Kép: Fortepan / Bauer Sándor
Ma már nehéz eldönteni, hogy mi volt a varázsa – ha egyáltalán volt – az iskolai menzának. Az idő soha nem volt elég az ebédre, a sor hosszú volt, a konyhás néniken állt vagy bukott minden. Ki ne emlékezne a piskótára csokiöntettel, a főzelékbe tett feltétre, az olykor a leveses tányérba elmosás nélkül rászedett második fogásra. A műanyag tálcák utálatos szagára, a műanyag teás kancsókra és egy-egy konyhás nénire, aki adott repetát, kedvesen rád mosolygott, olykor hangosan fegyelmezett. Hogy jó volt-e vagy sem, azt ma már nehéz eldönteni, egészségesnek sem volt egészséges feltétlenül, mégis a napjaink szerves része volt az iskolai menza.
Az iskolai menza egy egész generáció számára nemcsak étkezés, hanem élmény volt, jó és rossz értelemben egyaránt. A menzákban volt valami nagyon emberi: az egyszerűség. Lehet, hogy ma már mandulatejjel készítjük a tejbegrízt, és senki sem készít finomfőzeléket, de néha jó visszaemlékezni a gyerekkori iskolai ízekre, még ha keserédesek is. Nézd meg galériánkban a retró iskolai menzák világát.
Kapcsolódó cikkek
