Kétéves korukra hajlamosak maguk is egyenlően elosztani az erőforrásokat, és inkább azzal a felnőttel játszanak, akit igazságosnak tartanak, mint azzal, akit nem tartanak annak.
De mi az a pont, amikor valóban közbelépnek a kisgyerekek, amikor látják, hogy valaki becsületesen vagy igazságtalanul cselekszik? Egy, a Cognition folyóiratban megjelent tanulmánysorozat szerint már a másfél évesnél fiatalabb gyerekek is megjutalmaznak valakit az igazságosságáért – bár még nem büntetik a tisztességtelen magatartást – írja a Research Digest internetes portál.
Kutatók egy csapata a Washingtoni Egyetemről, amelyet Talee Ziv vezetett, először 16 hónapos kisgyerekek egy csoportját tanított meg arra, hogy érintőképernyő segítségével hogyan játsszanak le hangfelvételeket. A képernyő egyik oldalának megérintése negatív visszacsatolás (pl. Ő rossz volt), míg a másik oldalának megérintése pozitív visszajelzés (pl. Ő jó volt) lejátszását eredményezte.
Ezután a gyerekeknek négy videofelvételt játszottak le, amelyeken egy nő két másik személynek osztott kekszet vagy Lego játékkockákat. Két felvételen igazságosan osztotta el az erőforrásokat, a másik kettőben azonban az egyik személynek többet adott, mint a másiknak (mind a négy videóban más-más színész játszotta el az elosztó személy szerepét). Miután megnézték a videókat, a kisgyerekeknek ismét megmutatták a négy elosztó személy arcát, és miután egyesével látták ezeket, 60 másodperc állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy annyiszor megérintsék a képernyőt, ahányszor csak szeretnék.
A kutatók megállapították, hogy amikor a gyerekek meglátták az igazságos elosztó személyeket, lényegesen gyakrabban érintették meg a képernyőnek azt az oldalát, amely pozitív visszajelzést adott, mint azt, amelyik negatívat. De amikor meglátták az erőforrásokat nem igazságosan elosztó személyeket, nem volt különbség abban, hányszor érintették meg a képernyő egyes oldalait.
Az eredmények arra utalnak, hogy a gyerekek pozitív visszajelzéssel “jutalmazták” az igazságosnak vélt színészeket. De az nem egyértelmű, hogy valóban tudták-e azt, hogy a hangfelvételek a színész számára valóban jutalmazók lesznek. Annak biztosítása érdekében, hogy a gyerekek megértsék, hogy cselekedetük egyértelmű jutalmat vagy büntetést eredményez, egy későbbi tanulmány során a kutatók tovább finomították a módszert – a képernyő egyik oldalának megérintésével lejátszottak egy videót arról, hogy valaki sütit ad a színésznek, míg a másik oldal megérintésére egy olyan videót játszottak le, amelyen valaki elvesz a sütikből.
- Kapcsolódó: Csecsemőkorunktól vonzódunk a szuperhősökhöz
A gyerekek ismét megjutalmazták az igazságosan elosztó személyt azzal, hogy gyakrabban nyomták meg az “adj sütit” oldalt, mint a “vegyél el a sütibőlt”. De ugyanolyan arányban érintették meg a képernyő mindkét oldalát, amikor igazságtalanul osztották el az erőforrásokat.
Összességében az eredmények azt sugallják, hogy a kisgyerekek megjutalmazzák azokat, akik tisztességesen járnak el, bizonyítékul, hogy még csupán ennyi idős kisgyerekek is erőteljesen érzékelik, mi a “helyes” vagy normatív. De érdekes módon úgy tűnik, hogy a gyerekek nem büntetik azokat, akik igazságtalanok voltak. (Valójában a kutatók szerint a gyerekek inkább elkerülik a visszajelzést az igazságtalanul elosztó személyeknél, mert összességében kevesebbszer érintették meg a képernyőt, miután ilyen cselekedetet láttak.)
Annak megértésére, hogy miért nem büntetik az igazságtalanul eljárókat, további kutatások szükségesek. Lehetséges, hogy a cselekedetet nem látják elég rossznak ahhoz, hogy büntetés járjon érte, vagy azt gondolják, hogy a büntetést a hatalmon lévő személyek adják. De az is lehetséges, hogy a büntetés fogalma később alakul ki, mint a jutalomé. Akármi is az oka, a csapat szerint az eredmények azt feltételezik, hogy a büntetés nem egyszerűen a fordítottja a jutalmazásnak, hanem egyedülálló folyamatok, amelyek másképp alakulnak ki a gyerekeknél.
Forrás: digest.bps.org.uk
Kapcsolódó cikkek
