Te tényleg bölcsődébe adtad inkább? Komolyan hagyod, hogy tévézzen? Hogyhogy ma nem jutottatok el a játszótérre? Ennyire nincs türelmed a saját gyerekedhez? Nálatok nem csak biozöldség kerül az asztalra? A fából készült játék nem lenne jobb? Miért hagyod, hogy ő döntsön? Biztos, hogy jó neki, hogy ennyire elkényezteted?
A fenti mondatok közül többet is hallottam már, és még ennél is több „vádat” mondogattam már magamnak. Mert bizony, kár tagadni: előfordult, hogy összecsúsztak a napi teendők, és a tervezetthez képest másfél órával később került ágyba a gyerek. Voltak olyan napok, amikor csak hideg ételt ettünk, mert betegen vagy hullafáradtan nem tudtam rávenni magamat a főzésre. Az én lányom nézhet tévét, szokott kapni csokit és gyorskaját, és szemrebbenés nélkül nemet mondok egy játszóterezésre vagy egy sokadik kör kártyázásra, ha éppen nincs hangulatom hozzá. Aztán persze mardos a bűntudat.
Te is rettegsz, hogy helyrehozhatatlan kárt okozol a lelkében?
Néha úgy érzem, mintha mindig ott lebegne a „rossz anya” címke a fejünk felett, amelyet a legváratlanabb pillanatokban bárki megragadhat és ránk ragaszthat – de sokszor mi magunk is megtesszük ezt önként. Folyton attól rettegünk, hogy nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt, és szinte minden cselekedetünkről vagy döntésünkről azt hisszük, hogy azzal aztán egy életre elrontottuk a gyerekünket.
Sik-Szalai Katalin szerint ezek a negatív, önhibáztató gondolatok a társadalom és a saját magunk felől érkező, sokszor irreális elvárásokból erednek. Túlságosan a tökéletességre törekszünk, ennek azonban túlvállalás, végül pedig kimerülés, ingerültség és kiégés lehet a vége. Mert bizony nemcsak a munkahelyünk felől érkező folyamatos nyomás, hanem akár a túlterhelt szülői szerepkörünk is eljuttathat minket idáig – mutat rá a pszichológus.
A szakértő elmondása szerint az alábbiakból veheted észre, ha elindultál a kiégés útján:
- úgy érzed, belefásultál a mindennapi körforgásba;
- robotpilóta üzemmódban működsz;
- csak a „túlélésre” játszol;
- úgy érzed, teljesen elveszítetted önmagad;
- gyakran érzel szégyent az anyaságodhoz kapcsolódóan;
- nehezen éled meg a családod iránt érzett szeretetedet
Fontos kiemelni, hogy ezt az állapotot nem a képességhiány, hanem a túlzott terhelés, a szülők közötti rossz munkamegosztás, illetve a nem megfelelő egyensúly, a saját igényeink háttérbe szorulása okozza. A folyamat azonban megakasztható és visszafordítható. Például azzal, ha elengedjük a tökéletességre való törekvést, és sokkal megengedőbbé és megértőbbé válunk magunkkal szemben. Az alábbiakban néhány gyakori bűntudatforrást veszünk sorra, és bemutatjuk, a szakértő szerint hogyan tehetjük rendbe magunkban ezeket a helyzeteket.
„Időnként szükségszerűen káosszá válnak a mindennapok”
A napirend időnként felborulása főleg a kisgyerekes anyák körében gyakori bűntudatgerjesztő tényező. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mások még talán bekötött szemmel és hátra kötött kézzel is ügyesebben lemenedzselnék egy napunkat, mint ahogyan nekünk sikerül. Sik-Szalai Katalin azonban úgy véli, hogy a gyerek életében nem a percre pontos napirend, hanem a kiszámíthatóság alkotja a rendszert. Sokkal fontosabb, hogy a megszokott sorrendben történjenek a dolgok, mint az, hogy mindig pontban este 7-kor kezdjünk bele az esti mese olvasásába. Simán belefér tehát, ha olykor elhúzódnak az események és kicsit később kerül ágyba a gyerkőc.
„Azt is jó lenne helyre tenni magunkban, hogy a rendszernek része a kivétel is. Ha biztonsággal tájékozódhat a gyerek a napirendünkben, mert az általános menete általában azonos, akkor abba bekerülhetnek improvizatív elemek is – például beesik a szomszéd gyerek, úgyhogy a vacsora és a fürdés között lesz egy kis plusz játék. Ha szülőként az az alapvető élményem, hogy ma megint eltértünk a menetrendtől, akkor van rendszerem, hiszen attól tértem el. De ha az a megélésem, hogy káosszá váltak a mindennapjaink – és ez szükségszerűen bekövetkezik időnként –, akkor lehet, hogy érdemes újrastrukturálni a rendszert, hátha ki lehet hagyni, le lehet rövidíteni, esetleg fel lehet cserélni valamit” – magyarázza a pszichológus. Vagyis egy kis rugalmasság csak jót tehet a rendszerességnek. A rendszert mi találjuk ki, tehát változtathatunk is rajta.
Mi van akkor, ha bölcsődébe megy, vagy ha egyedüli gyerek?
Gyakran nevezik önzőnek azt az anyát, aki bölcsődébe adja – akár már egyéves korában – a gyermekét, és inkább visszamegy dolgozni. De ugyanígy hajlamosak megbélyegezni az emberek azokat a szülőket is, akik nem vállalnak több gyermeket az első után. „Önmagában a bölcsődei ellátás nem okoz maradandó rossz élményt vagy törést az anya-gyerek kapcsolatban. Mint ahogyan az »egykeség« sem eredményez feltétlenül negatív személyiségvonásokat” – nyugtat meg a pszichológus.
Sik-Szalai Katalin szerint társadalmi szinten fontos lenne elfogadni, hogy nemcsak egyféleképpen lehet boldogulni anyaként, hanem rengetegféle módon. Ahogyan a szakember fogalmaz, az egymástól eltérő véleményeknek és megélési módoknak nem feltétlenül kell versenyezniük egymással, hanem szabadon létezhetnek egymás mellett. „Egy ilyen világban nem arról beszélgetünk, hogy hogyan KELL anyának lenni, hanem csak beszélgetünk róla, hogy ki hogyan anya.”
„Komoly önismeret és önreflexió kell a szülőséghez”
Bizony olyan is előfordulhat, hogy anyaként éppen nincs kedvünk ahhoz, amit a gyerekünk szeretne csinálni. Például semmi erőnk játszótérre vinni, ununk már egy társasjátékot, amit napok óta játszunk, vagy inkább egy másik mesét olvasnánk fel neki azok helyett, amelyeket már kívülről fújunk. Ha viszont nemet mondunk a kérésére, bűntudatunk van.
A pszichológus szerint a mély önismeret és az önreflexió a kulcs az ilyen a kérdésekben, hiszen ezek birtokában jobban megtaláljuk az egyensúlyt a saját és mások igényeinek kielégítése közt. A szakértő szerint szabad nemet mondani a gyerekünknek, szabad alkudozni – „ne most, inkább egy óra múlva vagy holnap” –, vagy bátran kezdeményezhetünk akár egy másik közös programot is, amelyhez jobban van energiánk, hangulatunk.
„Ha mélyen magunkba nézünk, és sikerül elengedni a tökéletes szülő mítoszát, vagyis azt az irreális elvárást magunk irányába, hogy egy szülőnek mindig rendelkezésre kell állnia, vagy mindig strukturálnia kell a gyermeke idejét, akkor megtalálhatjuk az egyensúlyt. Ha sokszor helyezzük előtérbe mások érdekeit, illetve sokszor adunk úgy, hogy azt már nem szívesen tesszük, annak komoly érzelmi kimerülés lehet a következménye – ez pedig hosszú távon senkinek sem jó. A gyereknevelés pedig hosszú távú versenyszám, nem pedig sprint” – hangsúlyozza Sik-Szalai Katalin.
Merjünk segítséget kérni!
Ahhoz, hogy szülői szerepünkben magabiztosnak és kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, elengedhetetlen, hogy legyen lehetőségünk kikapcsolódni és feltöltődni – egyedül, a barátainkkal, és kettesben is, ha van párunk. Ehhez pedig az kell, hogy ne féljünk segítséget kérni a feladataink ellátásához, újraszervezéséhez. Egy nagyfokú, előrehaladott kiégés esetén azonban már nem feltétlenül elég az otthoni változtatás, hanem pszichológus támogatására is szükségünk lehet – de ezt sem kell szégyellni, ettől még nem vagyunk rosszabb szülők bárki másnál.
A pszichológus kiemelte, hogy szülőként mindannyiunknak – az apáknak is! – lehetnek olyan időszakaink, amelyeket nehezebbnek élünk meg. Ennek hátterében állhat például az, hogy az adott helyzet fájdalmas gyerekkori emlékeket hoz elő belőlünk, vagy épp egy olyan problémával kell megküzdenünk a gyereknevelés kapcsán, amellyel nekünk is dolgunk van még. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy elbuktunk szülőként – szögezi le Sik-Szalai Katalin. „Érző emberek vagyunk, akiknek olykor jól jön a segítő kéz, a külső szem, valaki, aki meghallgat minket, és segít együtt rendet rakni” – mondja, hozzátéve, hogy valószínűleg mindenki sokkal boldogabban élhetné meg a saját szülőségét, ha társadalmilag is normális és elfogadott lenne, hogy a szülők szakértői konzultációra járnak annak érdekében, hogy „együtt nőhessenek a gyerekekkel”.
Aki részletesebben is olvasna a szégyenről és kezeléséről, annak érdemes beszereznie Réz Anna Mardos – A bűntudatról kilenc fejezetben című könyvét.
Perl Kitti
Kapcsolódó cikkek
