Burokrepesztés: miért szükséges és milyen kockázattal jár?
A 19 századi szülészetben szinte parancsnak számított, hogy a magzatburkot nem lehetett bántani – olvasható Ingeborg Stadelmann A bába válaszol című könyvében. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy korábban a szülés lefolyását a természetre bízták, és nem a gyorsaság volt egy gyermek világra hozatalának legfontosabb ismérve. Az elmúlt évtizedekben azonban a kórházi szülés gyakorlata igen jelentős változásokon esett át. Úgy tűnik, mintha keretek közé, teljes kontroll alá igyekeznének szorítani a szülés folyamatát, amiben az anyának kevéssé szánnak aktív szerepet.
Azzal azonban, hogy a szülés hosszát – különféle beavatkozásokkal – kiszámíthatóvá szeretnék tenni a szülő nő számára, valójában figyelmen kívül hagyják testének (és lelkének) igényeit és sokszor saját önrendelkezését. Pedig a természetes szülés a maga tempójával időt ad arra, hogy a nő lelkileg is átélje a vele történteket. Ha rendben zajlik a vajúdás, a baba és édesanyja is egészségesek, akkor szükségtelen beavatkozni a szülés természetes folyamatába.
A szülés gyorsítása: a burokrepesztés
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szülésre vonatkozó ajánlásaiban a burokrepesztésről, mint szülést gyorsító módszerről is találunk információt. A szervezet a vajúdás korai szakaszában történő, rutinszerűen alkalmazott burokrepesztést a kérdéses, úgynevezett “C” kategóriába sorolja. Az ide sorolt beavatkozások (így pl. az oxitocin adása, vagy a hasra gyakorolt nyomás a kitolási szakaszban) elővigyázatosan használandóak, amíg további kutatások nem rendezik alkalmazhatóságuk kérdését.
Mit jelent a burokrepesztés?
A burokrepesztés során az orvos egy speciális eszköz segítségével egy kis lyukat ejt a burok alsó részén, a beavatkozás következtében pedig a magzatvíz folyni kezd.
A szakmai protokoll szerint erre a beavatkozásra 4-5 cm-nyi méhszáj tágulásnál, kifejtett nyákcsatorna mellett kerülhet sor. Természetes körülmények között egyébként a burok maga is megreped a tágulási szakaszban, többnyire a méhszáj eltűnése környékén.
A burokrepesztést egyrészt szülésindítás céljából végezhet az orvos, másrészt a későbbi (tágulási szakaszban) az összehúzódások erősödését várják tőle. E beavatkozás segítségével a magzatvíz mennyiségéről és minőségéről is információt szerezhet a szakember.
A burokrepesztés kockázata
Ahogy minden beavatkozásnak, így a burokrepesztésnek is vannak természetesen kockázatai. A kórházi ismertetők, információs anyagok alacsony kockázatú beavatkozásnak minősítik, aminek azonban ritka szövődménye lehet a köldökzsinór előesése valamint a felszálló fertőzés.
A beavatkozás következményeként kialakulhat továbbá a lepény és a köldökzsinór kompressziója is, mely a szülés alatt a magzat vérellátást rontja. Amennyiben pedig korábban kerül sor erre a beavatkozásra, akkor akár a szülés elhúzódásához és műtéti beavatkozáshoz is vezethet.
Számolni kell azzal is, hogy a burokrepesztés következtében megszűnik a magzatvíz védő hatása, így a baba fejére ható nyomás megnövekedhet, ami deformációt is okozhat.
Szükséges?
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a magzatburok repesztése, de a türelmetlenség nem lehet indok a beavatkozásra -véli Ingeborg Stadelmann, bába.
A bába válaszol című könyvében ugyanakkor részletesen kifejti, hogy a babák könnyebben megtalálják az útjukat, nagyobb mozgásterük és lehetőségük van a magzatvízben. A vajúdó nőnek pedig a baba feje által kifejtett nyomást könnyebb elviselniük, ha azt a magzatvíz enyhíti.
Beszédes adat egyébként, hogy az otthonszülések során igen ritkán kell ehhez a beavatkozáshoz folyamodni. Egy 1995-ös amerikai vizsgálat szerint a születésházakban zajlott szülések kevesebb, mint 4%-ában avatkoztak be burokrepesztéssel, míg a kórházakban 40% volt ez az arány.
Kapcsolódó cikkeink:
- Burokrepesztés: hasznos vagy ártalmas?
- Tényleg szerencse burokban születni?
- Mikor lehet veszélyes a burokrepesztés?
Kapcsolódó cikkek
