PTSD-ben általában azok az emberek szenvednek, akiket valamilyen életveszélyes esemény ér, vagy ennek szemtanúi voltak. Ez lehet egy súlyos autóbaleset egy rablótámadás, vagy más sokkoló élmény. A PTSD-ben szenvedőket szörnyű emlékek és rémálmok gyötrik, melyek kihatnak a mindennapjaikra.
A gyermekkorban kialakult poszttraumás stressz zavar ráadásul sokkal gyötrelmesebb – mondja el Dr. Nancy Kassam-Adams, a philadelphiai Children’s Hospital Gyermektrauma Centrumának igazgatója, ugyanis akadályozza a gyermek normális fejlődését. Például egy éppen csak iskoláskorú gyermeknek sokkal több időre van szüksége, hogy feldolgozza az őt ért eseményt, mint egy felnőttnek.
Dr. Li. Ji, a Pekingi Orvostudományi Egyetem Kórházának gyermekgyógyásza és kollégái 358, 5 és 17 év közötti gyermek esetét vizsgálta, akik valamilyen állattámadás következtében kerültek a kórház sürgősségi osztályára. A legtöbb gyermeket kutya harapta meg, de sokan jöttek macska-, nyúl-, patkány-, sőt, disznóharapással is.
A gyerekeket ellátták, és attól függően, hogy milyen súlyos volt a harapás, tetanusz injekciót kaptak, kitisztították és összevarrták a sebeket, és antibiotikumos kezelést írtak fel nekik. Emellett, a sürgősségi osztályon azt is vizsgálták, hogy a gyermeken észlelhetők-e a PTSD tünetei. Ezt megismételték egy hét, majd három hónap múlva is.
A három hónapos ellenőrzésen a 358 gyerekből 19 mutatta a PTSD tüneteit. A poszttraumás stressz zavar azokat érintette leginkább (38-ból 10 gyermeket), akiknek olyan komoly sebesülésük volt, hogy kórházi ápolásra szorultak. Nem volt jelentős különbség abban, hogy a kisebb, vagy a nagyobb gyerekeknél alakul-e ki könnyebben e betegség, és hasonló arányban fejlődött ki a lányoknál és a fiúknál.
Az eredmény, miszerint a harapást elszenvedő gyerekek öt százalékánál alakul ki poszttraumás stressz zavar, megegyezik azzal az aránnyal, amit más tanulmányok is kimutattak a sebesült gyerekeknél – magyarázta Kassam-Adams. “Ez a szám azonban nem tükrözi azt, hogy a gyerekek hogyan élik meg ezeket a támadásokat. Sok gyerek nehezen dolgozza fel a vele történteket, csak nem látszik rajtuk annyira, hogy diagnosztizálják a poszttraumás zavart.”
A szerzők arra kérik az orvosokat, hogy jól figyeljék meg a gyermekek viselkedését, főleg azokét, akik súlyos sérülést szenvedtek. Kassam-Adams, aki e tanulmány készítésében nem vett részt, hozzátette, hogy nem csak maga a sebesülés befolyásolja azt, hogy kialakul-e a poszttraumás zavar, hanem az is nagy szerepet játszik, hogy milyen hatások érik a gyermeket az ellátás alatt.
“Nagyon fontos, hogy mi történik a sürgősségi osztályon, és hogy az orvosok és nővérek hogyan viselkednek a kis sebesülttel. Ez a tanulmány a pszichológiai tényezők fontosságára hívja fel a figyelmet” – mondta a doktornő a Reuter Health-nek.
Dr. Ji elmesélte, hogy a pekingi kórház orvosai közül többen nem vették észre, mennyire fontosak a pszichológiai felülvizsgálatok, viszont a tanulmány megismerése óta mindenki visszahívja kis betegeit ezekre az ellenőrzésekre. Az eredményeket a Pediatrics folyóiratban publikálták.
Ezek is érdekelhetnek:
Forrás: Medipress
Kapcsolódó cikkek
