Érdemes kipróbálni ezt az új módszert (Forrás: Getty Images)
Mi az a „pozitív pletyka”?
Az internet új kedvence nem azért lett népszerű, mert mondott valami aranyosat, hanem azért, ahogyan hallgatott. Már milliós megtekintés fölött jár az a videó, amiben egy anyuka megmutatja a kislányát, aki a konyhapultnál ül, csirkefalatokat eszeget, miközben a szülei „a háta mögött” beszélnek róla – a lehető legkedvesebb módon „pletykálnak” róla. A szülők sorolják szeretetteljes megfigyeléseiket:
„Ma annyira figyelt…”
„Mindenki szereti…”
„Olyan szépen játszott a többiekkel…”
A videóban a kislány egy darabig nem szól közbe. Nem reagál hangosan. Csak hallgat, az arcán egy alig észrevehető, büszke mosollyal. A pillanat csendes, mégis mély jelentésű: emlékeztet arra, hogy a gyerekeink mindig figyelnek. És néha éppen azok a szavak maradnak meg bennük a leginkább, amelyeket akkor mondunk, amikor azt hisszük, nem hallják.
Indirekt dicséret
Első hallásra a kifejezés ellentmondásosnak tűnhet. A szülők körében azonban egyre népszerűbb és hatékony eszközzé válik ez a technika.
A lényege egyszerű: nem közvetlenül dicséred meg a gyerekedet, hanem valaki másnak mondasz róla pozitív dolgokat – úgy, hogy ő is hallhassa. Ez lehet a párod, egy testvér, nagyszülő, de akár még a kutya vagy a cica is. A varázsa éppen abban rejlik, hogy a gyerek „véletlenül” hallja a dicséretet, nem pedig közvetlenül kapja.
Ez a trend különböző szülői fórumokon terjedt el, gyakran olyan megható, elkapott pillanatokon keresztül, mint a fent említett videó. Ezek emlékeztetnek arra, hogy a gyerekek számára nem mindig azok a szavak a legfontosabbak, amelyeket direkt nekik mondunk, legalább ennyire számítanak azok is, amiket róluk mesélünk másoknak. És amikor ezeket „kihallgatják”, az csendben formálja azt, ahogyan önmagukra tekintenek.
Miért szeretik ezt a módszert a szülők?
A „pozitív pletyka” tökéletesen illeszkedik a modern szemléletbe, ahol nemcsak az a cél, hogy gyereket neveljünk, hanem hogy érzelmileg intelligens, önmagukat ismerő felnőttekké váljanak. A mai szülők tudatosabbak, mint valaha. Könyveket olvasunk, szakértőket követünk, igyekszünk elfogadni a gyerekek érzéseit, és példát mutatni empátiából. De ezzel együtt megjelenik egy presszió is, akár a külvilágból, akár bennünk: Vajon eleget teszünk? Valóban hat a gyerekünkre mindez? Vagy erélyesebbnek, szigorúbbnak kellene lennünk?
Pont ezért olyan vonzó ez a módszer. Amikor egy gyerek szinte „felragyog” a hallott dicsérettől, az kézzelfogható visszajelzésnek tűnik: igen, működik. Visszatükrözi azokat az értékeket, amelyeket igyekszünk átadni. A kedvesség, a türelem, a példamutatás mind célba ér.
Mit mond a pszichológia?
A pszichológusok régóta tudják, hogy a gyerekek nemcsak azt építik be magukba, amit nekik mondanak, hanem azt is, amit körülöttük zajlik, legyen az metakommunikáció, vagy egy elcsípett beszélgetés a szülők között. Ez különösen igaz kisgyermekkorban, amikor a gyerekek folyamatosan alakítják az önképüket azokból a jelzésekből, amelyeket a számukra legfontosabb emberektől kapnak.
A kutatások szerint a „kihallgatott” dicséret még hatékonyabb is lehet, mint a közvetlen. Miért? Mert őszintébbnek hat. Amikor a gyerek nem direkt címzettje a méltatásnak, az nem tűnik „nevelési céllal kimondott” mondatnak, inkább egy valódi, szűretlen véleménynek. Olyan, mintha egy pillanatra betekintést nyerne abba, hogyan látja őt a világ.
Így épül fel a gyerek belső hangja
Idővel ezek az elkapott mondatok alakítják a gyerek belső párbeszédét.
Ha azt hallja: „Nagyon figyelmes más gyerekekkel”; „Kitartóan próbálkozik, még akkor is, ha nehéz.” – akkor ezek a tulajdonságok az identitása részévé válnak. Ez pedig alapja lehet a későbbi érzelmi ellenálló képességnek, önbizalomnak és egészséges önértékelésnek.
Lindsay Gerber klinikai szakpszichológus szerint a felnőttekkel való beszélgetésben nem elég annyit mondani: „Ügyes volt!”
A konkrét, őszinte dicséret sokkal többet ad. Fogalmazzunk így:
- „Olyan aranyos, hogy megosztotta a zsírkrétáját a testvéreivel.”
- „Egész könnyen megtanulta azt a verset, és nagyon szépen is mondta el.”
- „Rengeteget gyakorolta a cipőfűző bekötését, de nem adta fel, míg nem sikerült. Nagyon büszke vagyok rá!.”
A szakértők szerint amikor a gyerekek azt hallják, hogy a szüleik pozitívan beszélnek róluk, az segít nekik belsővé tenni ezeket az üzeneteket és kompetensnek, szerethetőnek érzik magukat. Ezért már babakorban is elkezdhetjük, mert bár a szavak értelmét nem fogja fel a pici, a mögöttük lévő szeretetet, büszkeséget képes érzékelni. Tipikus esete ennek, amikor felhívjuk a nagyszülőket és áradozunk neki az unokájáról.
Egy csendes, mégis hatalmas szülői siker
A „pozitív pletyka” nem hangos módszer. Nem kell hozzá taps, matrica vagy külön jutalom. Csak egy gyerek, aki a háttérből magába szívja a szeretetet. És néha éppen ezek a csendes pillanatok formálják őt a leginkább.
Kapcsolódó cikkek
