(Fotókredit: Schumy Csaba via Fotocentral)
Szóba kerültek a fiatalkori álmok is, amivel kapcsolatban elmondta: ezekhez képest egészen jól áll, sőt, talán még túl is lőtt rajtuk. Amikor arról kérdezték, mire gondol pontosan, elárulta: „Például az anyaságra. Hogy ez nálam ennyire jól működik, az igazi bónusz.”. Hogy mitől lehet ez, arra válaszolva elmondta, hogy ezt sem szeretné túlgondolni. „Talán attól, hogy lazábban csinálom. Valahol szigorú vagyok, de nagyon »cimbi« is. Inkább a KRESZ vagyok az élethez – és a kapaszkodó” – tette hozzá.
Arról is kérdezték, hogy soha nem volt-e szükség arra, hogy közbelépjen, amikor Rozina „esetleg hülyeséget csinált”. „Egyetlenegyszer volt egy drámaibb időszak: éppen a kamaszkor kellős közepén. Akkor erős kereteket állítottam fel. Mind a ketten értettünk belőle. Nagyon rossz érzés volt, de tudtam, hogy ezt most meg kell lépni. Ha később lépem meg, lehet, hogy már túl késő, és kicsúszunk egymás kezéből. De nagyon jól működött – és mind a mai napig jól működik közöttünk – ez az összekapcsolódás” – mesélte el Szulák Andrea.
„Elkapom, ha dől”
A beszélgetésben az is szóba került, hogyan éli meg a művésznő, hogy lánya lassan felnőtt, és le fog válni róla, és bevallotta, hogy természetesen foglalkoztatja a dolog. „De nincs bennem az a mindenáron való ragaszkodás, hogy maradjon otthon, mert akkor én is biztonságban vagyok. Azt akarom, hogy a lábujjkörmétől a haja végéig boldog legyen. Kiegyensúlyozott fiatal: nevessen, botoljon meg, bulizzon, tanuljon. Amíg vagyok, addig a háttere tudok lenni. Elkapom, ha dől. És közben fel tud készülni arra az időre is, amikor már nem leszek.”
A teljes interjút el tudod olvasni a legújabb Nők Lapjában.
Kapcsolódó cikkek
