A dongaláb az egyik legrégebb óta ismert betegség. Már az ősi egyiptomi rajzokon is egyértelműen felismerhetőek a dongalábbal született emberek képei.
Nemrégiben Tutanhamon maradványain végeztek a kutatók szkenneléses vizsgálatokat, melyeket genetikai vizsgálatokkal kombináltak. Ezek alapján fény derült arra, hogy maga a fáraó is súlyos dongaláb rendellenességgel született. Így pedig vajmi’ kicsi esély volt arra, hogy kocsihajtó balesetben halt meg, hiszen lábával nem tudott volna ráállni egy ilyen alkalmatosságra.
Egy irodalmi hős esete a dongalábbal
Ha olvastad Flaubert Bovaryné című regényét, akkor tudhatod, hogy milyen jelentős fordulópontot hozott el a cselekményben egy dongalábas eset. Charles, a botcsinálta doktor felesége és Homais gyógyszerész unszolására megoperálja a dongalábbal született Hippolytot, a szolgát. A beavatkozás azonban katasztrofális véget ér, és Hippolyt lába elüszkösödik, amit egy másik orvosnak amputálni kell aztán. Szerencsére, ma már nagyon hatékonyan és biztonságosan lehet korrigálni ezt a rendellenességet.
De honnan ismerhető fel a dongaláb?
A dongaláb a láb veleszületett rendellenessége, amely évente nagyjából 200 000 újszülöttet érint világszerte. A születést követően azonnal felismerhető ez az elváltozás.
Legfőbb ismérvei a következők:
Kezelés nélkül a dongalábbal született gyermek nem tud rendesen talpra állni és járni, ráadásul a láb hibás állása miatt megrövidülnek az ínszalagok is, járáskor pedig megfeszül a lábikra izomzata. A dongaláb tehát az izmok betegsége is, hiszen a lábszár izomzatának egyensúlya megbomlik.
Milyen gyakori a dongaláb rendellenesség?
Kb. 0,15% körüli a gyakorisága, és főként fiúkon fordul elő. Ha egy családban már volt dongaláb rendellenesség, akkor ismételt előfordulása már nagyobb lesz, mint egy olyan családban, ahol nem volt még ez a rendellenesség.
Ha valamelyik szülő érintett, akkor 2% az esély, hogy a gyermek is az lesz; ha a testvér érintett, akkor 3-5% az esélye, hogy a következő gyermek is dongalábbal születik. A dongaláb lehet egy -vagy kétoldali is.
Mitől alakul ki?
Kialakulásának számtalan oka lehet (pl. az anya kábítószer használata, dohányzás, kevés magzatvíz), de a két legjellemzőbb: a veleszületett, genetikai ok, illetve a méhen belüli ok, amikor a normálisan fejlődő láb az utolsó 4-6 terhességi hétben rosszul helyezkedik el, és tulajdonképp elnyomódik.
Vannak fokozatai ennek a rendellenességnek?
Igen, és több szempont szerint is lehet csoportosítani (Pirani pontrendszer). A születéskor az orvos megvizsgálja, hogy mennyire könnyű vagy nehéz a helyes állásba tenni a lábat, és ez alapján enyhe, közepes, vagy súlyos dongalábat állapít meg. Az ún. rebellis dongaláb esetén szinte biztos, hogy műtéti korrekcióra lesz szükség.
Vajon a terhességi ultrahangon már észrevehető ez az elváltozás?
Igen, de nem minden esetben lehet egyértelműen felismerni ezt az elváltozást. Ha a terhesség idején (kb. a 18. héttől) felismerik a diagnózist, a szülőknek van lehetőségük és idejük felkészülni a tennivalókra, hiszen a szükséges kezelések csak a pici megszületését követően kezdődhetnek meg. A diagnózist (hogy valóban csak dongalábról van-e szó) megerősítheti egy genetikai ultrahang, vérteszt illetve amniocentézis is.
Hogy kezelhető a dongaláb?
Fontos tudni, hogy csak a kezdeti stádiumban sikeres a dongaláb kezelése, de emellett is maradhatnak vissza enyhe alaki eltérések a későbbiekben (pl. az érintett lábikra soványabb maradhat). A terápia történhet gyógytornával, gipszkezeléssel, és műtéti beavatkozással is.
Gyógytorna
Ha nincs egyéb kizáró ok, akkor már az újszülött osztályon el kell kezdeni a láb tornáztatását. Ebben kiemelt szerepe van a talpbőr ingerlésének, illetve hogy aktív lábmozgásokat váltsunk ki a gyerkőcnél.
A gyógytorna segítségével a lábszár és a lábizmok erősítése is megtörténik. A gyógytorna a későbbiekben is fontos szerepet tölt be, hiszen a növésben lévő gyermeknek folyamatos kontrollra és tornáztatásra lesz szüksége.
Kiegészítésként szóba jöhet a későbbiekben kinesio tape használata is.
Gipszkezelés
A korai kezelés az ún. Ponsetti módszer, egy olyan speciális módszer, mellyel 90%-ban hatékonyan lehet kezelni a dongaláb deformitást. Ennek a lényege, hogy a születést követő 1-3. héttől gipszet fog kapni a gyerkőc, amit 5-7 naponta újra gipszelnek. Ezt kb. 4-6 alkalommal végzi el ortopéd szakorvos.
A láb zsugorodott izmainak, szalagjainak kitornáztatásával, nyújtásával javítható ugyanis a deformitást, és az elért helyzetet ez a gipszkötés fogja megtartani. Minden gipsz felhelyezés előtt, az orvos tehát újra és újra megtornáztatja a lábat, így egyre többet javít annak állásán.
Egy 3 hónapos gipszkezelés után sokszor már csak a magasan álló sarok az egyetlen probléma. Ekkor helyi érzéstelenítésben végzett Achilles átmetszés történik, és folytatódik tovább a gipszelés.
Ahogy telik az idő a heti kezelést felváltja a két-majd háromhetente végzett gipszcsere.Szerencsés esetben a deformitást korrigálni lehet, és ekkor már elhagyható a gipsz, illetve egy műanyag sínnel (a két cipellő lesz összekötve vele) helyettesíthető. Ez a sín fogja a korrigált lábat megtartani, és egyúttal megakadályozva, hogy az visszaessen.
Ha további korrekciót igényel a láb, akkor a kezelést 5-6 hónapos korig kell folytatni. Ha azonban ennyi idő után is marad vissza deformitás, akkor műtét szükséges.
Műtét
Amennyiben a deformitás súlyosabb, úgy műtét elvégzése is szükséges lehet, amely során az Achilles ín és a felső, alsó ugróízületek mozgását szabadítják fel. Ezt szintén gipsz és sínkezelés fog követni, amit gyógytorna egészít ki.
Amikor a kicsi elkezd járni, speciális ortopéd cipőre is szükség lehet, ezek azonban korántsem olyan nagyok és feltűnőek, mint ahogy az a köztudatban él.
Jó esélyek
A dongaláb jól gyógyítható rendellenesség, és bár előfordulhatnak esetek, amikor újabb korrekciós műtétre lehet szükség, de a gyermek képes lesz normális cipőt hordani, és járása harmonikussá válhat. Még a teljes gyógyulást követően is fontos azonban a kontroll, amíg a gyerek növésben van.
A lábizomerősítő tornáknak, a speciális járásgyakorlatoknak ebben kiemelt szerepük van, mint ahogy bizonyos sportok (pl. kerékpározás, rövid és hosszú távfutás, labdajátékok) szintén sokat segíthetnek majd a teljes gyógyulásban.
Kapcsolódó cikkeink:
Kapcsolódó cikkek
