Talán emlékeztek még, hogy tavaly és tavalyelőtt együtt sírtunk, együtt nevettünk novellapályázatunk legjobb művein. Az első év nehéz volt; sok fájdalom került felszínre a „Gyermeked voltam, anya lettem” felütésű alkotói folyamatban – mégis felemelő volt, amilyen gyönyörűen megfogalmaztátok sokan azt is, ami nehéz volt a gyerekkorotokban, és láthattuk azt is, ami szép az anyaságotokban.
Tavaly eggyel felszabadultabb írásokat kaptunk „Anya vagyok, de nem csak az” című pályázatunkra – itt azt feszegettük, vajon kik voltunk, mielőtt anyává váltunk, és mennyit tudtunk megőrizni egykori énünkből.
Felismertük, megmosolyogtuk magunkat A fánk, az Anyamonológ vagy a Kávé című írásokban, amikor már letöröltük az összes könnyünket a Lehetett volna, az Anyalevél vagy a Rétes című nyertes művek elolvasása után.
illusztráció: Getty Images
Most újabb kör következik – igyekeztünk optimista, jövőbe mutató témát választani, miközben tudjuk, egy anyában mindig lesz némi aggodalom még akkor is, amikor már nem ő kelti-fekteti az ő „kicsijét”. Idén azt kérdezzük tőletek, milyen világot képzeltek el a gyermekeiteknek, és hogyan próbáljátok felkészíteni rá? Hiszen körülöttünk minden változik, méghozzá gyorsabban, mint valaha. És ennek csak az egyik eleme az elsöprő digitális átalakulás.
Sosem látott változások
Nem tagadhatjuk: a világunk felfordult, méghozzá fenekestül. Már csak a gyerekkorunkhoz képest is. És persze, a nosztalgia sok mindent megszépít, ugyanakkor legtöbbünk szülei otthon voltak munka után, ráértünk ezt-azt csinálni együtt, sokat voltunk levegőn, na meg a barátainkkal, önfeledtek voltunk. Nem volt sok mindenünk, de nem is vágytunk túlságosan sokra. Az élet egyszerűbb volt. Vagy csak innen látszik így?
Ma nehéz a gyerekeink figyelmét akár csak tíz koncentrált percre magunkra vonni, nehéz számukra odafigyelni a tankönyvre, nem értik a kötelező olvasmányok régies szövegét… Kézzel tanulnak írni, de felnőttkorukban már csak billentyűzetet használnak majd.
Egy régi világ értékeire nevelik őket az iskolában, de nekik már egy teljesen újban kell majd boldogulniuk. Olyanban, amiről még mi, a szüleik sem tudjuk, hogy valójában milyen lesz.
Az biztos, hogy lesz benne egy csomó kütyü, meg digitális hatás, meg mesterséges intelligencia… de mi lesz a saját józan eszükkel? Mi lesz a lelki békéjükkel? A kapcsolataikkal? Akarnak-e még valódi módon kapcsolódni? És ha a szeretetvágyukat nem jófelé irányítják, vajon nem kerülnek-e bajba? Mit jelent majd számukra a ’jó élet’? Ha mindent meg teszünk is a boldogságukért és biztonságukért, vajon meg tudjuk-e óvni őket? És ha igen, meddig?
Digitális jövő – fotó: Getty
Egy új szív
Azt mondják, ha az embernek gyermeke születik, a szíve már az ő testében dobog tovább. Írjatok most nekünk szívből, írjatok ismét, mert mi, itt a Gyerekszobánál nagyon szeretünk olvasni „titeket”. És persze azért is, mert ismét értékes nyereményeket szeretnénk adni az első három helyezettnek, a kiemelt írásokat pedig idén is megjelentetjük a Gyerekszoba.hu oldalon.
Mondanám, hogy ragadjatok tehát tollat, de akkor igazán boomer lennék, itt meg ugye épp azt próbáljuk magunk mögött hagyni – mármint a negatív részét. A pozitívból meg minél többet átadni útravalónak.
Üljetek hát oda a géphez, ha van kedvetek, ha van gondolatotok, ha ti sem tudjátok, mi lesz holnap, de a legjobbat szeretnétek a gyerekeiteknek.
Írjatok nekünk akár cikk-, akár novellaformában! Választhattok: névvel vagy anonim módon (szerzői néven) szeretnétek-e megjelentetni az írásotokat.
Jó gondolkodást, jó írást kívánunk (és egy kis énidőt hozzá)!
Beküldési időszak: 2026. április 20. – május 14.
Nyertesek kihirdetése: május 31.
Terjedelem: 5-9 ezer karakter
Zsűritagok: Fehér Ági, a Central Médiacsoport portfólióigazgatója, Kempf Zita, a Gyerekszoba.hu főszerkesztője, Balázs Eszter Anna, a Lampion könyvek főszerkesztője
Ide kattints: ÚJ VILÁGRA NEVELÜNK
Kapcsolódó cikkek
