Nehéz a gyerekeink figyelmét akár csak tíz percre magunkra vonni. Nehéz odafigyelniük a tankönyvre, nem értik a kötelező olvasmányok régies szövegét. Kézzel tanulnak írni, de felnőttkorukban már csak billentyűzetet használnak majd. Egy régi világ értékeire nevelik őket az iskolában, de nekik már egy teljesen újban kell majd boldogulniuk. Olyanban, amiről még mi, a szüleik sem tudjuk, hogy valójában milyen lesz.

Az biztos, hogy lesz benne egy csomó kütyü, digitális hatás,  mesterséges intelligencia… de mi lesz a természetessel? A lelki békéjükkel? A kapcsolataikkal? Akarnak-e majd hagyományos módon kapcsolódni? Mit jelent majd számukra a ’jó élet’? Mély értékeket is, vagy csak a fogyasztói társadalom értékes dolgait? Vajon nem kerülnek-e bajba, míg megtalálják a saját válaszaikat?  Vajon meg tudjuk-e óvni őket? És ha igen, meddig? Meddig fogadják el a segítségünket?

Azt mondják, ha az gyermekünk születik, a szívünk már az ő testében dobog tovább. És ez a szív törékeny, és ez a szív már nincs mindig velünk. El kell engednünk a kicsinyeinket, és csak remélhetjük, hogy elég óvatosan néznek majd körül a zebránál. Hogy nem fogadják el azt a bontott italt. Hogy elhiszik magukról: szépek és okosak. Hogy képesek jót tenni másokkal, és észrevenni a világ szépségeit. Hogy nem a telefonjukba bújva töltik majd a fél életüket, mint a metrón ma mindenki. Igen, mi magunk is. De ha hazaérünk, letesszük. Mert csak két kézzel lehet jól ölelni. Csak egymás szemébe nézve lehet jót beszélgetni. Fejből-könyvből lehet igazán mesélni.

A mesekönyvekben tűzoltók vannak meg katonák, és igen, juhászok. De mire tanítsuk mi a gyermekünket? Milyen szakmát javasoljunk, ha eljön az idő? Amivel sokat lehet keresni? Amiben öröme lesz? azt, amiben mindkettő megvan. De létezik ilyen? És ha ma létezik, vajon öt év múlva is fog?

Ti hogyan élitek meg mindezt szülőként, anyaként? Mit gondoltok a változó világról? Van bennetek aggódás? Mire tanítjátok, készítitek fel a gyermekeiteket? És meghallgat még titeket? 
Írjátok meg nekünk akár cikk-, akár novellaformában, névvel vagy anonim módon (szerzői néven)!
A legjobbak szerzőit értékes díjakkal jutalmazzuk, az arra alkalmas írások pedig megjelennek a Gyerekszoba.hu weboldalon.