Ezt pszichológus állapítja meg különböző tesztsorozatok segítségével. A különösen értelmes gyerekek kétszer-háromszor olyan gyors felfogásúak, mint kortársaik, és maguktól felismernek összefüggéseket. Jellemző, hogy maguktól és korán megtanulnak olvasni, írni, nem szívesen játszanak együtt a hasonló korúakkal, mert nincs türelmük hozzájuk.
Már háromévesen a felnőttekhez hasonlóan fejezik ki magukat – ettől néha mosolyfakasztóan koravénnek hatnak. Könnyen megjegyeznek ritmusos, rímes mondókákat, szokatlan kérdéseket tesznek fel, behatóan érdeklődnek egy-egy részterület iránt.
Igen fárasztóak, mert nem sokat alszanak, és az állandó tudásvágytól hajtva mindig valami “rosszaságon” törik a fejüket: mindent szétszerelnek, átalakítanak, befestenek. Nem illeszkednek be egykönnyen a közösségbe, és az “átlagnak” szóló óvodai, iskolai rendszerbe. Ha hasonlókat tapasztalunk kisgyerekünknél, vegyük igénybe pszichológus segítségét.
Könnyítsünk a helyzeten azzal, hogy nem az iskolai tudnivalókat tanítjuk meg neki már óvodáskorában, hiszen így később még inkább unatkozni és ismét csak “rendetlenkedni” fog. Keressünk olyan őt érdeklő és elérhető közelségben lévő szakkört, sportkört, ahol neki való kihívások érik. Esetleg találunk olyan művészt, tudományos érdeklődésű barátot, rendkívüli hobbit űző ismerőst, aki foglalkozna vele hetente egyszer-kétszer.
Bánjunk vele természetesen, őrizzük meg a gyerekkorát, és ne akarjunk átlagon felüli képességeiből előnyt kovácsolni – különösen ne szülői hiúságból. Ő is csak felnőttkorában lesz felnőtt. Mit ér a gyerekkorban letett nyelvvizsgával, érmekkel, versenyeredményekkel, ha gondtalan gyerekkora, szabadsága, kötetlen játékideje vész el közben?
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
