Kisgyerek

Nagy életbölcsességek kisgyerekektől – szórakoztató és elgondolkodtató tweetek

Időnként a kisgyerekek tudnak lenni a legnagyobb tanítómesterek az életben.
2023. Június 26.
kislány könyveken
(Kép forrása: Getty Images)

A kisgyerekek hihetetlenül nagy bölcsességeket, életigazságokat tudnak megfogalmazni, amiken meglepődhetünk, elgondolkodhatunk, vagy csak egyszerűen nagyon büszkék lehetünk – és közben jót is derülhetünk. A HuffPost óvodások és kisiskolások nagy mondásait gyűjtötte össze, amiket szüleik osztottak meg a Twitteren – ezekből válogattunk.

„A hatévesem egyenesen a szemembe nézett, amikor kinyitott egy zacskó Doritost (tortilla chips), és azt mondta: »Hát, a zacskó már nyitva volt, ezért valakinek meg kell ennie«. Mostantól ő az életvezetési tanácsadóm.”

 

„A háromévesem azt mondta, hogy úrhajós szeretne lenni, és pedig azt, hogy ahhoz keményen kell tanulnia, egyetemre mennie, sokféle tudományt megtanulnia, és tennie egy fizikai alkalmassági tesztet, amire ő a vállát megvonva annyit mondott: »Ez csak négy dolog«. Szóval ő alapvetően egy közönyös motivációs előadó.”

 

„A totyogósomtól az első dolog ma reggel az volt, hogy gyorsan és folyamatosan locsogott, mire a négyévesem azt mondta: »Ha hallgatnom kell téged, palacsintára lesz szükségem«, szóval mostantól ő a stresszkezelési tanácsadóm.”

 

„Megkérdeztem az ötévesemtől, hogy szeretne-e egy közös képet a Mikulással. Nevetett, és azt mondta, hogy nem csinál képet »random fazonokkal«.”

 

„Ha valamilyen vitám van az ötévesemmel, rámutat erre a rajzra az asztalom felett, és megkérdezi: »Ki csinálta ezt neked?«, hogy emlékeztessen rá, hogy bármikor elveheti.”

 

„A férjem: Láttad a farmeremet?

Az ötévesem: Próbáltad a nagy szekrényt, ahol az összes ruha van?

Én: *elhullat egy könnycseppet a büszkeségtől*”

 

 

„Gyerekorvos: Be van gyulladva a torkod?

Az ötévesem: Nem tudom. Nrm a testemben vagyok, én vagyok a testem.

Én: *leesett az álla*”

 

 

„Az ötévesem az ölembe ült, és azt mondta: »Anya, mi van akkor, ha mindannyian játékok vagyunk, és láthatatlan emberek játszanak velünk?«.”

 

 

„Félbehajtottam egy szelet pizzát, és megettem, a hétévesem pedig azt mondta, hogy »anya csak fél pizzát evett«, és ezekkel a matematikai képességekkel mindig ő lesz a kedvenc gyerekem.”

 

 

„A hatévesem, aki az első iskolai napra készült: »Nem vagyok teljesen bátor, de eléggé bátor vagyok«.”

 

 

„Én: Milyen napod volt?

A nyolcévesem: Csak aggódok, hogy rosszul csinálják.

Én: Mit csinálnak rosszul?

A nyolcévesem: Mindent különválasztanak, így nem értünk semmit. Ki mondhatja meg, hogy a zene valójában nem matematika, vagy a matematika valójában nem igazán tudomány? Valaki kategóriákat csinált, de a világ ennél zavarosabb.”