Eszerint minden harmadik, azaz globálisan körülbelül 800 millió gyerek vérének ólomszintje éri el vagy haladja meg azt a deciliterenkénti 5 mikrogrammot, ami már beavatkozást igényelne a súlyosabb idegrendszeri károk elkerülése érdekében. A veszélyeztetett gyerekek közel fele Dél-Ázsiában él.
A Toxikus igazság című jelentés szerint az ólomszennyezés egy generáció jövőjét teheti tönkre. A gyermekkori ólom-kitettség aktuális helyzetét az Egészségügyi Mérési és Értékelési Intézet (IHME) mérte fel, a riportot a Környezet-Egészségügyi Perspektívák (Environmental Health Perspectives) havilapban megjelent tanulmány hitelesítette.
Az ólom egy erős neurotoxin, amely helyrehozhatatlan károkat okoz a gyermekek agyában – állítja a jelentés. A mérgezés különösen ártalmas a csecsemőkre és az öt éven aluli gyermekekre, hiszen még azelőtt károsítja az agyukat, mielőtt az teljes mértékben kifejlődhetett volna, így ha a nehézfém a szervezetükbe jut, az akár életre szóló neurológiai, kognitív és fizikai károsodást eredményezhet. A gyermekkori ólom-kitettség összefüggésbe hozható a mentális egészség zavaraival, viselkedési problémákkal, valamint a bűnözés és az erőszak növekedésével is. Az idősebb gyermekeknél növeli a vesekárosodás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Becslések szerint az alacsony- és közepes jövedelmű országokban élő gyerekek ólom-kitettsége a gazdasági potenciáljuk elvesztése miatt csaknem 1 billió dollár költséggel jár.
A jelentés megállapítja, hogy az ólom-sav tartalmú akkumulátorok informális és kifogásolható újrahasznosítása vezető szerepet játszik az ólommérgezésben azokban az alacsony- és közepes jövedelmű országokban, ahol 2000 óta háromszorosára nőtt a járművek száma. Az egyre több jármű, valamint az akkumulátoraik újrahasznosítására vonatkozó szabályozás hiánya miatt az ólom-sav akkumulátorok akár 50%-át nem biztonságosan hasznosítják újra.
Az akkumulátorok újrahasznosításával foglalkozók gyakran nincsenek tudatában annak, hogy az ólom erős neurotoxin és hogy veszélyes, sokszor illegális körülmények között dolgoznak: feltörik az akkumulátor tokját, savat és ólomport öntenek a talajba, beszívják az ólom megolvasztása során keletkező mérgező füstöt, ami a szabadtéri kemencék miatt a környező településeken élő közösségeket is elárasztja.
Az ólomszennyezés további forrása lehet például az ólomcsöveken keresztül áramló víz, a bányászatból származó ólom, az ólomalapú festék és pigment, az ólmozott benzin (amely használata ugyan csökkent az elmúlt évtizedekben, de korábban jelentős forrásnak számított), illetve találhatunk ólmot fűszerekben, kozmetikumokban, gyógyszerekben, játékokban és egyéb fogyasztási cikkekben is. Azok a szülők, akik munkahelyükön ólommal találkoznak, nagy eséllyel viszik haza a szennyezett port ruháikon, hajukon, kezükön, cipőjükön keresztül, így akaratlanul is mérgezés veszélyének teszik ki a gyereküket.
“Az ólommérgezés tünetei lassan jelentkeznek, a nehézfém bejutása egy gyerek szervezetébe különösen ártalmas lehet, ha pedig nem fedezik fel időben, akár végzetes következményekkel is járhat” – mondta Henrietta Fore, az UNICEF ügyvezető igazgatója. “Az ólomemisszió mértéke még mindig magas, és mivel nagymértékű pusztítást tud okozni, sürgősen cselekednünk kell a gyermekek védelme érdekében.”
“A jó hír az, hogy az ólom biztonságosan is újrahasznosítható anélkül, hogy mérgezés veszélyének kellene kitenni a munkavállalókat, a gyermekeiket és a környező közösségeket. Az ólommal szennyezett területeket helyre lehet állítani” – mondta Richard Fuller, a Pure Earth elnöke. “Az embereket meg lehet tanítani az ólom veszélyeire és arra, hogyan védhetik meg magukat és gyermekeiket. A beruházás megtérülése óriási: jobb egészségügyi állapot, nagyobb termelékenység, magasabb IQ, kevesebb erőszak, összességében pedig egy fényesebb jövő gyermekek milliói számára világszerte.”
Magyarországon 2010-ben a vörösiszap katasztrófa kapcsán merült fel az ólommérgezés veszélye. A vörösiszap ólmot is tartalmazhat, azonban a hét települést is érintő szennyezés vizsgálatai alapján a veszélyes anyagok mennyisége nem volt kritikus. A vörösiszap száradása során a szálló por ólomtartalmát is folyamatosan vizsgálták, ám az nem mutatott kritikus mértéket.
A víz ólomszintjét folyamatosan vizsgálják Magyarországon, a rendeleti szinten szabályozott ívóvíz literenként 10 mikrogramm ólmot szab meg határértékként, és leginkább a házak régi vízvezeték (ólom)csövei járulnak hozzá az ólomszint növekedéséhez. Egy 2013-as hazai vizsgálatban gyermekeket ellátó intézményeket vizsgáltak, és húsz intézményből hatban mérték magasabb ólomszintet. A Népegészségügyi Központ (az ANTSZ jogutódja) 2020-as vizsgálatai során derült ki, hogy a víz ólomszintje több budapesti óvodában és magánlakásban is meghaladta a megengedett maximum szint sokszorosát. Ahogy a szakirodalom fogalmaz, az ólomcsövek teljes cseréje mellett a vízfogyasztás előtt érdemes minimum egy percig folyatni a csapvizet. Ezen a térképen pedig azt nézheti meg, hogy a lakóhelye szerint mekkora az ívóvízben előforduló ólom kockázata.
Míg a vér ólom szintje a legtöbb magas jövedelmű országban csökkent az ólmozott benzin és a legtöbb ólom-alapú festék forgalomból való kivonása óta, az alacsony- és közepes jövedelmű országokban továbbra is emelkedik, és sok esetben veszélyesen magas értékeket mutat.
A jelentés öt olyan országról (Banglades, Grúzia, Ghána, Indonézia és Mexikó) tartalmaz esettanulmányt, ahol az ólomszennyezés és más mérgező nehézfémhulladék károsítja a gyerekek egészségét.
A jelentés megállapítja, hogy az érintett országok kormányai összehangolt stratégiával kezelhetik az ólomszennyezés helyzetét:
- kiépíthetnek egy vérólomszint-vizsgálaton alapuló monitorozó rendszert;
- megelőző és ellenőrző intézkedéseket vezethetnek be annak érdekében, hogy elkerüljék a gyermekek veszélyes helyeken tartózkodását, ólmot tartalmazó termékek használatát;
- javíthatnak a betegség kezelésén, felkészítve az egészségügyi rendszert az ólommérgezés tüneteinek felismerésére, a betegek gyógyítására, a gyerekeknek akár kognitív viselkedésterápia biztosításával;
- megtaníthatják az embereknek az ólom káros hatásait folyamatos közoktatási kampányokkal, a szülőknek szóló felhívásokkal, az iskolák, a közösség vezetői és az egészségügyi dolgozók tájékoztatásával;
- jogszabályokkal és szakpolitika kialakításával elősegíthetik az ólomsav-elemek és az e-hulladék gyártására és újrahasznosítására vonatkozó környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági előírások kidolgozását, végrehajtását és érvényesítését, valamint az olvasztási műveletekre vonatkozó környezetvédelmi és levegőminőségi előírások végrehajtását;
- globális és regionális fellépést sürgethetnek a közegészségügyet, a környezetet és a helyi gazdaságokat érintő szennyezettség eredményeinek ellenőrzésére szolgáló globális szabványmértékegységek létrehozása, a vérólomszint-vizsgálatok anonimizált eredményeit tartalmazó nemzetközi nyilvántartás kiépítése, valamint a használt ólom-sav akkumulátorok újrahasznosítására és szállítására vonatkozó nemzetközi szabványok és normák létrehozása érdekében.
Forrás: UNICEF Magyarország
Kapcsolódó cikkek
