Kifáradva és éhesen szívesen megeszik a nyers zöldséget, a feldarabolt almát, s megisszák az egészséges vizet is, nem ragaszkodnak a cukros-festékes üdítőhöz, az édességekhez. Kiszámíthatóbbak az alvási-pihenési periódusok, hiszen friss levegőn való mozgás után könnyebb a délutáni, éjszakai alvás is.
A sokat mozgó gyerekek ritkábban betegek. A sport hosszú távon is hasznot hoz: elkerülhető a kövérség, a tartáshibák megjelenése. Csökken a keringési rendszerrel kapcsolatos betegségek, a tüdőasztma és a csontritkulás kialakulásának veszélye.
A testi-lelki-szellemi fejlődés szempontjából kiemelendő az úgynevezett szenzomotoros (érzékelő-mozgásos) korszak jelentősége: a korai mozgásos tapasztalatok megalapozzák a helyzetészlelés, -felismerés, a gondolkodás és problémamegoldás képességét, serkentik az egész idegrendszer fejlődését.
Sport és lélek
Az egészséges életmód igényét csak kiskorától kezdett rendszeres mozgással fogja a gyerek magáévá tenni. Ehhez az érzelmeken át vezet az egyik út. A rendszeres és aktív mozgás hatására örömérzést okozó hormonok (endogén opiátok) szabadulnak fel a szervezetben. A sport hozzájárul a szorongás, sőt a gyermek- és serdülőkori depresszió megelőzéséhez (szükség esetén gyógyításához) is.
Az ízületi lazaság és rugalmasság folyamatos megőrzése, a szépen formált izmok kialakulása, vagyis a jó külső megjelenés hatással van az önbizalomra. Minél több mozgásformát tanul meg egy gyerek, annál könnyebben megy majd egy újabb, összetettebb gyakorlat – ura lesz a testének -, ez is a pozitív önértékelés része.
A társas kapcsolatok kialakulása szempontjából sem elhanyagolható a sporttal, mozgással kapcsolatos élmények hatása. A közös túrázás, kerékpározás, uszodai pancsolás, szánkózás soha vissza nem térő alkalom arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat a kicsivel. A csoportos, később a csapatjátékok fejlesztik az együttműködés képességét – a segítőkészséget, a bajtársiasságot és a nehézségek fölvállalását. A sportkörben átéli a csapathoz tartozás örömét, a közös felelősség élményét. A sportolás során tapasztalt norma- és követelményrendszer elfogadása alkalmazkodóbbá teszi, ezáltal könnyebben be tud illeszkedni a közösségbe.
Melyiket válasszuk?
A sportág kiválasztását befolyásolja a család története. Példaként nézzünk egy focista apukát. A meccsekre általában az egész család kíváncsi, egy fiúgyerek már pici korában beleszerethet az ottani légkörbe.
Amennyiben valódi “szerelemről” van szó, nincs is semmi gond, de soha ne gondolkodjunk így: én is focista, teniszező, röplabdás voltam, legyen a gyerek is az. Ne kényszerítsük idő előtt rendszeres edzésre kizárólag egy sportágban gyerekünket. A mozgás legyen a családok életének szerves része. Adjuk meg a lehetőséget, ne sajnáljuk az időt a legkülönbözőbb mozgásformák megismerésére: séta, kismotorozás, labdázás, kirándulás, játszóterezés, pancsolás.
Télen újabb programok léphetnek életünkbe: először a szánkózás, három-négy éves kortól a korcsolyázás, négy-öt éves kortól a síelés. Uszodába egész évben mehetünk. Derítsük fel együtt, melyik az a sport, amelyet igazán élvez a gyerek.
Adottságok és vágyak
Lehetséges, hogy a gyerek alkata miatt kénytelen eleve lemondani egyes sportágakról. Egy ducit ne lökjünk be gyermektornára a többi vékonyka és ügyes közé. Inkább kiránduljunk, biciklizzünk, járjunk sokat uszodába. Utána viszont ne etessük vissza a leadott kalóriákat! Ne higgyük, hogy a kötött izomzatot a ritmikus sportgimnasztika vagy a balett fogja kilazítani. Ott kevésbé lesz sikerélménye a kis sportolónak, neki százszorosan meg kell dolgoznia azért, ami a többi, jobb adottságú gyereknek szinte magától megy.
Az aszimmetrikus sportokkal – tenisz, kenu, vívás, kosárlabda – vigyázzunk a gerincferdülés fokozott veszélye miatt. Ha fülfájós a gyerekünk, logikus, hogy ne erőltessük az úszást, de óvjuk a fülét akkor is, ha kimegy bringázni.
A jó levegő, a mozgás és a természet szeretetére újszülött korától kezdve nevelhetjük a kicsit! Táblázatunk segít választani, merre terelgessük a gyereket a későbbiekben.
Javasolt sport, mozgásforma
1-2 év sok séta, játszóterek, kismotor, túrázás a családdal
2-3 év tekerős kisbicikli, családi uszodai játékok, jégpálya megtekintése a családdal, hintázás, csúszdázás, sok labdázás, szükség esetén fejlesztő foglalkozások
3-5 év játszóházak felderítése, sok kerékpározás (lehetőleg pótkerék nélkül), játékos uszodai fejlesztés (nem bébiúszás!), korcsolyázás aszfalton és jégpályán, gyermektáncház, rollerezés, kengurulabdázás, önálló hintázás, könnyebb fal-, szikla-, akadálypálya-mászások, hosszabb túrázások több gyaloglással és fára mászással, ugróasztalozás
5-7 év küzdősportok (birkózás, cselgáncs), művészi torna, tornasport, ritmikus sportgimnasztika, az úszás elsajátítása, a lovaglás kipróbálása
7-8 év tenisz, vívás, illetve az előző sportok közül az, amelyikhez valóban van kedve a gyereknek, csapatsportok
És az ügyetlenkék?
A legtöbb sportág eleve feltételez egy sereg képességet, és csak meghatározott izmok erősítésével, nyújtásával foglalkozik. A sportmozgások azért nem szoktak átütő javulást eredményezni az “ügyetleneknél”, mert nincsenek meg a sikeres sportági mozgástechnika elsajátításához szükséges alap- és részképességeik. Ha egy gyerek ügyetlen, csetlik-botlik, sokszor elesik, mozdulatai babásak, és más területen is elmarad, akkor felmerül az idegrendszeri éretlenség lehetősége.
A legjobb szakemberhez fordulni, aki kikérdezi a szülőt a gyerek élettörténetéről, és érzékszervi-mozgásos vizsgálatokat végez. Ilyenkor lehetőség nyílik az idegrendszer kéreg alatti szabályzó funkcióinak érését beindító fejlesztő foglalkozások megkezdésére, így van esély arra, hogy a gyerek “utoléri magát”.
Divatos sportok
A Semmelweis Egyetem Testneveléstudományi Karának úszóedzőket képező szakemberei egyetértenek abban, hogy az úszás gyors és könnyed elsajátításához szükséges képességek nagyjából hatéves korra érnek be. Ha előbb akarjuk megtanítani a gyerekeket, gyakran azzal fogunk szembesülni, hogy sokkal lassabban haladnak majd előre, többet járunk és fizetünk, mint amekkora pillanatnyi fejlődést elérünk. A bébiúszást semmiképpen nem szabad úszástanításnak tekintenünk. Bizonyos esetekben ez akár káros is lehet a gyerek egészsége, fejlődése szempontjából.
A másik gyakran túl korán bevezetett sportág a síelés. A síelő szülők kellemes téli pihenéséről van itt szó, amelyet, ha tehetik, nem akarnak kihagyni. Fontos nekik gyerekük jelenléte is, ezért szívesen áldoznak síoktatásra. Ám ezt sem érdemes elhamarkodni: legkorábban négy-öt éves kortól van értelme az átlagos ügyességű gyerekeket síelni tanítani.
Szerencsére a szabadidősportok is teret hódítottak. A kerékpározásnál fogadtassuk el gyerekünkkel a bukósisak használatát. Túrázzunk, amennyi csak belefér! Ma már sok olyan játszóház van, ahol télen is lehet nagyokat hancúrozni, ugrálóvárban, csúszdán, hintán, golyós medencében. Menjen be a szülő is, fedezzék fel együtt a terepet. Ismerjünk meg sokféle játszóteret. Szánjunk időt a mozgásra, hogy a kis óvodás még érettebb idegrendszerrel, összeszedettebben kerüljön az iskolába.
Nem akarom!
Nagy dilemma, hogy mit tegyünk, amikor a gyerek egyszer csak bejelenti: nem akar tovább edzésre járni. Nehéz megtalálni a határt, mikor engedjünk a kérésének, mikor ösztönözzük tovább.
A mozgásnak örömöt, kihívást kell jelentenie. A szülői példamutatás rettentően fontos. Ha a szülő napirendjének része a rendszeres mozgás, várható, hogy gyereke is belenő ebbe az életformába. A kitartás a szülői példamutatás mellett attól is függ, hogy a gyerek jól érzi-e magát az adott helyen, kijön-e az edzővel, van-e sikerélménye, vagy mindig ő az utolsó. Túl egyhangú tevékenységet jelent-e számára, vagy technikailag nehéz-e az adott mozgásanyag, például a művészi tornában, műugrásban. Pedagógiai szempontból az is helytelen, ha azonnal engedünk ebben a helyzetben. Mit fog akkor az életben a nehézségek ellenére végigcsinálni?
A túlzott elvárás, az erőszakos edzésre járatás viszont dacot szül, amit szintén érdemes elkerülni. Ez a probléma elsősorban körültekintő sportágválasztással előzhető meg. Ha több hónapos élvezetes edzés után utasítja el a sportot, járjunk utána, vajon mi a valódi ok, alakítsunk ki támogató környezetet – jó, ha vannak barátai a csapatban: ők azok, akik továbblendíthetik az elbizonytalanodó gyereket.
Kitől kérjünk tanácsot?
Egészséges és ügyetlen gyerekek mozgásvizsgálatát és szenzomotoros fejlesztését a HRG- és a TSMT-módszerekkel a BHRG Alapítvány végzi. Telefonszámuk: 06/30-531-0888.
A Dévény Alapítványnál alkalmazott művészi torna segít a tartásjavításban, lazításban, a ritmusérzék fejlesztésében, a koordinált mozgás megteremtésében. Elérhetőség: +36-1-355-5392
Szaktanácsadó: Lakatos Katalin mozgáspedagógus, konduktor
Kapcsolódó cikkeink:
Forrás: Kismama magazin