A gyermek szociális fejlődése már a születés pillanatában elkezdődik. Az első kapcsolatok, amelyeket megél, alapvetően határozzák meg azt, hogyan fogja érezni magát a világban, miként viszonyul majd más emberekhez, és hogyan képes majd bizalommal fordulni a társai felé. A szülő-gyermek kapcsolat természetesen kulcsszerepet tölt be e téren is, hiszen a szülő reagálásaiból tanulja meg a gyermek, hogy érzelmeinek kifejezése biztonságos, meghallgatásra és elfogadásra talál.
A mosoly az egyik legkorábbi szociális jelzés, amely az élet első heteiben reflexszerűen jelentkezik, majd körülbelül hathetes korban válik tudatos visszajelzéssé a szülő felé. Néhány hónap múltán pedig a gyermek már maga is kezdeményezi a mosolyt, hogy felkeltse környezete figyelmét. Megfigyelhetjük, hogy a gyermek felismeri az idegen és ismerős arcok közötti különbséget, és egyre érezhetőbben megnyugszik az általa ismert arcok társaságában, míg idegenekkel szemben visszahúzódóbb, félénkebb lehet. Ez a jelenség közvetlenül kapcsolódik a kötődés alakulásához.
Az első életévben a szeparációs szorongás körülbelül 8-10 hónapos korban jelentkezik először, amikor a csecsemő már tudatában van annak, hogy az anyja eltűnhet, de még nem biztos abban, hogy vissza is fog térni, ezért gyakran sírással reagálhat, és az anyukája karjaiban szeretne lenni. Ebben az időszakban kulcsfontosságú, hogy a szülő ne “tűnjön el” titokban, hanem tudatosan búcsúzzon el: ha integetünk, amikor elmegyünk, és látványosan üdvözöljük, amikor megjövünk, az a gyermek számára kapaszkodó, mely segít a távolság és idő áthidalásában.
Tíz hónapos kor körül a gyermek egyre tudatosabban keresi a testi közelséget: odabújik, öleli a szülőt, ha vigasztalásra van szüksége vagy egyszerűen ki akarja fejezni a szeretetét. Elkezd megjelenni az önkifejezés: produkálja magát, szívesen nevettet, a környezet figyelmét keresi. A szociális fejlődés egyik újabb állomása a kérem-köszönöm játék, melyben a gyermek rátanulhat a “kérem” és “köszönöm” kifejezésekre, főleg ha érzi, hogy ezek kölcsönhatásban működnek.
baba játszik az anyukájával
Az akaratkifejezés még finom, de egyre határozottabb: a gyermek rámutat, ha valamit szeretne, vagy figyelmét odairányítja valamire. Azonban körülbelül tizennyolc hónapos korban egyre önállóbbá válik, „besegít” a házimunkába, utánozza a szülői teendőket, a tükörben felismeri saját magát, ami az öntudat kezdetét jelzi. A másfél éves kor utáni időszakban egyre gyakrabban jelentkeznek szerepcsere alapú játékok: a “kukucs” vagy “elrejtőzöm-megkeresel” típusú interakciók fontos lépcsőfokai az empátia és a társas kapcsolódás fejlődésének. Ahogy közeledünk a kétéves korhoz, a gyermek elkezdi gyakorolni az irányítást, megjelenik az “én csinálom” korszak, ahol az önállóság és az önkontroll is formálódik.
Kétéves kor körül gyakori jelenség a dacos viselkedés, ami nem egyszerűen “rosszalkodás”, hanem az önállóságra törekvő gyermek határkereső próbálkozása. Ilyenkor fontos, hogy a szülő következetes, szeretetteljes kereteket adjon, hiszen a szabályok megismerése biztonságot jelent, persze a szülők számára a türelem próbája is. Kétéves kor után megjelennek a mintajtékok, amelyekben a gyermek valóságot modellez: főz, etet, szerel, utánoz. Emellett a felnőttekkel való szerepjátékok segítik a társas szabályok és várakozások megértését is.
A harmadik életévre a gyermek nyit a kortársai felé: barátságokat kezd kialakítani, szívesen lép kapcsolatba más gyerekekkel, elkezd figyelni arra, hogy játékban osztozzon vagy éppen védje kedvenc tárgyait, reagáljon a társa jelzéseire. Mindehhez azonban fontos, hogy a gyermek a családban megélje az elfogadást, biztonságot érezzen a határok mellett is, és ha a szülő reagálásaiban azt éli meg: “értem, mit szeretnél mondani, és fontos vagy nekem”.
A szociális fejlődés amellett, hogy tartalmaz tanult viselkedési mintákat, egy érzelmi biztonságon alapuló, kölcsönhatásban formálódó folyamat. A szülő jelenléte, figyelme és elfogadása pedig a legfontosabb erőforrás a kisgyermek érzelmi és társas fejlődésében.
Gyermeked fejlődésével kapcsolatos további hasznos tippeket, információkat, szakmai magyarázatokat találhatsz a Steps & Play applikációban!
A cikk szerzője Zsoldos Barbara, a Steps & Play vezető szakértője, okleveles gyógypedagógus. Több mint tíz éve dolgozik a korai fejlesztés területén, emellett óvodás- és iskoláskorú gyermekek fejlődésének támogatásában is aktívan részt vesz. Kiemelten fontosnak tartja a szülőkkel és a különböző társszakmákkal való szoros együttműködést, mert abban hisz, hogy közös munkával sokkal jobb eredményeket lehet elérni a gyermekek fejlődésében.
Kapcsolódó cikkek
