Vajon mikor van az a pillanat, amikor már nincs rá esély, hogy egy otthonban elhelyezett gyereket visszajuttassanak vér szerinti szüleinek? Nem könnyű döntés, pedig a késlekedés bűn, ami súlyosan hátráltatja a kicsik távolabbi kilátásait. Lapzártánkkor még egyeztetés alatt áll az örökbefogadás szabályainak megváltoztatása.
Csomagban érkeztek
Horváthné Hegedűs Adrienn és férje, László “lombikosként” kezdték, de hatástalan volt náluk a módszer, így nem volt más út: tovább kellett lépniük az örökbefogadás felé. A döntés nem volt könnyű, hiszen tizennégy évnyi közös életükből hatot a gyerek utáni vágyódásban töltöttek. A legnehezebb mégis az volt, amíg “átállt a gondolkodásuk” – mondják. A legtöbben azt állítják, el sem tudják képzelni, hogy más gyerekét neveljék. De ha valaki átéli azt, amit ők, ez teljesen kézenfekvő, sőt vonzó megoldásnak tűnhet egy idő után.
A pár hónapokon keresztül beszélgetett erről, végül Adriennben érett meg hamarabb a döntés. De mire a pszichológus megkérdezte a párját, Lacit, nem okoz-e gondot neki, hogy nem örökítheti át a saját génjeit, azt válaszolta: – Szeretném boldognak látni a feleségemet.
Nyolc hónapig tartott, míg a házaspár megkapta az alkalmassági határozatot. Tanfolyam következett, pszichológiai vizsgálatok, majd másfél év telt el, mire megszólalt a telefon.
A “jövevény” csomagban érkezett: egy huszonhét hónapos, kétpetéjű ikerpár várta őket a gyermekotthonban: Dóra és Laura – A munkahelyemen voltam épp, amikor megcsörrent a telefon – meséli Adrienn. – Láttam, hogy nem budapesti szám, már akkor éreztem, hogy vége van, célhoz értünk. Megérkeztünk a nevelőszülőkhöz, a hölgy karjában volt az egyik kislány, a másik mellette állt, fogta a kezét. Egyfolytában az zakatolt az agyamban: a mi gyerekeink, a mi gyerekeink… gyönyörűek, aranyosak, okosak.
A párnak nem volt kilenc hónapja a felkészülésre, hirtelen kellett berendezniük egy komplett gyerekszobát. Játékokat, kiságyat, pelenkázót venni, ruhákat, gyerekülést… míg végre a testvéreknek új otthonuk lett Pesten. Adriennek szerencséje volt, a telefonos ügyfélszolgálattal foglalkozó cégnél nagyon megértőek voltak, annak ellenére, hogy csak próbaidőn volt, amikor megérkezett a jó hír: anya lett. Ám nem mindenkinek ilyen könnyű ez. A Lombikbaba Alapítvány (amelynek Adrienn is tagja) mára elérte, hogy az orvosi kezelések idejére munkajogi védettség járjon. Most azért küzdenek, hogy a családok gyermekgondozási segélyt kaphassanak akkor is, ha kétévesnél idősebb gyereket fogadnak örökbe, hiszen az nekik ugyanúgy az első, ismerkedési időszak, mint a kismamáknak a szülés után. De nem ez az egyetlen dolog, ami most még hiányzik ahhoz, hogy az egymásra találás zökkenőmentes legyen.
Egy hang a telefonban
Zaklatottan kezdődött a ma tizenhat hónapos Luca élete. Édesanyja a szekszárdi Bölcső Alapítvány anyaotthonában töltötte terhessége utolsó szakaszát. Miután lemondott kislánya neveléséről, a sors úgy hozta, hogy Répási Adrienn és Borsos János lettek az új szülei. Ők a nyílt örökbefogadásra esküsznek, bár azt mondják, ott is volna még mit javítani a rendszeren. Az állami bürokráciával viszont végképp nem bírtak. – Bejelentkeztünk titkos örökbefogadásra is, de teljesen reménytelennek tűnt, hogy pici baba kerüljön hozzánk. Ha egy anya nem a civil szervezeteknél jelentkezik, hanem az állam javára mond le a gyerekéről, vagy alá sem ír semmit, akkor arra ítélheti a kicsit, hogy akár évekig bent legyen egy intézményben – magyarázzák.
Örökbe adhatónak bíróság vagy gyámhivatal nyilváníthat egy gyereket. Egyik intézményrendszer sem a gyorsaságáról híres. Igaz, itt – sok más jogi procedúrával szemben – nem is minden esetben a gyorsaság a legfőbb szempont. Első a gyerek érdeke, neki pedig meg kell adni a maximális esélyt, hogy saját családjában nevelkedhessen. Ha azonban bebizonyosodik, hogy ennek már nincs többé realitása, valóban nincs mire várni. Ám hogy meddig érdemes, illetve hogy minden esetben történik-e egyáltalán hatékony lépés a hazabocsátás érdekében, az nem egyértelmű. A civilek azon az állásponton vannak, hogy a bíróságokon gyorsított eljárással kellene kezelni ezeket az ügyeket.
Szó sincs arról persze, hogy a szülőt minden esetben azonnal megfosztanák szülői jogaitól, hiszen a gyermekvédelemben nagyon fontos elv a lépcsőzetesség. Először gyermekotthonban helyezik el a gyereket, bízva abban, hogy javul a szülő helyzete vagy a kapcsolat. A hivatalos eljárást pedig csak akkor indítják meg, ha a szülők több mint fél éven át nem keresik a kapcsolatot háromévesnél kisebb gyerekükkel (hároméves kor felett egy év a türelmi idő).
– Ennek automatikusnak kellene lennie, mégsem így történik – állítja Szeibert Anikó, a Támogatást Születendő Gyermekenkért! Lombikbaba Közhasznú alapítvány civil szervezet elnöke. – Csak telik-múlik az idő. Mi azt szeretnénk, ha a kapcsolattartási periódust hároméves kor alatt hathetesre csökkentenék. Ha józanul végiggondoljuk, kizárt, hogy csak félévente legyen kíváncsi a gyerekére az, aki törődik vele.
A törvény nem részletezi, mi számít “elégséges kapcsolattartásnak”, de a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat részéről már többen sokszor hangsúlyozták, hogy egy képeslap nem vagy nem feltétlenül elegendő, és minden esetet egyediként vizsgálnak. Mint Lantai Csilla, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Gyámügyi Osztályának vezetője hangsúlyozza, ezt nem is lehet konkretizálni – noha a civilek azt szeretnék, hogy csak a személyes találkozást vagy a telefonálást fogadják el. – Ezt rá kell bízni az adott otthon vezetőjére – szögezi le az osztályvezető -, ő ismeri a gyerek és a szülők valós helyzetét.
Szebb, jobb, gyorsabb
Jánosék a témában sokszor felbukkanó fejkvóta fogalmát említik. Közkeletű vélekedés szerint a csecsemő- és gyermekotthonoknak nem érdekük, hogy a gyerekek minél előbb kikerüljenek a rendszerből, hiszen jelenlétük tartja fent az intézményeket. A szülők szerint a bürokrácia a másik ok. Sokszor olyanokon csúszik el egy ügy, hogy szabadságon van az ügyintéző, karácsony van, húsvét van, nem foglalkoznak vele. Nincs kényszer, nincs számonkérés, mondják, pedig az államnak csak ugyanazt kéne tennie, amit egy civil szervezetnek.
Igen ám, csakhogy nagy különbség, hogy a központi rendszerbe többségében nem újszülöttek kerülnek, és az sem biztos, hogy a szülők lemondanak gyerekük neveléséről, hiszen esetenként nem is ők kérelmezik az állami ellátást, vagy épp maguk is kényszerhelyzetben vannak.
– Szerintünk létre kellene hozni egy független felügyeleti szervet – mondja Szeibert Anikó -, de a szakembereket érdekeltté is kellene tenni abban, hogy azonnal lépjenek, ha ez indokolt.
Dr. Lantai Csilla szerint tavaly óta már javult a helyzet egy vizsgálat nyomán. A jövőben szorosabban felügyelik majd mind a nyílt örökbefogadást intéző civil szervezetek, mind a zárt változatot intézők munkáját. Ám azt ő sem vitatja, hogy a törvény kiegészítésekre szorul annak érdekében, hogy az ügyek ne húzódjanak hónapokig, évekig, egészen addig, amíg már késő lesz.
Hat hét – maga az örökkévalóság?
Az új polgári törvénykönyvet esetleg érintő változások várhatóan jövőre lépnek életbe. Az örökbefogadással kapcsolatos pontoknál módosításként szerepelt, hogy a gyerekükről lemondó szülők a jövőben hat hétig meggondolhassák magukat akkor is, ha nyílt eljárás történik, vagyis a gyerek szülés után rögtön “kézből kézbe” kerül. – Ezt mi, civilek elfogadhatatlannak tartjuk – mondja Szeibert Anikó -, hiszen az eddigi rendszer jól működött, egy hathetes előírás viszont túl hosszú ideig tartja bizonytalanságban az örökbe fogadókat.
Budavári Zita, a Bölcső Alapítvány elnöke szerint is abszurd az ötlet. – Aki várandósan hónapokig erre készül, az maga sem szeretne további időhúzást. Előzetesen, még a lemondás előtt kell elegendő időt hagyni az anyáknak!
– Szerintünk etikátlan rögtön a szülés utáni kritikus állapotban elfogadni a lemondást – véli Borsos János. – Sokkal jobb, ha az anya nyugodtan hazamegy (a baba marad a kórházban), és van ideje otthon átgondolni az érzelmeit.
– Azoknak, akik titkolják a terhességüket, különösen lényeges, hogy hamar le tudják zárni életüknek ezt a részét – érvel Mórucz Lajosné a Gólyahír Egyesülettől.
Érdekes, hogy miközben a szülői lemondással szigorúan bánik a törvény, az örökbe fogadó harminc napig visszavonhatja a döntését, sőt később is felbonthatja a rokoni kapcsolatot.
Ám a törvényalkotók szerint az sem elegendő, ha megvan a jó szándék, az örökbe fogadókat segíteni is kell az új helyzetben. Vagy… ellenőrizni?
Elég jó szülők
Az utánkövetés régóta tervezett intézményével a folyamat nem ér véget az örökbefogadással, a közvetítő szervezet munkatársainak ki kell járniuk a szülőkhöz, és akár éveken át ellenőrizhetik, hogy megfelelően gondoskodnak-e gyerekükről.
– Így nem hagyják nyugodtan családdá szerveződni őket – véli Szeibert Anikó. – Ez bizalmatlanságot sugall, etikailag és jogilag sem tartjuk elfogadhatónak. A védőnő betöltheti ezt a funkciót, nem kell, hogy még a gyermekvédők is a fehérneműsfiókban turkáljanak.
– Attól fogva, hogy megkaptuk a határozatot, a gyerekünk a vér szerinti gyerek státuszába lép, úgyhogy pont annyit lehet rajta ellenőrizni, mint bármelyik gyereken – mondja Borsos János. – De állunk elébe, ha azt látjuk, hogy azokat is érdemben ellenőrzik, akiket tényleg kellene, például a veszélyeztetett gyerekek családjait.
Az utánkövetés gondolata nem merült fel az örökbe adó szülők esetében, pedig a lemondás esetenként őket viseli meg igazán.
Fennakadások akkor is maradnak, ha látszólag minden résztvevő sorsa rendeződött. – A védőnőtől a gyerekorvoson át a gyermekjóléti szolgálatig és a gyámhivatalig mindenkit nekünk kellett értesíteni arról, hogy van nálunk egy gyerek – meséli János. – A gyermekjóléti szolgálatnak például írásbeli véleményt kell adnia. Felhívtam őket, mondtam, van itt egy gyerek már egy hete, kérdeztem, nem akarják-e megnézni. Még ők csodálkoztak…
Megnyugvás
Nos, az a bizonyos “gyerek” már másfél éve ott van, és az igazi öröm most az, hogy már nem kell gyógytornára járnia. – Nagyon ügyes, pedig a konduktorok nem nagyon bíztak abban, hogy járni fog, de mostanra semmi baja! – újságolja Adrienn.
Hogy Lucának semmi baja, az szemmel látható. Eleven, mint a tűz, vagyis, ahogy a mamája fogalmaz: mint három fiú. Az igazán érdekes pedig az, hogy azt mondják, különleges érzéke van arra, hogy észrevegye, ha valaki gyengébb a többieknél, kiszorul a sorból… – Ha valaki szomorú, azonnal megérzi, és addig megy utána, amíg fel nem vidítja – mesélik a szülei. Talán véletlen, talán nem, de a kislány első szava nyolc hónaposan az volt: adjál…
Háromszoros öröm
Az örökbefogadás ügyét Török Zsolt országgyűlési képviselő, az Ifjúsági,
Szociális és Családügyi Bizottság tagja karolta fel másfél évvel ezelőtt – azután, hogy a lombikosoknak sikerült jó néhány eredményt kijárniuk -, most azonban kissé csalódott. – Nincs lényegi előrelépés, a pénzügyi válság elsodorta ezt az ügyet. Annyi történt, hogy a minisztérium felmérést készített, és rádöbbentek arra, hogy a területi gyerekvédelmi szakszolgálatok azonos jogszabályok mellett más és más gyakorlatot folytatnak. Azóta javult valamelyest az ügyintézés, de biztos, hogy most is vannak kirívóan nehézkes esetek. Azt sajnos nem sikerült keresztülvinnünk, hogy emelt összegű családi pótlékot kapjanak azok a családok, amelyek idősebb vagy fogyatékossággal élő gyereket fogadnak örökbe. Jó hír viszont, hogy előrelépés várható a gyes kérdésében.
Nem véletlen, hogy Török Zsolt ilyen elkötelezett minden gyermekvállalást elősegítő ügyben, hiszen három ikerlánya lombikbabaként született, ma hatévesek. – Igazán szerencsések vagyunk, a sors kegyeltjei – mosolyog az apa -, hiszen azután, hogy sem a természetes próbálkozások, sem az inszeminációk nem hoztak eredményt, az első beültetés rögtön sikeres volt – méghozzá háromszorosan!
Egyetlenem!
Minél hamarabb kerül családba egy kisbaba, minél rövidebb ideig nélkülözi az anyai, apai gondoskodást, annál nagyobb az egészséges testi-lelki fejlődés esélye. A második világháború után kialakított, tökéletes fizikai ellátást biztosító árvaházakba került csecsemők túlnyomó részének érzelmi fejlődése jelentősen elmaradt azokétól, akik családban vagy anyjuk mellett, a női börtönökben nevelkedtek. Ez először meglepte a közvéleményt, ekkor derült ki, hogy az érzelmi kötődés, a személyre szabott gondoskodás, a ringatás, a vigasztalás ugyanolyan elemi szükséglete a babáknak, mint az étel és a tiszta ruha. A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a személyes kötődés hat hónapos kor körül alakul ki. Ha ez előtt kerül családhoz a kisbaba, még biztonságos érzelmi kapcsolatot alakíthat ki “szív szerinti szüleivel”, és ez szolgál majd mintául későbbi társas és párkapcsolataihoz. Ha a korai években nincs, aki azt éreztesse vele: “te vagy az egyetlenem”, valószínű, hogy ő sem érzi majd ezt, hiába lesz párja, gyerekei.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
