevékenységének felügyelete, a képernyőidő szabályozása, a digitális eszközök biztonságos használatának megtanítása. És mindehhez nincs mintánk.
Milyen digitális szülő vagyok?
A gyereknevelésben az az egyik legnehezebb dolog, hogy nincsenek egyértelmű, mindenkire és minden helyzetre érvényes szabályok. Sem gyors visszajelzések arról, jól csináljuk-e. A digitális szülőség erre rátesz még egy lapáttal, hiszen ismeretlen terepen mozgunk, ahol ráadásul nagyon erős elvárásokkal szembesülünk.
Tudjuk, hogy a képernyő előtt töltött idő nem tesz jót a kicsi gyerekeknek, de nem életszerű kizárni azt a mindennapokból. Gyakran mi magunk is sokkal többet használjuk az okoseszközöket, mint kellene, és a gyerekek ezt látják tőlünk – még egy dolog, ami miatt lelkiismeret-furdalást érezhetünk. Már maga a szabályrendszer sem egyértelmű, és ezeket a vélt szabályokat nem könnyű betartani és betartatni. Ebben igyekszik segíteni az EdTech Koalíció Digitális Gyermekjóllét Munkacsoportjának háttéranyaga, és az ez alapján késült összefoglalók – mi is ezekből válogattunk.
Tiltás helyett tudatos átmenet
A tablet nem ördög, de nem is játékszer – ez egy jó alapelv, ha a célszerű „digitális szülői hozzáállást” keressük. A digitális szokások alapjai már óvodás-, sőt gyakran bölcsődéskorban kialakulnak. A kérdés nem az, hogy legyen-e képernyő, hanem az, hogy mikor, mire és hogyan használjuk.
Fontos észben tartani, hogy a túl korai vagy kontrollálatlan képernyőhasználat terhelheti a figyelmet, az önszabályozást, az alvást és a társas készségek fejlődését. Ugyanakkor megfelelő keretek között a technológia lehet ablak a világra, a közös felfedezés és tanulás terepe.
A végletek – teljes tiltás vagy korlátlan engedés – helyett érdemes rugalmas, ártalomcsökkentő szemléletben gondolkodni. Nagyon kevés családban életszerű, hogy a gyerekek egyáltalán ne használjanak okoseszközt, és nem is feltétlenül kell, hogy ez legyen a cél. Sokkal inkább az, hogy a digitális eszközök ne vegyék el a teret a személyes kapcsolatok, a közös játék vagy a mozgás elől, hanem inkább kiegészítsék azokat.
Egyszerű, de fontos szabályok
Ha elfogadjuk, hogy a képernyő és a digitális eszközök részei az életünknek, és nem kiszorítani próbáljuk azokat, hanem igyekszünk a lehető legjobban, a legkevesebb ártalom okozása nélkül használni, azzal sok felesleges konfliktustól kímélhetjük meg a családot és magunkat. Lássunk néhány hasznos és életszerű, betartható alapelvet ehhez az ártalomcsökkentő hozzáálláshoz.
- A háttértelevíziózást (amikor nem nézzük, „csak úgy” megy a háttérben) érdemes megszüntetni.
- Amennyire csak lehet, figyeljünk oda, hogy legyenek tisztán a gyerek(ek)kel töltött időszakok, amikor nem szívja el a figyelmünket tőlük a mobilunk (ez a technoferencia jelensége).
- A képernyőidőt mindig kövesse, „vezesse le” vagy épp egészítse ki mozgásos tevékenység, élmény. Nem kell zéróra csökkenteni, de semmiképp ne menjen a mozgás és szabad játék rovására.
- A közös játékhoz, meséhez ragaszkodjunk, a képernyő akkor jöhet, ha ezeken felül marad idő rá, ne ezeket helyettesítse.
Persze ezek általános elvek, a gyerekek életkorát is nagyon fontos figyelembe venni, amikor a saját szabályainkat kialakítjuk.
Fotó: Getty Images
Kicsikkel: legyen közös élmény
A legkisebbek esetén különösen fontos, hogy a tartalomfogyasztás közösen történjen, ne „nyugtató”, „bébiszitter” funkciót töltsön be. A mesenézés legyen közös program, közben beszéljünk a kicsihez, és ő is kérdezhessen. Ez segít neki értelmezni és feldolgozni azt, amit tapasztal. Legyen a képernyő előtt töltött idő rövid, és tegyük beszélgetéssel „interaktívvá”. És ragaszkodjunk a teljesen képernyőmentes helyzetekhez, például lefekvés előtt, étkezéskor, a szabad levegőn.
Nagyobbacskákkal: legyenek közös szabályok
Az 5–9 éveseknél a közösen kialakított családi szabályok adhatnak kapaszkodót. Fontos megbeszélni, mikor, hol és mennyi ideig lehet az eszközöket használni, és legyenek helyzetek, amikor ragaszkodjunk az offline élmények elsőbbségéhez. A közös meseolvasás, játék, kirándulás legyen az alap, amit színesít, kiegészít a képernyős tevékenység.
Az online biztonság, a megfelelő szülői korlátok, ellenőrző funkciók beállítása nagyon fontos. Alapvető, hogy biztosítsuk: a gyerek csak az életkorának megfelelő tartalomhoz férhessen hozzá. De ne csak ezen legyen a hangsúly, hanem a digitális eszközök értelmes, kreatív, problémamegoldó felhasználásán is.
Bátran megmutathatjuk, hogyan használjuk az okoseszközöket mindennapi problémák megoldására, felmerülő kérdések megválaszolására. Jó, ha ez a közös interaktív ismerkedést előnyben részesítjük az egyszerű, passzív tartalomfogyasztáshoz képest.
Amiben fontos szigorúnak lenni
- A gyerek csakis az életkorának megfelelő tartalommal találkozzon
- Két éves kor alatt minél inkább törekedjünk a képernyőmentességre (A szakmai anyag teljes képernyőmentességet javasol. Persze ez például egy többgyerekes családban nem mindig könnyen megoldható.)
- A közösségi média használata tilos 9 éves kor alatt, még szülői felügyelettel is.
Tudatos digitális nevelés
Az EdTech Koalíció Digitális Gyermekjóllét Munkacsoportjának szakértői összeállítottak egy olyan háttéranyagot, amely kifejezetten a 0–9 éves korosztály online jelenlétének kérdéseit rendezi áttekinthető keretbe. A háttéranyag alapján a szülők számára is készültek hasznos cikkek és útmutatók – itt érhetők el.
Az idei ősz egyik kiemelt szakmai eseménye pedig a Digitális Gyermekjóllét Konferencia és Kiállítás, amelyet 2025. október 18-án rendeznek meg Budapesten, a FALK1 Rendezvényközpontban. Szakpolitikai és tudományos előadások, gyakorlati példák és interaktív workshopok keretében mutatják be a családoknak, pedagógusoknak, döntéshozóknak, hogyan lehet a legkisebbeket biztonságosan, fokozatosan és tudatosan bevezetni a digitális világba.
Kapcsolódó cikkek
