– Mindenkinek eltérő az értékrendje, tehát én nem mondhatom meg, hogy ki mit adjon át a gyerekének. És ez így is van jól. A nehezebb kérdés, hogy a sajátunkat hogyan adjuk át – kezdte dr. Vekerdy Tamás pszichológus.
Ne mondd, mutasd!
Kevés, sőt, szinte értelmetlen a kicsik fejébe verni, hogy mi a jó és mi nem. Ha annyit mondunk: “Jó legyél!”, az csak egy szlogen. Reménytelen. A gyerek még ellen is áll, talán nem is érti, mit szeretnénk tőle. De még ha értené, akkor se lennénk rá túl nagy hatással, hiszen direkt nevelés valójában nem létezik. Az értékek átadása teljesen más csatornákon lehetséges. Ha a szülő és a gyerek között töretlen a bizalom, ha jó köztük a kapcsolat, ha a szülő elfogadja a gyereket, és tudja, hogy mit várhat el tőle az adott életkorban, akkor az értékrend egyszerűen magától átadódik. A gyerek befogadja a szülő üzeneteit, melyeknek csak egész kis része áll szavakból, intésekből. A legtöbbet a szülők tetteiből, viselkedéséből tanulja a kicsi.
Mindekinek más az értékrendje
– Attól nyílik meg köztünk a kommunikációs csatorna, ha elfogadom a gyerekemet. Ha eleve van egy elképzelésem, hogy milyenné akarom nevelni, és ez ellentétes a gyerek veleszületett természetével, abból baj lesz – mondja Vekerdy Tamás. – Mindenkinek van veleszületett énje, és mindenkié más. El kell fogadnom, hogy más, mint a testvére, és más, mint az én álmaim gyereke, nem tudom megerőszakolni. De ha én elfogadom őt, ő is elfogadja az én értékeimet. Ha én tiszta szívből utálom a Barbie babát, akkor nagy eséllyel ő sem fog azért nyaggatni. Ha mégis nyaggat, és nem veszek neki, el fogja fogadni, hogy nem kap. Mondjuk, a fiam műanyag kardot akar venni a vásárban. Nekem nem tetszik a kard, jól teszem, ha én nem veszem meg. De neki van zsebpénze, megveszi. Szíve joga. Viszont én továbbra is kitartok amellett, hogy ez ronda, utálom. A legjobb megoldás, ha ilyenkor félig-meddig tréfásan, nem dorgálva csak annyit mondok: “Kisfiam, nekem ez nem tetszik. Te játssz vele nyugodtan, de ne ott, ahol én vagyok!” Nem becsmérelem, nem szidom meg, de a saját igényemet is közvetítem.
Rend a lelke?
Nagyon fontos, hogy mindig figyelembe vegyük a gyerek életkori sajátosságait. Ha előreszaladunk, a gyereket és a szülőt is kudarc éri: a gyereknek fogalma sincs, miért keseredik el anyja, apja, hiszen ő nem tett semmi rosszat.
– Az egyik legszembetűnőbb szülői kudarc, amikor rendre akarják tanítani a kicsi gyereket, de nem sikerül – mondja Vekerdy Tamás. – Anyuka bemegy az elmélyülten játszó négyéveshez, és azt mondja: Palkó, öt perc múlva vacsorázunk, rakd el a játékaidat, mosd meg a kezed, és ülj velünk asztalhoz! Ha a gyerek nem csinálja, akkor másnap futnak a pszichológushoz. A pszichológus remélhetőleg elmondja, hogy már ott baj van, hogy egyszerre négy információt zúdítottak a gyerek nyakába, ennyit képtelen befogadni. Igazából egyet sem kell mondani, hanem fogni a gyereket, felnyalábolni, és el kell vinni vacsorázni. De minek is elpakolni? Hadd játsszon mindennel! Aztán ha az a kis ösvény is járhatatlan lesz, ami az ágyához vezet, mondjuk neki, hogy na, most akkor pakolunk. De ne felejtsük el, hogy neki a pakolás is játék. Én pakolok, ő meg két játékot fölrak a polcra, de hármat le is vesz. Azért lesz rend, mert én vagyok a gyorsabb! Ha a szülei rendesek, akkor ő konfliktusok nélkül is rendes lesz. De nem most. Sőt nem is kamaszkorban, hanem majd akkor, amikor saját családja lesz. Ha a szülei is rendetlenek, hát akkor eléggé kilátástalan a helyzet. Ez a dolog lényege.
Olvass tovább, mi a helyzet a hazugsággal!
Ezek a cikkek is gyermeknevelés témához kapcsolódnak:
- Lehet még értékre nevelni a gyerekeket? – Vekerdy válaszol
- A világnak neveljük, vagy az értékrendünk szerint? – Vekerdy válaszol
- Kulcsszavak: szeretet, türelem, biztonság
- Erkölcsi nevelés – kiment a divatból?
Kapcsolódó cikkek
