Mi, felnőttek alapösztöneinkben igazából ugyanolyanok vagyunk, mint a gyerekek. Megvan bennünk mind az empátiára, mind a bántásra való késztetés, hiszen ösztönlényekből alakultunk tudatosakká. Csakhogy mi már túlvagyunk a szocializáción, így felettes énünk képes uralkodni a nyersebb motivációkon. Mi már tudjuk, hogy együttműködni, odafigyelést, szeretetet adni hosszú távon jobban „megtérül”, mint elsöpörni másokat, még ha az a más gyengébb is nálunk (sőt). A kicsiknél ez még nem ilyen egyértelmű. Ha a jóban kapnak megerősítést, akkor az fog dominálni a viselkedésükben, ha a versengésben, harcban, elnyomásban, akkor az. Persze mindez személyiségfüggő is, és az sem mindegy, ki mennyi feszültséget hoz otthonról. Modern világunk ugyanakkor nem igazán segíti a nyugodt, békés személyiségfejlődést. Nagy a tempó, a nyomás a szülőkön, és erre még rátevődött a digitális eszközökön keresztül érkező „zaj”, a sok káros, korhatáros tartalommal.
Nem csoda, hogy a gyerekközösségekben könnyen „félrecsúsznak” a dolgok, romboló folyamatok indulhatnak el, és hirtelen több lesz a bántás, mint a kedvesség. Ha ez módszeresen, ismétlődően egy-egy kipécézett gyengébb gyerek ellen irányul, az bizony már bullying, vagyis zaklatás. Komolyabb, mint egyfajta viccelődés, ugratás, ennek bizony már a fájdalomokozás, a hatalmaskodás a célja, ha nem is mindig tudatosan. A dolgot súlyosbítja, hogy közösségben történik, ami növeli az áldozat szégyenérzetét és a bántalmazó erejét.
A bántalmazó arctalanságot kapott
A legtöbben persze „túlélik” az ilyesmit, gyerekkorunkban velünk is, körülöttünk is megtörtént. Ugyanakkor nem bagatellizálhatjuk a jelenséget azok miatt, akik bizony hosszan tartó lelki, sőt egyéb sebeket szereznek akár azért, mert érzékenyebb lelkivilágúak, akár azért, mert a helyzet eldurvul; a gyerekek nem érzik a határokat. Hogy így legyen, azért nagyban felelősek a tévéből, interneten és egyes videójátékokon keresztül érkező tartalmak. Itt ugyanis az erőszak relativizálódik, és már a való életben is elveszíti a súlyát.
A net ráadásul új platformot nyit: a bántalmazásnak már nem feltétlen szakad vége az osztályteremben. Folytatódhat csetcsoportokban, zárt felületeken, akár keményebben, mint személyesen, hiszen itt arctalanul is lehet bántani. És mivel ma már nem ritka, hogy tíz év körüliek okostelefont kapnak, nem lehet elég korán kezdeni a védekezést sem.
Ugyanazok az eszközök hozzák a káros és a pozitív hatásokat
Jelen cikkünkben a képernyőkön, kütyükön keresztül jövő negatív hatásokra koncentrálunk, ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy a technológia nem ördögtől való. Sőt, nagyon is szükséges, hogy a gyerekek felnőve majd bánni tudjanak vele, hiszen a jövőjüket ezek a csatornák fogják meghatározni.
„Nagyon jó, mikor egy felnőtt beüt egy címet egy navigációba, és a program elviszi őt egészen az ajtóig. Két gombnyomással rendelünk ételt vagy taxit, fordítóprogrammal azonos időben kommunikálunk egy külföldivel…” – sorolja Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő. „Tehát a technológiának sok jót is köszönhetünk. Amire nagyon oda kell figyelnünk, az a megfelelő időzítés. Az, hogy melyik eszközt mikor és hogyan vezetjük be egy gyerek életébe, akinek még fejlődésben van az agya. Nem mindegy, hogy egy kevesebb kötéssel rendelkező aggyal nő fel valaki, vagy jól kifejlett kognitív, szociális és érzelmi intelligenciával rendelkező ember kap egy hasznos technológiát a megfelelő időben. Egy gyerek csak akkor lesz versenyelőnyben, és akkor lesz esélye egy boldog és teljes felnőttkorra, ha mindez jókor történik.
Pöltl Ákos – fotó: magánarchívum
Csak hát árral szemben úszunk, hiszen a fejlesztőcégek profitmaximalizáló modelljük szerint igyekeznek a gyerekeket beszippantani, és minél tovább bent tartani mondjuk egy applikációban a nagyobb reklámbevételért. „Ezek a gazdasági szereplők csak akkor veszik figyelembe a gyermek digitális egészségét, ha szabályozással rákényszerítik őket. Emellett van egy olyan szülő- és pedagógusréteg is, amely nem érti, mi a probléma ezzel az egésszel.”
A net által potenciálisan felerősödő veszélyek gyerek- és tinédzserkorban
- sextortion: meztelen felvétellel zsarolás
- szélsőséges, erőszakos, kirekesztő eszmék
- viselkedésmanipuláció, szülőktől való szeparálódás
- énképzavar, testképzavar, szorongás, depresszió
- önsértés, öngyilkossági gondolatok
- pornográf tartalmak, torz kép kialakulása az intimitásról
- erőszakszimulációs videojátékok; játék és dopamintermelődés összekötése az agresszív tartalmakkal
Pöltl Ákos Jonathan Haidt szociálpszichológussal ért egyet, akinek alapvető tanácsa az, hogy tizennégy éves kor alatt ne adjunk okostelefont a gyermekünk kezébe, és tizenhat éves kornál előbb ne legyen hozzáférhető számára a közösségi média. „Egy tinédzsert egy óra alatt meg lehet tanítani egy automata váltós autó kezelésére, mégsem engedjük el rögtön egy szomszéd városba egyedül, hiszen nem ismeri fel a veszélyeket, és nem tud megfelelően reagálni. A közösségi média ugyanilyen; valójában felnőtteknek fejlesztették annak idején.
Üdvözlendőnek tartom, hogy már több országban kitiltották a mobilt az általános és középiskolákból, és egyéb eszközöket is csak tanulásra lehet használni (fontos a két funkciót elválasztani egymástól, ezért nem megfelelő, ha saját eszközöket használnak tanításra). Mindemellett rendkívül fontos több szabad játékot és önállóságot adni a gyerekeknek, hogy kialakuljon a veszélyfelismerési képességük és a megküzdési stratégiáik.”
A mai szülőkre jellemző, hogy a kétdimenziós világban túlóvják a gyerekeiket, miközben az online térben elengedik a kezüket. „Egy gyerek nem ismeri fel a manipulációt, viszont nyitott az újra, szeretne barátkozni, ismerkedni. Ezt sokan ki is használják. Azon aggódunk, ha sötétedés után még a parkban van a gyerekünk, de azzal kevéssé foglalkozunk, hogy mit csinál, kivel csetel a bezárt szobájában. Csakhogy a parkban már egyáltalán nincsenek szexuális ragadozók, hiszen rég mindannyian a gépük előtt ülnek, például játékok csetszobáiban…”
A szakértő az online bullying jelenlétét is megerősíti. „Ez is átfogóbbá vált. Brutálisabb lett, és nincs hová bújni előle. A gyerekek izolált környezetben, a szülőtől távol kerülnek cyberbullying-helyzetbe, miközben a szülő már kevésbé hiteles a gyerek számára, hiszen nem ismeri eléggé a közösségi médiát, a gyerekek által használt oldalakat. Az iskolából hazaérve is folytatódhat a bántás; bullyingból cyberbullying lesz – nincs szünet, nincs regenerálódás.”
A témával foglalkozó szakértők véleménye megoszlik a téren: mi a jobb: mindenféle szülői felügyeleti szoftvert (ezekből sokféle elérhető és letölthető) telepíteni a gyermekünk gépére vagy mobiltelefonjára, és így tűzfal mögé rejteni a káros tartalmakat, vagy nem zárni el semmitől alapból, hanem bizalmi kapcsolatot építeni ki vele és hinni a józan ítélőképességében mondván, a világ úgyis tele van veszélyekkel, jobb, ha megtanul bánni velük.
Pöltl Ákos szerint utóbbi könnyebb útnak tűnik, de szerinte egyszerűen nem működik. „A gyerek idegrendszeri fejletlenségéből adódóan nem hoz tudatos döntéseket. Vagyis hiába szembesítem a kockázatokkal, nem fogja megérteni a jelentőségüket. Hogy úgy mondjam: a tudatos internethasználat a gyereknél egy feloldhatatlan ellentmondás. Csak a szülő védőburka tudja megóvni őt, és az, ha késleltetett időpontban találkozik a nagyobbaknak szánt tartalmakkal.”
A szakértő ugyanakkor hozzáteszi: a szülői felügyeleti szoftverek 4-5. osztályig működnek, utána a gyerekek képesek megkerülni azokat. Ezért innentől tényleg csak a folyamatos edukáció marad. „Újra és újra el kell mondani nekik a saját szintjükön, hogy ezek a hatások mit okoznak az idegrendszerükben, és hogy mit miért kérünk tőlük. Csak a tiltás nem elég hatékony, de felállíthatunk a gyerekeinket védő szabályokat, azok viszont legyenek olyan minimumok, amelyekből nem engedünk.”
Fotó: Getty
Pöltl Ákos felfogásában a megfelelő technológia, megfelelő korban történő bevezetése a legfontosabb gyermekeink mentális egészségének megóvása érdekében. Szerinte az időzítés a kulcsszó: „Miután az oktató és a szórakoztató jellegű tartalom nem szétválasztható egy okostelefonon, a kiegyensúlyozás nem működik egy gyereknél, mert amikor csak teheti a szórakozást fogja választani. A megfelelő életkorban bevezetett technológia, a jól megválogatott tartalom, szülői kontroll és a képernyőidő korlátozása a leginkább célravezető a kicsik mentális egészségének megőrzésére. És ne feledjük: a szabályok a felnőttekre is vonatkoznak! Hiszen a gyermekünk elsősorban a mintából tanul. Ha mi magunk nem rendezzük a saját okostelefon-használatunkat, akkor nincs az a program vagy szabály, ami meg fogja óvni őt – legyen szó akár kéretlen tartalmakról, akár kortársak zaklatásáról.”
Kapcsolódó cikkek
