Először a kisgyermekkorban előforduló eszközöket veszem sorra, alaposan körüljárva a témát és a felmerülő kérdéseket. Ezek az eszközök a legkevésbé sem szükségesek az úszáshoz, nélkülük is remekül boldogulunk.
Nemesvári Edittestnevelő,
gyógytestnevelő, úszóedző
Nem baj, ha lefröcskölik!
Amikor először vízbe visszük gyerekünket pár hónapos vagy egyéves korában, minden szülőnek az a célja, hogy biztonságban legyen, el ne merüljön. Ezért szorosan magához öleli, és vigyáz, nehogy vizes legyen az arcocskája, aki pedig maga is tart a víztől, (titkon) kicsit dühös, amikor a nagyobb gyerekek lefröcskölik a picurkát. Természetes reakció, de hosszú távon kifizetődőbb, ha a gyerek megszokja azt, hogy néha kap pár csepp vizet az arcába, és a világon semmi baja nem lesz tőle. Sőt, még attól sem, ha véletlenül beleiszik a medencébe vizébe. Persze nem ajánlom, hogy ezzel oltsa a szomját, de nem kell megijedni, minden pici baba kipróbálja.
Szóval ha túlélte az első nyarat segédeszközök nélkül, akkor a következő nyáron biztos, hogy az első utunk a strandon a kacsás úszógumit áruló bácsihoz fog vezetni. Mert már biztonságosan jár a gyerek, boldogan ugrándozik a vízben, de néha megbotlik. A víz ugyan térdig ér, de mi van, ha épp másfelé nézek, és elmerül? Térdig érő vízben is megfulladhat! Bizony, ez így igaz. De én arra buzdítanék inkább minden szülőt, hogy ne nézzen másfelé, legyen ott a gyereke mellett, és segítse fel a vízből, ha szükséges, és látja, hogy nem boldogul.
Csak végszükség esetén!
Persze ha olyan vízbe megyünk, ahol nem ér le a lába, és magunk is szeretnénk kicsit strandolni, akkor jól jöhet az említett kacsás (békás, delfines) úszógumi, vízi fotel. Nem szeretnék senkit sem elrettenteni az úszógumitól, csupán jó elkerülni azt a hibát, hogy ráteszünk a gyerekre mindenféle eszközt, ő kalimpál a lábával, jobb esetben halad is vele, és azt hiszi, ez az úszás, mert a későbbiekben nagyon meg fog lepődni, amikor majd anélkül kerül a vízbe. Ezért célszerű csak rövid ideig úszógumizni.
A karúszó sem jobb
A következő „áldozat” a karúszó. Ha sokat használja, akkor a gyerekben álbiztonságérzet alakul ki, azt hiszi, remekül elboldogul egyedül a vízben, talán még a fejét is belehajtja, felfekszik a vízre hason-háton. Csak amikor lekerül róla, akkor szembesül vele, hogy bizony ez egyedül nem is olyan egyszerű, nincs, ami megtartsa. Ő még nem tudja, hogy maga a víz fogja fenntartani! Vannak olyan oktatók, uszodák, ahol karúszóval tanítják úszni a gyerekeket. Nem kétséges, hogy ott is meg fog tanulni úszni a gyerek, de aztán hosszú idő, mire lekönyörögjük róla, és utána szinte kezdhetjük az egész oktatást elölről. Hazudnék, ha nem fordult volna meg a fejemben, hogy az egyéves lányomra én is karúszót teszek, ugyanis örökmozgó a vízben is, kézből kifordulós gyerek. Sokkal egyszerűbb dolgom lenne, ha rátenném, én pedig fél méterről tartanám szemmel, hiszen nem tudna elsüllyedni, tartaná a karúszó helyettem. Nem kellene szorosan a nyomában lenni. De győzött a józan eszem, és gondoltam a kollégáimra, akik majd őt fogják úszni tanítani. Így maradt a hónalj alatt megfogás és húzás-vonás a vízben. Mert a parton homokozni, locsolózni, vödrözni eszébe sem jut.
További hasznos információk Nemesvári Edit honalpján: www.maganuszas.hu
Kapcsolódó cikkek
