Van, aki nem foglalkozik a problémával, mert attól tart, még nyafogósabb, még követelőzőbb lesz a gyerek. Egyszer úgyis abbahagyja a sírást, és beletörődik, hogy valós vagy vélt sérelmei nem érdekelnek senkit. Évek telhetnek el, mire ez az állapot bekövetkezik. Hamarabb is megoldódhat ez a helyzet, ha a szülők keresik a jelenség okait.
A szülőket néha idegesíti, ha állandó, látszólag ok nélküli gyereksírást hallanak
A sírós gyerek valóban érzékenyebb az átlagosnál, bár nem tudni, hogy ez veleszületett tulajdonsága, vagy éppen a fokozott elvárások következménye. Jóval alacsonyabb az ingerküszöbe, az átlagosnál hamarabb elkeseredik, kétségbeesik. A többieknek rendszerint fel sem tűnik, mitől fakad sírva. Ráadásul egyre szerencsétlenebbnek érzi magát, hiszen környezete meg nem értéssel, elutasítással válaszol bajára. Még nagyobb a baj, ha csúfolódás is éri: mellőzük a gúnyos megjegyzéseket (bőgőmasina, síró, picsogó), ne szégyenítsük meg mások előtt, ne mondjuk a kisfiúnak, hogy lányos dolog a sírás.
A sírós gyereket vegyük inkább karunkba, öleljük meg, vigasztaljuk és bátorítsuk, hiszen éppen az odafigyelés, megértés hiányzik neki. Ha kielégítjük szeretetigényét, hamar kezelhetővé válik, noha ingerküszöbe és önértékelése csak lassan emelkedik. Támogassuk dicsérettel, odafigyeléssel, ne támasszunk túl magas elvárásokat.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
