Dr. Osvai Máté – Fotó: Fülöp Máté
Okokról, lehetséges megoldásokról, valamint a szakma szépségeiről, kihívásairól és nehézségeiről beszélgetett a Házipatika újságírója Dr. Osvai Máté tatabányai házi gyermekorvossal, a K&H Jövő gyógyítói díj közönségdíjasával, aki fiatal kora miatt igazi fehér holló az alapellátásban.
Mekkora a gond?
Nagy. Éppen most készítek egy összefoglalót a Komárom-Esztergom megyei helyzetről. A nálunk lévő negyvenöt praxisnak csak a kétharmadában van állandó háziorvos, akiknek ráadásul a nyolcvan százaléka már túl van a nyugdíjkorhatáron, vagyis rövid időn belül még több szakember fog hiányozni. És ez csak a gyermek háziorvosi ellátás.
Miért ennyire népszerűtlen ez a szakma?
Van egy kép a háziorvosokról, ami nem feltétlenül pozitív, pedig rengeteg olyan kolléga van, aki elképesztően jó. Ráadásul itt sokkal nagyobb az esély a kiégésre, mint egy kórházi osztályon.
Egy praxisban ugyanis rengeteg falba ütközik az ember a szülők, a kollégák és maga a rendszer miatt. Szintén nehézség, hogy míg egy kórházi osztályon dolgozó orvos egyszerre mondjuk három betegért felel – értelemszerűen ők súlyosabb állapotúak –, úgy nekünk hatvan, aki pedig dupla körzetet vállal, annak akár százhúsz beteget is el kell látnia naponta. Ráadásul óriási a felelősségünk, hiszen ennyi ember közül ki kell szűrnünk azt a kettőt, akinél valóban nagy a baj.
Ennyi idő alatt, ami egy betegre jut, hogy lehet megállapítani, kinek van szüksége a praxis-adta lehetőségeknél nagyobb segítségre?
Ez valóban nehéz. Mit gondol, hány fejfájós, lábfájós gyereket hoznak be ide? Évente több százat. Ilyenkor az esetek többségében nincs is semmi baj. Előfordul viszont évente mondjuk egy, akinél daganat okozza a panaszt, nekünk pedig ezt fel kell ismernünk, hogy idejében elkezdjék a kezelését.
Ha mind az ötszázat továbbküldeném a klinikára, bedőlne a rendszer, ami már így is nehezen viseli a terhelést. Ráadásul itt nincs mögöttünk kolléga, labor vagy képalkotó diagnosztika.
Azért rengeteg eszközt sikerült beszereznünk, amik segítségemre vannak. Ha pedig tényleg nagy a baj, a legszükségesebb beavatkozásokat mi is el tudjuk itt végezni, amíg megérkezik a mentő.
Egyszer éppen helyettesítettem egy másik körzetben, ahová egy kisgyereket a héten már harmadszor hozott be az édesanyja. Ahogy vizsgáltam, rossz érzés fogott el, amit nehéz megmagyarázni.
Egyszerűen valami nem stimmelt, ezért elküldtem egy vérvételre, így időben fény derült a leukémiájára, és azóta meg is gyógyították. Szóval néha egyszerűen csak egy megérzés vezet a megoldáshoz.
A felelősség és a leterheltség mellett Ön mégis ezt a szakterületet választotta. Miért?
Az egyetem után tizenegy évet egy kórházi gyerekosztályon töltöttem. Kellett valami új kihívás, ezért mondtam igent, amikor három évvel ezelőtt ide hívtak ideiglenesen, fél évre.
Azóta is itt vagyok, sőt már a környékbeli üresen maradt rendelőkbe is eljárok helyettesíteni. Tegnap például három körzetben rendeltem, ez ilyenkor télen akár százötven gyereket is jelenthet egy nap. És mivel egyre kevesebb háziorvos lesz, ez csak romlani fog.
A teljes beszélgetés itt olvasható el.
Kapcsolódó cikkek
