Szeparációs szorongás babáknál: ezért sír, ha anya kimegy a szobából

A szeparációs szorongás általában 6-9 hónapos korban jelenik meg, és a fejlődés természetes része.
A baba sírása nem elkényeztetettséget jelez, hanem azt, hogy már felismeri a számára fontos kötődési személyeket.
A rövid gyakorlások, a kiszámítható búcsúzás és a megnyugtató visszatérések segíthetnek a különválások könnyebb elfogadásában.

Egyik nap még békésen eljátszik a kiságyában, amíg anya átmegy a másik szobába, másnap viszont már az első lépéseknél sírni kezd. Ha ismerős a helyzet, jó eséllyel a szeparációs szorongás egyik jelével találkoztál.

A szeparációs szorongás a fejlődés normális része (Forrás: Getty Images)

Miért alakul ki a szeparációs szorongás a babáknál?

A csecsemők életének első hónapjaiban a szülő közelsége elsősorban a biztonságot, a gondoskodást és a megnyugvást jelenti. Ahogy azonban a baba fejlődik, egyre tudatosabban kezdi felismerni a hozzá közel álló embereket, és azt is megtanulja, hogy ő maga különálló személy.

Nagyjából 6–9 hónapos kor körül sok babánál megjelenik a szeparációs szorongás, vagyis az a természetes félelem és nyugtalanság, amelyet a szülőtől való különválás válthat ki. Ilyenkor már nem mindegy számára, hogy ki veszi fel, ki vigasztalja meg, és ki van a közelében. Ha anya vagy apa kimegy a szobából, a baba sírással, kapaszkodással vagy nyugtalansággal jelezheti, hogy szeretné visszakapni a közelségét.

A háttérben a tárgyállandóság fejlődése is szerepet játszik. Ez annak megértése, hogy egy tárgy vagy személy akkor is létezik, ha éppen nem látjuk. A baba fokozatosan ráébred, hogy anya nem szűnik meg létezni attól, hogy eltűnik az ajtó mögött, de azt még nem feltétlenül tudja, mikor és hogyan tér vissza. Az idő múlását sem úgy érzékeli, mint egy nagyobb gyerek vagy egy felnőtt, ezért egy rövid távollét is nagyon hosszúnak tűnhet számára.

A szeparációs szorongás általában a 10–18 hónapos kor közötti időszakban a legerősebb, de gyerekenként eltérő, mikor kezdődik, mennyire intenzív, és meddig tart. Hároméves kor körül a legtöbb gyerek már könnyebben viseli a különválásokat.

A szeparációs szorongás leggyakoribb jelei

Sírás, amikor a szülő eltűnik a látótérből;

Kapaszkodás a szülőbe;

Nehéz elalvás külön szobában;

Idegenektől való fokozott idegenkedés;

Nyugtalanság bölcsődébe vagy rokonokhoz érkezve.

Nem elkényeztetettség, hanem a kötődés jele

Amikor a baba sírni kezd, amint kikerülsz a látóteréből, könnyű arra gondolni, hogy túlságosan hozzád szokott, vagy nem tud egyedül eljátszani. Valójában azonban nem arról van szó, hogy rossz szokást alakítottál ki benne azzal, hogy sokat ölelgetted vagy ringattad.

A baba számára te jelented az egyik legfontosabb biztonsági pontot. Ahogy egyre jobban felismeri a környezetét, azt is megtanulja, hogy nem minden ember és helyzet egyformán ismerős számára. Ezért előfordulhat, hogy korábban szívesen elvolt mások karjában, most viszont már a nagyszülőknél vagy egy ismerős családtagnál is tiltakozik, ha te nem vagy a közelében.

A sírás tehát nem feltétlenül azt jelenti, hogy valamit elrontottál. Sokkal inkább azt mutatja, hogy a baba már felismeri a számára fontos kapcsolatokat, és még tanulja, hogyan viselje a távollétedet.

Hogyan segíthetsz a babának a szeparációs szorongás leküzdésében?

Nem kell minden alkalommal a baba mellett maradnod, és az sem cél, hogy soha ne sírjon, amikor kimész a szobából. Inkább abban segíthetsz neki, hogy a saját tempójában megtapasztalja: akkor is biztonságban van, ha egy rövid időre nem lát téged.

Gyakoroljátok rövid időkkel! Először csak néhány másodpercre menj át a másik helyiségbe, majd térj vissza. Ha ezt már könnyebben viseli, fokozatosan növelheted az időt.
Beszélj hozzá akkor is, ha nem lát! Ha csak a konyháig mész, nyugodtan szólj át neki, hogy hallja a hangodat. Ez segíthet neki megérteni, hogy továbbra is a közelben vagy.
Ne tűnj el titokban! Még ha nagyon kicsi is, mondd el neki egyszerűen, hogy kimész, és visszajössz. A kiszámítható búcsúzás és az, hogy valóban visszatérsz, idővel biztonságérzetet adhat.
Játsszatok kukucsot! Ez az egyszerű játék nemcsak szórakoztató, hanem azt is segíti, hogy a baba megtapasztalja: attól, hogy valakit nem lát, az még nem tűnik el végleg.
Nem mindegy, mikor próbálkoztok! Ha a baba fáradt, éhes vagy beteg, nehezebben viselheti a különválást. Ilyenkor ne várj tőle nagyobb önállóságot, inkább válaszd a számára nyugodtabb pillanatokat.
Legyen ismerős a búcsúzás! Egy puszi, egy integetés vagy egy rövid mondat segíthet abban, hogy a baba idővel felismerje a helyzetet, és tudja, mire számíthat.

Fontos, hogy ne hagyd magára a kétségbeesett sírással csak azért, hogy megtanuljon egyedül lenni. A megnyugtatás nem hátráltatja az önállósodását: éppen az a tapasztalat segítheti, hogy számíthat rád, amikor szüksége van rád.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni szeparációs szorongás esetén?

A szeparációs szorongás önmagában a fejlődés természetes része, és általában fokozatosan enyhül. Ha azonban a különválás a gyermek növekedésével sem válik könnyebbé, a szorongás nagyon intenzív, tartós, vagy a mindennapi tevékenységeket is jelentősen megnehezíti, érdemes beszélni a gyermekorvossal vagy a védőnővel.

A legfontosabb, hogy ne tekints minden sírást problémának, és ne érezd úgy, hogy azzal ártasz a babádnak, ha néha kimész a szobából. A biztonságos kötődés nem azt jelenti, hogy mindig egymás mellett kell lennetek, hanem azt, hogy a baba idővel megtapasztalja: elmehetsz, de vissza is térsz hozzá.

Kapcsolódó cikk