Nem is tudom, mi az egyszerűbb: csak mellre tenni a picit, amikor eljön az ideje, vagy megmelegíteni a bébiételt, és műanyag kiskanállal szépen adagolni. Mindenesetre ez a fejlődés útja, úgyhogy szépen, gördülékenyen haladunk egyikből a másikba, na jó, némi pelussal és előkével megtámogatva. Az etetés mindenesetre egy darabig egész flottul megy.
Nos, az etetés igen. Na, de az evés! Az már bizony nehezített pálya. Amíg eljutunk onnan, hogy mi adagoljuk az ételt odáig, hogy kicsikénk üldögél szépen a székében, és kanalazza a levesét, hát, arra pár idegszálunk rámegy. Annyi répapürét takarítunk majd fel, és olyan helyekről, amire sosem gondoltunk volna! Igen, hajat is többet mosunk majd… De ez nem megy másként, és ne feledjük: egyszer mi is így kezdtük.
- Kapcsolódó: Hozzátáplálási táblázat
Nézzük hát a folyamatot lépésről lépésre!
1. Szerepet kér a baba: 6-7. hónap
Körülbelül féléves korban jutnak el odáig a babák, hogy ne csak nyissák a szájukat, ha cumit (vagy affélét) látnak, de megpróbálják irányítani is a folyamatot. Például már megfogják a cumisüveget, kicsit később a kanalat. Ekkor még nem nagyon adjuk oda nekik, pontosan látjuk a várható következményeket.
2. Repül minden: 7-8. hónap
Ilyenkor semmi nem marad az etetőtálcán, amit ráteszel. Nem, az étellel teli tányér sem… A baba csak teszteli, hogy az “eltüntetett” dolgok nagyon is léteznek. Százszor is vissza kell pakolnunk ezeket, de legalább pár hét alatt leszokik róla.
3. Az absztrakt festő: 9-12. hónap
Maszatolás, kenegetés, csipegetés: már próbálkozik kézzel enni, és a puhább dolgokkal sikerül is. Buláta, kölesgolyó, banán, kiflibél, főtt répa, párolt alma: mind jöhet, de csak akkor, ha már stabilan ül a baba, és meg tudja fogni a darabkákat és a szájához emelni. Persze, adhatnánk mindent továbbra is pépesen, de minek, ha az ínyével már ügyesen szétnyomja? Ehhez még nem kellenek fogak, viszont ebből lesz később a rágás. Arra persze nagyon kell ügyelni, hogy nagyobb, szilárd darabok ne kerüljenek a torkába – könnyen félrenyelhet. Ezért evés közben pillanatra se hagyjuk egyedül!
Ezekből az ételféleségekből még mindig több kerül az etetőszékbe és a földre, mint a baba hasába, de sebaj, legyünk türelemmel! Erre különösen nagy szükségünk lesz a pépes ételeknél, mert azokat meg nagy móka szétkenni, szétcsapkodni, szétprüszkölni – bárhová. Mégse akadályozzuk meg ezt mindig mondván, inkább mi etetjük őt – muszáj haladni a tanulási folyamatban, és ehhez engedni, hogy megismerje a különféle anyagokat. Kitartás! – Ez a legjobb tanácsunk…
4. Nagypálya: kés, villa, kanál: 1-4 év
Hát igen, ez a legelhúzódóbb folyamat, felesleges siettetni. Azt gondolnánk, hogy a kanállal kell kezdeni, de valójában a piciknek a gyerekvilla használata könnyebb. Zöldség, gyümölcs, tészta, puhább húsok: először készítsük el a kis katonákat, falatnyi darabokat, de hagyjuk, hogy még kézzel egye! Aztán jöhet a műanyag gyerekvilla, persze nem túl szúrós, nem túl hosszú. Egy ideig még minden lepotyog róla, sebaj!A kanálra nehezebb felügyeskedni a darabos dolgokat (bár kézi segítséggel megy), de az igazi kihívás a leves – eleinte nem sok marad benne, mire a szájához ér… úgy számítsunk, hogy kell hozzá pár hónapnyi gyakorlás. Csak akkor kezdjük el, ha már elég erős a csuklója ahhoz, hogy például kisebb játékokat erősen tartson a kezében! Indíthatunk azzal, hogy “ketten eszünk”, vagyis míg mi kanalazzuk neki a bébiételt, ő maga is próbálkozhat egy másik kanállal.
- Kapcsolódó: BLISS: BLW biztonságosan
A kés ijesztően hangzik, de természetesen lekerekített, műanyag kenőkésre gondolunk, amit mindig felügyelettel használ a gyerek.Hároméves korig ne is erőltessük a helyes használatot, de azért kenegethet vele, hogy ismerkedjenek. Később már készíthet vele kis falatokat, ez tetszeni fog neki, és szívesebben is eszik így. A húst inkább még ezután is szeleteljük mi, úgy négyéves koráig. Aztán viszont feltétlen hagyjuk önállósodni!Fontos dolog: miközben tanítjuk az eszközös evést, ne tiltsuk, hogy a kezével is pakoljon a szájába. Magától is el fogja ezt hagyni.Hamm!
Kapcsolódó cikkek
