Szulák Andrea gálakoncerttel ünnepelte hatvanadik születésnapját az Erkel Színházban – ebből az alkalomból interjút készített vele a Blikk. „Úgy szeretném felépíteni az idei évemet, hogy akik szeretnek, azok éhesek legyenek a dalaimra. Már nagyon régóta egy akrobata-zsonglőr vagyok ebben a tekintetben, és a jövőben is szeretettel, ízlésesen szeretnék egyensúlyozni a műfajok és a fellépések száma között. A legfontosabb számomra mégis az, hogy a gyermekem az idén érettségizik, és ott leszek majd mellette végig” – mondta el Szulák Andrea. A riporteri kérdésre, miszerint
érdekli-e a művész pálya, így felelt: „Ő „normális”, úgyhogy nem. Én azt szeretném, hogy boldog legyen, és nem akartam soha, hogy a kicsinyített másomat lássa benne bárki. Persze incselkedett vele még kiskorában, mint minden kislány, amikor állt a tükör előtt, a vizes palackba énekelt. Az én hivatásom külsőségei elég vonzók, pláne a fiatalok számára, de ő elég sokat látott az én pályafutásom hátteréből is. Tudja, mekkora áldozatokkal, lemondásokkal jár ez. Azt mondta, hogy másban látná magát boldognak.”
Szulák Andrea és lánya, Rozina – fotó: fotocentral
Az énekes azt is részletezte, hogy pontosan miben: „Egészen jó nyelvérzéke van, nagyon vonzza a turizmus, a vendéglátás, az idegenforgalom. Hihetetlenül gyakorlatias szervező, ügyes, talpraesett, de azért örökölt tőlem is néhány vonást…”
Szulák Andrea hozzátette: nagyon jó anya-lánya kapcsolatban vannak. „Ha már az alkotásról beszélünk vagy az életeredményekről, amire a legbüszkébb lehetek, az pont a gyerekem. Azt érzem, hogy vele viszem tovább a saját anyámmal való kapcsolatomat. Nekem ő volt a legnagyobb haverom, cimbim, tettestársam, mindenem. Ez persze nem azt jelenti, hogy konfliktusmentes a kapcsolatunk. Időnként vannak komoly, egymást fejlesztő időszakok. Ilyenkor előbb megrémülök, de aztán mindig megnyugszom.”
Kapcsolódó cikkek
