EDA nélkül jobb volt
Első fiamat EDA-val szültem. Féltem a fájdalomtól, és mindent megtettem, hogy megkapjam az EDA-t. Reménykedtem, hogy így könnyebb lesz. Sajnos nem sok örömöm telt benne. A fájdalom egy része így is megmarad, de nem biztos, hogy annyi előnyt nyújt, mint amennyi hátrányt okozhat.
EDA-val nehéz volt és elhúzódott a kitolási folyamat. Sajnos a vágás ellenére berepedeztem, sokat kellett stoppolnia az orvosomnak. Nem éreztem, mikor és milyen erővel nyomok. Második szülésem előtt terhestornára jártam, és tudatosan készültem fel az előttem álló szülésre. A torna és az elsajátított légzésgyakorlat, a félelem leküzdése többet segített nekem.
Felejthetetlen élmény volt aktívan, tudatosan részt venni gyerekem világra jöttében. A gátvarrás is hamarabb gyógyult meg, mert kevesebb varratom lett. A szülés természetes női élmény, nem szabad félni tőle, úgyis túl leszünk rajta.
Nagyné Katalin, Petőfiszállás
Csak EDA-val!
Első szülésemnél tizenkilenc órán át vajúdtam, ebből a tizenhetedikben kaptam meg az érzéstelenítést. Nagy fájdalmaim voltak, de kétujjnyi tágulatot el kellett érni ahhoz, hogy beadják. Amit a természet tizenhét órán keresztül tágított, azt kis túlzással az EDA két óra alatt befejezte. Újabb ellenpélda “az EDA elnyújtja a szülést” című tévhitre. Valóban van valamennyi lassító befolyása a kitolási szakaszra, de a tágulást jelentősen gyorsítja.
Szabolcs fiunknál reggel ment el a magzatvíz, a kórházban már kétujjnyira nyitva volt a méhszáj, de fájásokat nem éreztem. Féltem, mert tudtam, az EDA ellenére is sokat kellett várni az elsőnél, mert nehezen tágultam. Most azonban nem éreztem fájdalmat, holott a gép jelezte a kontrakciókat, és már a tágulat is megfelelő volt. Vártunk még egy kicsit, majd még mindig fájdalmak nélkül, megkaptam az érzéstelenítést. Öt óra múlva megszületett a pici! Az orvosom szerint EDA nélkül még órákba telt volna.
Pannika, a szülésznő gátvédelmet javasolt, így soha jobban nem éreztem magam a szülést követő órákban. Koppány után még nem tudtam, hogy a gátseb gyógyulása volt fájdalmas, nem a szülés. Nos, most ez is elmaradt.
Egy dologgal tartozom még a kétkedők táborának. Maga az érzéstelenítés nem érezhető. Magam sem szeretem, ha a gerincemet böködik, de a helyi érzéstelenítés megteszi a hatását, semmi rosszat nem éreztem, csak egy kis melegséget, amikor beadták. Várakozással teli izgalommal néztem a szülések elébe, de szorongtam is a fájdalomtól.
Beszéltem sok kismamával, ki hogyan szült, mit gondol, érdeklődtem az orvosnál, ő hogy gondolja, mik a tapasztalatai. A Szent Margit Kórházban megfelelő kórelőzménnyel mindig lehet kérni az EDA-t. Fogorvosként dolgozom, tudom, hogy a fájdalom csillapítása más, nyugodtabb, feszültségmentes alapokra helyezi a kezelést, ezt éreztem páciensként is a szüléseknél, az orvosnak is könnyebb egy vidám kismamával együttműködni.
Dr. Vígváry Zsófia
Császár lett a vége
Egy vizsgálat alkalmával az orvosom azt javasolta, hogy magas vérnyomásom miatt válasszam az EDA-t, mivel az lejjebb nyomja az értékeket. További előnyként említette, hogy a baba is könnyebben születik majd meg, mert az őt “akadályozó” izomzat ellazul, és szabad utat biztosít a kis jövevénynek. Tehát eldöntöttem: EDA.
Eljött a nagy nap, a kiírt időpont előtt két héttel beindították a szülést. És eljött a szúrás ideje, amitől annyira rettegtem. El kell, hogy mondjam, még a vérvételt is fájdalmasabbnak éreztem. Nem tudom, hogy egy jókedvű aneszteziológust fogtam ki, vagy mindenki így csinálja, mindenesetre le a kalappal. Amikor kértem az első adag érzéstelenítőt, perceken belül megszűnt a fájdalom.
Tizenkét órát töltöttem a szülőágyon anélkül, hogy bármi is történt volna. Császármetszés lett a vége. A mai napig sem tudom, hogy a kislányom nem szeretett volna még megszületni, vagy az EDA miatt történt így, vagy egyébként is ez lett volna a vége. A korai szülés következtében több mint tizenkét órán át nem láthattam a kislányom, meg sem szoptathattam, mégis már a második napon úsztam a tejben, és a mai napig dől belőlem. (A kislányom már 15 hónapos) A legfontosabb dolog pedig az, hogy ismerőseim közül senkihez sem kötődik úgy gyereke, mint hozzám a kislányom.
Sz. B.
Jól jött egy kis pihenés
A szülés folyamán az orvosom felajánlotta az EDA lehetőségét, mivel tizenkét órás vajúdás után is csak kétujjnyira tágultam, és oxitocin-infúziót kötöttek be, mert fájásgyengeségem is volt (bár nekem egyáltalán nem tűntek gyengének). Ekkor kaptam az EDA-t, a szúrást egyáltalán nem éreztem, csak össze kellett gömbölyödni hozzá, ami utána következett, nagyon kellemes volt, ellazultam, teljesen megszűnt a fájdalom három-négy órára. Amikor megkaptam, azt hittem, ez a kellemes állapot a szülés végéig fog tartani, de az orvosok úgy időzítették, hogy a tolófájásokat már érezzem, és úgy is lett, a kitolás viszonylag hosszú volt, hogy ez az EDA miatt volt, vagy anélkül is így lett volna, nem tudom.
Azt viszont tudom, hogy az a három-négy óra nagyon kellett ahhoz, hogy kipihenjem magam, és erőt gyűjtsek, hogy meg tudjam szülni a lányunkat. Ez alatt az idő alatt a férjemmel is normálisan tudtunk beszélgetni, várni a lányunkat. Úgy érzem, megérte, bár szerintem még mindig az él a köztudatban, hogy aki fájdalomcsillapítást kér egy “sima” szülésnél, az gyenge, ahogy ezt később a gyerekágyas osztályon meg is kaptam egyik szobatársamtól, aki nem tudott eleget csodálkozni, hogy EDA-t kértem.
Szántó Veronika, Szigetszentmiklós-Lakihegy
Nem tudom, kérném-e…
Koraszülött, egy kilogrammos kisbabámat az orvos javaslatára EDA-val hoztam világra. A baba és a mama egymásra találása szerintem nem a szülés közben átélt fájdalom nagyságán múlik, hanem azon, hogy a mama örül-e a kis jövevénynek. Én nem tudom, milyen az, ha az újszülöttet azonnal a mama pocakjára teszik, nézegetheti és megszoptathatja. Kéthetes volt a kisfiam, mikor először megsimogattam a fejét, úgy, hogy az inkubátor ablakán nyúltam be hozzá. Kétnaponta vittem neki a lefejt tejet, és akkor egy fél órán át nézegettem és simogattam.
Ez a boldogság egy hétig tartott, utána valami járványra hivatkozva már nem engedték, hogy kinyissam a doboza ajtaját. Másfél hónapos volt, mikor kiengedték az intenzívről, és átkerült egy másik kórház koraszülöttosztályára. Ekkor 1,5 kg-os volt, és ekkor vehettem először a kezembe – ez olyan jó érzés volt, hogy többet le sem akartam tenni. Rögtön elkezdett szopizni, nagyon lelkes volt, de sajnos annyira gyenge, hogy csak 5 grammot tudott szopni, cumisüvegből kellett jóllakatni.
Én is befeküdtem mellé, és három hét alatt eljutottunk a cumisüvegtől a kizárólagos szopásig. Mindezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem: a baba és a mama akkor is egymásra találhat, ha nem lehettek rögtön, az első pillanattól egymáséi. A kisfiam most 19 hónapos, nagyon bensőséges, jó viszonyban vagyunk egymással, és még ma is szopik, naponta legalább háromszor. (Nagyon kiegyensúlyozott kis rosszcsont, könnyen barátkozik bárkivel, és koraszülöttsége ma már egyáltalán nem látszik rajta.)
Visszatérve az EDA-ra, nekem a szülés után fél évig fájt a derekam ott, ahová a szurit kaptam, de ez mára már teljesen elmúlt. Nem tudom, kérnék-e EDA-t a következő szülésemnél. Azt hiszem, kipróbálnám, mennyire fáj nélküle. És akkor talán tudnék arra a kérdésre is válaszolni, hogy megérte-e a szúrás.
Andi
Én is EDA-val szültem
A vége felé már egyre jobban kezdtem érezni a tolófájásokat. Ami pedig a kitolási szakaszt illeti, valóban lassúbb volt. Körülbelül a nyolcadik-kilencedik nyomásra született meg Viktória Laura 3300 grammal és 48 centivel, azóta is nyugodt, kiegyensúlyozott kisbaba. Nem hiszem, hogy ez a módszer megnehezítené a baba és a mama egymásra találását. Viktória sokszor hangosan kacag egy-egy “beszélgetés” után.
Csak annyit sír, amennyit egy baba sírhat, ha szükségleteit jelzi. Azt tudom üzenni, kedves Melinda, élvezd a terhességed minden percét, hisz ez az egyik legszebb dolog az életedben. Amikor pedig rád tör a félelem a szüléssel kapcsolatban, gondolj arra, hogy nap mint nap közelebb kerülsz ahhoz a pillanathoz, amikor kezedben tarthatod őt!
M. I.-né
Elöbb a félelmet győzd le!
Véleményem szerint először a szüléstől való rettegéstől kellene megszabadulni. A következő lépés az orvossal megbeszélni a fájdalomcsillapítás lehetőségeit. Nem csak az EDA létezik! Szerintem elsősorban az a “feladatod”, hogy megbízz az orvosodban és önmagadban, hogy ne szorongással gondolj arra, ami a világ legszebb dolga. A tested irányít, ne gátold, minden csodálatos lesz.
Üdvözlettel: egy hat hónapos, 7,69 kg-os, 71 centis, elégedett kisfiú anyukája.
Évi
Ne dönts előre
Első gyerekünket vártam 32 évesen, és eldöntöttem, hogy én EDA nélkül fogok szülni. Számos érv szólt emellett: rettenetesen féltem a gerinc közeli szúrástól, mindig sportoltam, jó kondícióban voltam a várandósság ideje alatt is, eddig is születtek gyerekek EDA nélkül, és a szülő nők általában nem a fájdalomba haltak bele, lehet, hogy több gyermek nem adatik, szerettem volna átélni a szülés csodáját elejétől a végéig.
A szülés reggelén az orvosom megkérdezte, gondolkodtam-e az érzéstelenítésen. Mondtam, igen, nem akarom. Annyit mondott, rendben, de ne zárjam ki a lehetőségét. Hosszasan vajúdtam, nagyon erős fájásaim voltak, de lassan tágultam. Az orvosom, dr. Lévárdi Ferenc (Szent Margit Kórház) rendszeresen bejött hozzám, és érdeklődött, bírom-e még, nem gondoltam-e meg magam.
Mintegy tízórai vajúdás után is csupán két és fél ujjnyira tágultam, akkor ő jelezte, az utolsó lehetőség áll előttem, hogy kérjem az EDA-t. A fájások szinte egymást érték, rettenetesen elfáradt a testem, az izmaim remegtek, és attól tartottam, ha ez így folytatódik, semmi erőm nem lesz, mire nyomni kell. Leült, és elmagyarázta, hogy amennyiben most megkapom a gerinc melletti érzéstelenítőt, elmúlik a hatása, mire jönnek a tolófájások, érezni fogok mindent, és sem a babára, sem rám nem lesz káros hatása. Döntöttem, és éltem a lehetőséggel.
Semmivel nem éreztem fájdalmasabbnak a szúrást, mint például vérvételnél vagy oltásoknál. Ezek után kezdtem nem érezni a fájásokat, pedig azok egyre erősebbek lettek, de én elaludtam. Jó másfél óra elteltével a visszatérő fájások ébresztettek, ezek már tolófájások voltak, és alvás közben négyujjnyira kitágultam. Tökéletesen éreztem mindenemet, és tudtam volna nyomni is. De nálunk relatív téraránytalanság lépett fel, bár a baba feje lent volt, nem fordult be megfelelően, így császármetszésre került a sor.
Ennek előzményeképpen megkaptam a spinális, tehát valóban gerincbe történő érzéstelenítést is. Kérdéseidre válaszolva azt mondom, kérni fogom legközelebb, ha ugyanilyen hosszú lesz a vajúdás, mert jó volt pihenni és aludni közben. Nagyon hálás voltam utólag az orvosomnak, amiért többször felajánlotta az érzéstelenítést, de nem sürgetett, türelmes volt.
Rózsahegyi Emőke, Budapest
Kapcsolódó cikkeink EDA témában:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
