Tévé-indokok és tévé-alternatívák
Jó lenne nézni valamit.
Vegyük elő a régi fényképalbumokat, egyszeriben rengeteg érdekes, vicces jelenet jut majd eszünkbe. Mutassuk meg a képeken a kisgyereknek, milyen volt, amikor mi voltunk gyerekek, milyen játékaink voltak.
Most jön a kedvenc rajzfilm.
Csináljunk magunk filmet. A kisgyereket elbűvöli a következő trükk. Egy füzetlap alsó sarkába felrajzolunk egy álló pálcikaemberkét, a következő lap sarkába egy szétterpesztett kezű-lábú figurát. Az elsőt kissé felsodorjuk egy ceruzára, és ide-oda mozgatjuk: úgy látszik, mintha ugrálna az emberke. Ezt sokféle figurával megismételhetjük.
Most jön a mese.
A tévé meséjétől a megszokott mesekönyvekkel nem tudjuk elcsábítani a kisgyereket, de mi lenne, ha meglepő módon saját könyvespolcunkról vennénk le egy “nem neki való” könyvet? Ha a gyerek értelmi szintjén mesélünk a képekhez, érdeklelődéssel nézeget egy festészeti vagy földrajzi albumot is.
Úgy unatkozom.
Gyorsan kapjuk elő hűtődobozból készült bábszínházat a szekrény háta mögül, húzzunk egy-egy bábot a kezünkre, és máris kezdődhet az előadás. Szőjük bele a rögtönzött történetbe a gyerek közeli élményeit is, egy-egy bábfigurával vonjuk be őt is a bábozásba.
Nyűgösködni kezd a gyerek.
Kapcsoljunk be vidám zenét, toljuk félre a bútorokat, és táncoljunk vele föl-alá a lakásban. Párnacsata, zoknicsata, takarópalacsinta – na, mit rejtenek ezek a kifejezések? Csupa jó mókát!
Hogyan nézzünk tévét?
A család tévénézési szokásait alakítsuk a gyerek érdekeinek megfelelően. A háttértévézés és a csatornák közötti szörfözés tabu az ő jelenlétében, mert megterheli az idegrendszerét, figyelemzavarhoz, hallásromláshoz vezet. A hosszas üldögélés passzív életmódra nevel, a tévé előtti eszegetés pedig egyik fő oka az elhízásnak.
A tévé ismeretterjesztő hatása csak akkor érvényesül, ha az ott látottakat már valamilyen személyes élményhez tudja kötni csemeténk. Szabadidőnkben tehát részesítsük előnyben a mozgást, játékot, a családi programokat. Így kevesebb időnk marad tévézésre, és ez a gyerkőcnek éppen elég. Amikor megszokásból vagy unalomból bekapcsolnánk a tévét, inkább tegyünk be tornás videokazettát. Válasszuk ki együtt előre a tévéújságból, amit meg szeretnénk nézni. Ennek megbeszélése is remek program.
Saját régi kedvenceink megbízható műsorok, de jól tesszük, ha egy-egy új gyerekműsort gyerek nélkül “előnézünk”. A gyors képváltás, a karikatúraszerűen torzított figurák, a riasztó színek és hangok sokszor érthetetlenek a gyerek számára. Tevékenységeinket ne a tévéműsorhoz igazítsuk, inkább vegyük fel videóra, ami érdekel, és nézzük meg akkor, ha időnk van rá. Beszélgessünk utána: kinek mi tetszett, meséljük el apának, ha ő nem látta, rajzoljuk le a szereplőket.
Hány éves kortól nézheti a gyerek a tévét?
Iskoláskorig a gyerek a közvetlen tapasztalat alapján tanul, fejlődik. Minél kisebb, annál kevésbé képes a televízióban látottakat hasznosítani, megérteni és feldolgozni. Ha viszont a tévé előtt töltött időt aktív tevékenységre, játékra, mozgásra, élményszerzésre fordította volna, gazdagodhatott volna személyisége. Nem teszünk tehát jót kisgyerekünknek, ha akár ismeretszerzés, akár mesenézés céljából a való világról a képernyőre irányítjuk figyelmét.
Ma már nehéz elképzelni olyan családot, ahol évekig csak este nyolc után kapcsolják be a tévét. Ajánlatos tehát olyan tévénézési szokásokat kialakítanunk, amivel a lehető legkevesebbet ártunk a gyereknek. Ne kapcsoljuk be automatikusan a készüléket, a háttértévézéssel a kicsi szinte az anyatejjel szívja magába a sok megemészthetetlen szellemi “táplálékot”. A műsorfüzetből válasszuk ki a megfelelő programot, előtte, utána kapcsoljuk ki a tévét.
A tévézés közös program legyen: beszéljük meg utána élményeinket. A videózás “egészségesebb”, mint a tévézés: akkor nézzük, amikor időnk engedi, azt, amit kifejezetten szeretnénk, kiszűrve az agymosó reklámokat. Bármikor megállíthatjuk a filmet, hogy megbeszélhessük, értelmezhessük a látottakat.
Kisgyerekeknek a lassú, kevés cselekvést tartalmazó rajz- vagy bábfilm ajánlható. Igen kevés ilyen van, de semmiképpen nem tartoznak ezek közé a hosszú amerikai rajzfilmek. Állítsunk szemmagasságunkba egy vázát! Guggoljunk le, és nézzük meg a gyerek szemmagasságából, mit látunk belőle. Ugyanígy van ez a látszólag gyerekeknek szóló rajzfilmekkel is: mi jópofának tartjuk, ezért nézheti a kicsi, holott ő nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek alapján mi megértjük a jelenetek humorát. Mivel nem tudnak olvasni, nem ismerik az órát, soha nem tudják, éppen mit látnak: reklámot, mesét, vagy a valóságot.
Tévé a sor végén
Ma már szinte minden családban van tévé. Hatása alól nemigen vonhatjuk ki a gyerekeket hosszú távon, de helytelen volna túl korán kezdeni. Általánosságban véve igaz, hogy a tévézés alsó korhatára a második-harmadik életév. Ennél kisebb korban semmi jót nem nyújt a kicsiknek a képernyő. Toljuk minél későbbre a tévénézés megkezdését, és szorítsuk minél rövidebbre azt a napi-heti időt, amit ezzel tölt a család.
Ahhoz, hogy megítéljük, hogyan hat a kisgyerekre egy-egy műsor, az ő szemszögéből kell végiggondolnunk a látottakat. Az ő ismereteivel érthetetlenek a számunkra humoros jelenetek, ijesztőek a váratlan fordulatok, követhetetlen a gyors beszéd és mozgás. Iskoláskor alatt a gyerekek nem tudnak mindig különbséget tenni a valós és kitalált cselekmények között, ezért félelmet kelthet bennük egy-egy képsor. Ezzel szemben örömmel fedezik fel a képernyőn a már ismert dolgokat. Helyes tehát először “személyesen” megismerkedni a katicabogárral, pónilóval, palacsintával.
A közvetlen felfedezés hiányában a tévé nem kiegészíti a valós életet, hanem helyébe lép. Ez mindenképpen káros lenne, tehát ne áltassuk magunkat az ismeretterjesztő filmek feltétlen hasznával. A tévét ne bébiszitternek, hanem képeskönyvnek használjuk: együtt nézzük és beszéljük meg a látottakat. Milyen műsort válasszunk? A kisgyerekek a kedves figurákat, rövid történeteket, lassú folyású, átlátható cselekményt szeretik (Teletubbies, Kisvakond, Babar, Égből pottyant mesék, Vízipók, Dörmögőék, Mazsola).
A népmeséket néha nehezebben értik, a gyerekfilmek csak kisiskolás kortól ajánlhatók. Ha elkezdtünk tévézni a gyerekkel, bizonyára naponta követeli majd. Ha kevés időt töltünk együtt, elegendő a hétvégén bekapcsolnunk egy-egy félórára. Kellemes közös program lehet ez is, ha egymáshoz bújva, beszélgetve, együtt csodálkozva, nevetgélve figyeljük a műsort.
Ideális, ha a napnak mindig ugyanabba a szakába iktatjuk be a tévészünetet. Segít ebben, ha videóra vesszük a kiválasztott gyerekprogramot, így a legalkalmasabb időben nézhetjük meg, megszabadulva az egyébként igen káros előzetesektől, ajánlóktól, reklámoktól. A család többi tagjától is önfegyelmet kíván, ha el kell hagyni a háttértévézést, csatornaváltogatást.
Nézzük együtt!
Ma már nehéz elképzelni az életünket tévé nélkül, jobb tehát, ha időben megtanítjuk gyerekünket kulturált használatára, és magunk is helyes szokásokat alakítunk ki. Ebben az életkorban a személyes élmény, a tapasztalat az elsődleges ismeretszerző forrás. Nem veszít semmit, ha iskoláskora előtt egyáltalán nem néz tévét. Szabadidőnkben menjünk kirándulni, sétálni, mozogjunk, játsszunk! Ha nincs időnk erre, inkább vonjuk be a kisgyereket a házimunkába, ne ültessük a tévé elé.
A háttértévézéssel hagyjunk fel! Csak akkor kapcsoljuk be a készüléket, ha valóban oda is ülünk elé. Amíg a gyerek a szobában van, ne tévézzünk, vagy csak vele együtt, neki való adást nézzünk. Vegyük fel az alkalmatlan időben sugárzott műsort, illetve vásároljuk meg dévédén. A gyors képváltásokat, karikatúraszerű rajzokat nem értik, a túlságosan akciódús cselekményt nem tudják követni, a legtöbb rajzfilm tehát éppen gyerekeknek nem való.
A nagyobb figurák, a lassú, rövid, egyszerű cselekmény számukra is emészthető (Kis Vakond, Égből pottyant mesék, Mekk Elek, Mazsola, Teletubbies, Pumukli). A felnőtt számára rendszerint unalmasak ezek, biztosan nem bírunk ki negyedóránál többet belőle. Ennyi a gyereknek is elegendő egy napra. Üljünk mellé, öleljük át, és utána beszélgessünk a látottakról. Így már majdnem olyan, mintha magunk meséltünk volna. Talán kompromisszumot köthetünk: egyik este mese, másik este közös, rövid tévézés (dévédézés).
Kapcsolódó cikkek:
– Mit nézhet a tévében a gyerek?
– Figyelemzavart okozhat a tévézés
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
