Fotó: Getty Images
A várandósság 40. hete után terminustúllépésről beszélünk és habár csak a 42. betöltött hét után van szó túlhordásról, a hazai szülészetek többségében a kismamákat a 41. hét után befektetik az osztályra, hogy megindítsák a szülést. Erre több módszer is van, amiket általában kombinálnak, de intézményfüggő, hogy hol, melyiket alkalmazzák.
Mikor van szükség a szülésindításra?
Két fő indikációja lehet a szülésindításnak. Az egyik, amikor a kismama túllépi a terminust, a másik pedig, amikor anyai vagy magzati okból van szükség az indításra.
Orvosi szempontból akkor indokolt a szülés indítása, ha az alkalmazott módszerek veszélye kisebb, mint maga a várakozás kockázata. Fontos, hogy a szülés várható időpontjának kalkulálásakor az utolsó menstruáció idejét és a korai ultrahangos vizsgálat eredményét is figyelembe vegyék, mert jelentős eltérések lehetnek a két számítás között.
Milyen módszerek vannak szülésindításra?
A szervezet szülésre való készülésének egyik jele, hogy elkezdődik a méhszáj érése, ami azt jelenti, hogy a méhszáj felpuhul, elkezd kinyílni. Amennyiben ez a folyamat még nem indult be, a méhszájat éretlennek, a szülésre még nem alkalmasnak tekintik.
Ilyen esetben hormonális szerekkel (prosztaglandin-tartalmú, hüvelybe helyezhető készítményekkel) érlelik a méhszájat, valamint vannak egyéb módszerek is, például egy ballon (más néven Foley katéter) felhelyezése a méhszájba, ami mechanikus úton tágítja a nyílást. A szülésindítás módja nagyban függ a méhszáj aktuális állapotától. Sokszor ezek a módszerek meghozzák a várt hatást, és beindul a szülés. Amennyiben ez még mindig nem történik meg, elkezdik az oxitocin adagolását.
A ballonos szülésindítás
A ballon egy vékony, hajlékony gumicső, amelyet az orvos vagy a szülésznő óvatosan bevezet a méhnyakba. A katéter végén található kis „ballon” steril folyadékkal vagy sóoldattal kerül felfújásra, így mechanikusan nyomást gyakorol a méhszájra. Ez a nyomás serkenti a prostaglandinok termelődését, melyek segítik a méhszáj érését, puhulását és tágulását – vagyis előkészítik a szervezetet a szülésre.
A ballon alkalmazásának menete:
- Behelyezés: A ballon bevezetése a hüvelyen keresztül történik, általában fájdalomcsillapítás nélkül, de kellemetlen lehet. A behelyezés csak néhány percet vesz igénybe.
- Felfújás: A ballonba általában 30–80 ml steril folyadékot fecskendeznek, hogy az megfeszítse a méhnyakat.
- Hatóidő: A katéter 12–24 órán át marad bent, vagy amíg magától ki nem csúszik – ez azt jelzi, hogy a méhszáj már megfelelően kitágult.
- Eltávolítás és további lépések: Ezután, ha szükséges, burokrepesztés vagy oxitocin-infúzió következhet a szülés beindítására.
A ballonos szülésindítás előnyei és hátrányai
A szülésindítási módszerek közül a legtermészetesebb megoldás, hiszen a szervezet saját hormontermelését serkenti. Gyógyszermentes, tehát nem tartalmaz hormonokat, így azok mellékhatásai (pl. erős, rendszertelen fájások) elkerülhetők. Kevesebb szövődménnyel jár, kisebb a méh túlstimulálásának és a magzati distressznek a kockázata.
A legnagyobb hátránya, hogy sok esetben nem elég hatékony, ráadásul a kismamák egy része fájdalmasnak is tartja. A behelyezés és a katéter viselése feszítő, menstruációs görcsökhöz hasonló fájdalmat okozhat.
Kapcsolódó cikkek
