– Nagyon készültél a császár utáni természetes szülésre. Hogy alakultak a dolgok?
– Persze minden jó, ha a vége jó, és Lilla baba gyönyörű, egészséges, nyugodt kislány. De nem úgy zajlottak a dolgok, ahogy szerettem volna. Ugyanahhoz az orvoshoz mentünk vissza, dr. Valent Sándorhoz. Csak a kórház nem ugyanaz, Panni a Kútvölgyiben született, most pedig az Üllői útra mentünk.
– Hogy kezdődött?
– Vártuk, hogy meginduljanak a fájások, és bemehessünk. Ott kezdődhettek a gondok, hogy épp „nagyüzem” volt. Hatágyas vajúdóba kerültem, ahol öten vártak császárra. Egyszerűen nem ment, nem tágultam tovább.
– Akkora volt a zsúfoltság – vág közbe Zoli, az immár kétgyerekes apa –, hogy oda vittek föl még egy műtéten épp átesett kismamát, mert az őrzőben sem volt hely.
– Később megértettem – folytatja Lívia –, hogy ilyen körülmények közt tényleg le tud állni a tágulás. Végül az orvosom műtétet javasolt, és beleegyeztünk. De én nem adtam föl! Azóta is beszélgetek erről szakemberekkel, védőnővel, dúlával, szülésznővel, és hiszem, hogy van még esélyem átélni a szülést.
– Lillával hogy teltek az első napok?
– Megszereztük az egyágyas szobát, oda kerültünk, a babát azonnal megkaptam, ki nem adtam volna a kezemből. Viszont egyedül is maradtam, nem kaptam semmiféle segítséget a babával kapcsolatban. Emlékszem, Pannival mennyire jólesett, hogy annyit törődtek velünk a csecsemősök! Szerencsére rengetegen látogattak, sokat volt bent mindenki, és könnyen ment a szoptatás az első pillanattól.
– Az első babával is így kezdődött?
– Jaj, az rémálom volt. Két héten át itattuk pohárból anyatejjel, közben a védőnő segített, próbálkoztunk türelemmel, és az lett a vége, hogy Panni két és fél évig szopizott.
– Itthon hogy alakult a család élete?
– Tudatosan készültünk a kicsi érkezésére, úgy vártuk, hogy tudtuk, együtt fogunk aludni mind a négyen. Panninál bevált, de ennél is fontosabb, hogy mi ebben hiszünk: a testközelség megnyugtató erejében.
– Látom, mennyi mindent akarsz erről mondani.
– Igen, készültem! Mert szeretném megosztani mindenkivel, aki olvassa, hogy mennyire boldoggá és kiegyensúlyozottá teszi a családot a kötődő nevelés! Ha folyamatosan odafigyelünk a gyerekek igényeire! Hiszek a babahordozásban, Pannit annak idején karikás kendőben kötöttem magamra, Lillát pedig az első perctől rugalmas kendőbe, most meg csatosba kötöm. Így alszik a legjobban napközben, nekem meg tud járni a kezem, végzem a házi munkát. A babakocsit végleg el is felejtettük. Hiszek abban is, hogy a kismamák egymásnak annyi jót tudnak adni! A mi védőnőnk megszervezte, hogy hetente találkozzunk. Csicsergőnek hívjuk a klubunkat itt Érden, tizenöten-húszan is összegyűlünk, csupa hasonló korú anya és kisgyerek. És ez sem minden: járok havonta a La Leche Liga csoportjába is, sőt még kézművesklubunk is van…És sorolná még, mi mindennel foglalkozik két apró leányzó mellett a csupa élet kismama.
Kapcsolódó cikkek
