“A férjemmel 2012 nyarán ismerkedtünk meg – meséli Ács-Horváth Rita. Mind a ketten tudtuk, hogy ez más, mint az eddigiek. Nagyon hamar egymásra hangolódtunk és tudtuk, hogy mihamarabb babát is szeretnénk. A nevét már akkor kitaláltuk. Ha fiú, akkor Benedek, ha lány, Gréti lesz. 2014 szeptemberében összeházasodtunk, én abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Vártuk, hogy a rózsaszín felhőről valaki beköltözzön a pocakomba.
2015 áprilisában elmaradt a menstruációm. Nagyon megörültünk, hogy terhes vagyok. De a terhességi teszt és az orvosi vizsgálat is negatív eredményt hozott. Egy sor vizsgálat következett. Hosszú hónapokon keresztül jártunk orvosról orvosra, mire kiderült, hogy inzulinrezisztenciám van. Végre elkezdődött a szakszerű kezelés és a szénhidrátdiéta. 2015 szeptemberében a diéta és gyógyszer hatására végre megjött a menstruációm, ami reményt adott, hogy hamarosan lesz kisbabánk. De a következő peteérés-vizsgálaton az orvos sajnos negatív visszajelzést adott.
2015. decemberben furcsán éreztem magam. Csináltunk egy tesztet, ami pozitív lett és az orvosi vizsgálat is megállapította, hogy bennem egy új élet van kibontakozóban . A boldogságunk mérhetetlen volt. A terhességem minden percét imádtam. Nem voltak rosszulléteim, minden rendben volt. Az inzulinrezisztenciám miatt 180 gr-os szénhidrát diétát kellett végig tartanom és kb. 2 hetente kellett vizsgálatokra, illetve dietetikushoz járnom. A 20. heti ultrahang vizsgálaton kiderült, hogy Benedek költözött be a pocakomba.
A betöltött 35. héten, 2016.07.02-án, szombaton reggel arra ébredtem, hogy tiszta víz a pizsamám. Elindultunk a kórházba, hogy megvizsgáljanak, hogy a magzatvíz folyik-e vagy inkontinenciáról van szó.
A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a magzatvíz az, ami folyik. A Margit Kórházban nincs PIC osztály, de mivel Benedek méretei nagyobbnak bizonyultak az ultrahang vizsgálat alapján, mint 35 hét, ezért az ügyeletben lévő csecsemő orvossal egyeztetve, maradhattunk. A férjem hazament az otthon maradt holmikért, addig a szülésznő bekísért a szülőszobába.
A fájásaim folyamatosan, szépen jöttek, de nagyon nehezen tágult ki a méhszájam. Folyamatosan emelték az oxitocin adagot, de ennek ellenére nehezen ment a tágulás. Háromszor kaptam a vajúdás alatt epidurális érzéstelenítést.
A kitolási szakasz este kezdődött el és csaknem 3 órán keresztül tartott. Benedeken keresztben volt a köldökzsinór, úgy mintha egy biztonsági öv lenne, ami a tolások ellenére folyamatosan visszahúzta őt. Végül 14 óra elteltével, este 22:54-kor Benedek megszületett, 2750 gr-al és 52 cm-el. 5 héttel érkezett korábban az előírthoz képest. Elvitték, lefürdették, lemérték és egy puszira visszahozták hozzám, majd vitték is a csecsemő osztályra.
Beni
Amíg a férjemmel vártuk, hogy az osztályra kerüljek én is, bejött hozzánk a csecsemő orvos, aki hidegzuhanyként közölte a rossz hírt, miszerint Beni lázas és légzési nehézségei vannak. Inkubátorba helyezték. A következő 4 óra kritikus lesz – mondták. Nem akartuk elhinni, hogy a kisfiúnkkal bármi baj lehet. Csak sírni tudtunk és reménykedni, hogy vigyáznak rá. Hajnali 3-kor mehettünk az osztályra és előtte találkozhattunk Benivel.
A kis tündérkém feküdt az inkubátorban. Kinyithattuk az ajtaját és megfoghattuk a kis kezét. Amikor meghallotta a hangomat, elmosolyodott. Nem akartam elengedni és nem akartam elhinni, hogy baj van vele.
Kinyithattuk az ajtaját és megfoghattuk a kis kezét
Másnap, amint kikelhettem az ágyból, egyből mentem hozzá és ültem az inkubátora mellett. Az aznapi csecsemő orvos elmondta, hogy már nem lázas, de kétszer leesett a véroxigénszintje és ha még egyszer előfordul, akkor mentővel elviteti egy másik kórházba a PIC osztályra.
Sajnos pár óra múlva jött az orvos és közölte a rossz hírt, hogy hívta a mentőket (Cserny Alapítványtól), és Beninek mennie kell. Biztosítottak afelől, hogy csak azért viszik el, mert máshol jobban tudnak vigyázni rá, és ha gond lenne, akkor rögtön közbe tudnak avatkozni.
Mintha a szívemet tépték volna ki, úgy éreztem magam. A férjemmel együtt csak sírni tudtunk, miközben végignéztük, ahogyan elviszik életünk értelmét. Én nem mehettem Benivel, maradnom kellett a kórházban.
Férjem ment Beni után az 1. számú gyermekklinikára, ahol elmondták, hogy a mentőben egyszer még rosszalkodott a véroxigénszintje, de mire beért a PIC osztályra már semmi baja nem volt. Elmondták, hogy anyatejet lehet neki vinni, ha tudok produkálni. Ilyenkor úgy gondolom, hogy egy anya számára nincs akadály és bármit megtesz a gyerekéért. Megkértem a csecsemős nővért, hogy segítsen anyatejet fejni és a legnagyobb örömünkre sikerült 3 ml-t fejni. Azt Beni meg is ette.
Másnap délután az orvosom elengedett Benihez, csakúgy mint a következő nap délután is. Folyamatosan fejtem neki a tejcsit és vittük be neki. A SOTE PIC osztályán inkubátorban feküdt, ahol tele volt mindenféle zsinórral, infúzióval. Szörnyű volt látni, hogy az a picike test össze- vissza van szurkálva.
A hét közepén kiengedtek engem a kórházból és mehettünk Benihez, aki egyre jobban volt. Sajnos besárgult, ezért annak ellenére, hogy jól volt, nem engedték ki a kórházból. Csütörtökön egész nap vele voltunk és pénteken kaptam egy babamama szobát, ahova beköltözhettem. Beni pedig átköltözött a csecsemő osztályra. Minden nap reggel 1/4 6-1/2 6-tól éjjel 11-ig vele voltam. 3 óránként 50 ml tejcsit kellett megennie, ha ez nem sikerült, akkor szondán keresztül kapta meg az adagot. Iszonyatos volt látni, hogy egy csövet dugnak le az orrán keresztül a gyomrába.
Rettenetesen soknak tartottam az 50 ml tejcsit 3 óránként, de annak érdekében, hogy a sárgasága hamarabb elmúljon és hazajöjjünk, muszáj volt erőltetni. Végül egy hét elteltével hazajöhettünk. Itthon nem ébresztgettem, hagytam pihenni és igény szerint szopizni. Ennek eredménye, hogy heti 240-380 gr-ot hízik, az elvárt 100-150 gr helyett. 2 hónapos korára 4760 gr és 56 cm. Orvosi vizsgálatok sora vár ránk, de itthonról már minden sokkal könnyebb.
Beni egészséges és napról napra ügyesebb
Kimondhatatlan boldogsággal tölt el, hogy Beni egészséges és napról napra ügyesebb. Minden nehézség ellenére bármikor újrakezdeném! Persze ezt nagyban köszönhetem férjemnek, az orvosoknak, szülésznőnek, nővérkéknek és mindenkinek, aki segített nekünk.
Azt az erőt, amivel végig csináltuk a kritikus napokat, biztos vagyok benne, hogy Benitől kaptuk. Érte bármit, bármikor megtennénk!”
Kapcsolódó cikkeink korababák témában:
Csodálatos fotósorozaton egy korababa első napjai
Sírtam az inkubátoroknál: melyik babámhoz menjek előbb?
Minden 10. baba koraszülöttként jön a világra
Kapcsolódó cikkek
