A gyerekek általános fizikai, érzelmi, kognitív és szociális fejlődése a játéktól függ. A játékra jellemző, hogy motiváltak rá a gyereke és az is, hogy spontán. Nem a termékre, az eszközre, hanem a folyamatra összpontosít, a képzelet vezérli és mentes a kívülről írt szabályoktól. Csak azért játszanak a gyerekek, mert örömüket lelik a tevékenységben.
A játékot különféle típusokba sorolhatjuk a szerint, hogy a mi a jellemzőjük, mi történik közben a gyerekkel, hány évesekre jellemző, mi maga az eszköz, ami szükséges a játékhoz és egyáltalán hogyan játszanak.
Magányos játék
Az első, magányos vagy nem szociális játéknak nevezett szakaszban a gyermekek egyedül játszanak a játékokkal, és nem veszik észre a többi gyermeket, illetve nem foglalkoznak azzal, hogy ki mit csinál.
Párhuzamos játék
Amikor a gyermekek párhuzamos játékban vesznek részt, hasonló játékokkal, például építőkockákkal játszanak, de inkább egymás mellett, mint együtt. Nem érintkeznek egymással, de örülnek, hogy egy másik gyermek közelében játszhatnak. Jellemző ez a szakasz a bölcsődéskori játszásra.
A gyerekek bámészkodó játékot is folytatnak, amikor figyelik a másik gyermek játékát, de nem kapcsolódnak be, vagy nem játszanak maguk sem.
Asszociatív játék
Az asszociatív játék során a gyermekek kettesben vagy kis csoportban együtt játszanak, de kevés együttműködéssel és egyeztetéssel. Közös játékokat használnak, de mindegyikük a saját játékát játssza, és nem egy közös célért játszanak.
Együttműködő játék
A kooperatív játék magában foglalhat egy szabályokkal vagy közös céllal rendelkező játékot, például egy torony közös építését. A gyerekek játék közben terveznek, tárgyalnak és kiosztják a szerepeket. Ez a fajta játék az óvodáskorra nagyon jellemző.
Gyakorló játék
Jean Piaget a játék három szakaszát határozta meg: a gyakorlójátékot, a szimbolikus játékot és a szabályos játékokat. A gyakorlójáték az anyagok és játékok felfedezéséről szól, hogy “megnézzük, mit tudnak”. Egyszerű, ismétlődő mozgásokat foglal magában, néha játékok nélkül is.
Egyes teoretikusok a foglalatosság nélküli játékra is hivatkoznak, amely inkább véletlenszerű, világos cél nélküli mozdulatokból áll, bár ez is a játék része.
Szimbolikus játék
A Piaget által a játék második, szimbolikus játéknak nevezett szakasza az, amikor a gyerekek egy tárgyat, cselekvést vagy ötletet használnak valaminek a reprezentálására. Használhatnak például egy tárgyat arra, hogy úgy tegyenek, mintha telefonálnának.
Szabályok menti játék
Piaget szerint a játék utolsó szakasza strukturáltabb, és a szabályok és normák követését igényli a cél elérése érdekében, egyedül vagy egy csoportban.
Konstruktív játék
Ez az a szakasz, amelyben a gyerekek tárgyakat manipulálnak annak érdekében, hogy létrehozzanak valamit. Ilyen például a kockák rakosgatása, egy erőd építése vagy egy gép készítése kartondobozokból.
Miért fontos a játék a gyermek fejlődése szempontjából?
A gyerekek a játékon keresztül tanulják meg megérteni a világot és annak működését. A valóságról szerzett tapasztalataik a játékon keresztül tükröződnek.
Játék közben a gyerekek:
- Gondolkodnak
- Problémákat oldanak meg
- Fejlesztik a memóriájukat
- Terveznek és vizsgálódiknak
- Fejlődnek a nyelvi készségeik
- Koncentrálnak
A különböző játéktípusok előnyösek a kisgyermekkorban, ezért a szülők ösztönözhetik a különböző játékélmények és a különböző típusú játékanyagok használatát.
A játék az egész gyermeket fejleszti:
- Fizikai – fejlődik a finommotorika, az egyensúly, a koordináció, gördülékenyebb lesz a mozgás
- Kognitív (intellektuális) – hat a kreativitásra, a gondolkodásra, tervezésre, memóriára kommunikációra
- Érzelmi – megtanulják irányítani az érzelmeiket, másokkal együtt érezni
- Szociális téren – megtanulnak együtt működni, elfogadni és betartani a szabályokat, a másik tulajdonát tiszteletben tartani