Annyi, de annyi önjelölt költő publikál gyerekverset, hogy gyakran félve veszem a kezembe az újabb könyveket. Mert mi jutott a mi generációnknak? Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Tandori Dezső a magyarok közül, és a soha le nem tehető svéd gyerekversek nagyobbacska korunkban. Van-e gyerekvers utánuk, vajon merhet bárki is hozzáfogni, hogy ritmust, rímeket keressen, hogy megpróbálja érzéseit, élményeit átadni a kicsiknek? Sajnos túl sokan mertek. Az ezredforduló körül megteltek a könyvesboltok kínosan igénytelen gyerekkönyvekkel. Szerencsénkre teret kaptak a tehetségek is, mint Lackfi János, Varró Dani vagy Szabó T. Anna.
Képzeld el!
Hétvári Andrea Képzeld el! című könyvét is enyhe szorongással fogtam a kezembe, de mindjárt az első vers elolvasása után úgy éreztem, hogy ha a többi szörnyű is, én már mindent megbocsájtok. Erre szerencsére nem volt szükség! Ahogy haladtam versről versre, úgy érzetem, újra a kis székemen üldögélő, tűnődő hatéves kislány vagyok, aki magyarázatot szeretne mindenre, aki mindent elhisz a felnőtteknek, de igazából semmit sem. Elgondolkodik bármiről, amivel találkozik: életről, halálról, környezetvédelemről, tévéreklámokról, arról, hogy a felnőttek csúnyán beszélnek, a félelemről, a szülőkről. Tükröt tart, és megnyugtat, miközben megmutatja, mi is járhat a gyerekeink eszében.
Ám ha nem lennél filozofikus kedvedben, lapozz kicsit tovább. Olvass a mindennapokról, a télről, napjaink hőseiről, a dombokról, a reggelről, a felhőkről, az állatokról igazi, pergős, már-már énekelni való verseket remek ritmussal, kifogástalan rímekkel.
És ha még ez sem győzött meg, hallgasd meg Andrea verseit a Csillaghúr együttes és a Málna együttes feldolgozásában! Vedd az öledbe a gyereket, és már ott is a csoda.
Kapcsolódó cikkek
