Baba

A kötődés a legfontosabb

Debrecenben, a Balla professzor vezette koraszülött intenzív osztályon úgy gondolják, hogy az anyai szeretetnél nincs nagyobb gyógyító erő!
2011. Szeptember 12.

Névjegy: Dr. Balla György professzor, a Debreceni Egyetem Orvosi és Egészségtudományi Centrum Neonatológiai Tanszékének vezetője, a Magyar Perinatológiai Társaság elnöke

– Azért dolgozunk, hogy esélyt adjunk az életre – vallja Balla professzor. – A koraszülöttekért tevékenykedem már harminc éve, mert ez a terület a szívem csücske. Országosan öt-hat csecsemő hal meg ezerből (korábban tíz volt ez a szám), míg nálunk, Hajdú-Bihar megyében csak kettő-három. Az újszülöttek az első hónapban a legesendőbbek, ez a legkritikusabb időszak, ezért mindennél fontosabb, hogy a kis betegek kezdettől fogva a legmagasabb szintű ellátást kaphassák. Ezért vittük át az újszülött intenzív ellátást a szülészeti osztályokra. Ez sokat javított az eredményeinken. Közben azt is gondoljuk, hogy ha az egészséges újszülöttnek joga van az édesanyja mellett lenni, akkor a betegnek még inkább – nálunk a koraszülötteknek nem kell intézetről intézetre vándorolniuk, így az anya csapattaggá válik. Mi vizitkor nem kiküldjük, hanem behívjuk az édesanyákat. Számítunk rájuk, gyógyító jelenlétükre.

– Végül is milyen lépésekkel érhető el, hogy a koraszülöttek többsége szopjon?

– Azt hiszem, joggal vagyunk büszkék arra, hogy az egy kilogramm alatti súllyal született kicsik is szopnak, amikor hazaengedjük őket. Kezdettől fogva saját édesanyjuk tejét kapják, már az inkubátorban is. Amint lehet, alkalmazzuk a kengurumódszert, támogatjuk a bőr-bőr kontaktust. Az édesanya, a családtagok ott lehetnek az újszülöttek mellett, simogathatják, kézbe vehetik. Ha kicsit erősebb lesz a baba, szoptatni is szabad. Az anya a csúcsintenzív osztályra is bejöhet, ott lehet a gyereke mellett egész nap. Amikor pedig egészen jól lesz a kicsi, akkor kikerül a kórterembe az édesanyja mellé, s ilyenkor a súlygyarapodás jelentősen növekszik, hiszen igény szerint szophatnak, mint egészségesen született társaik. A kötődés kialakulásának segítését nagyon fontos feladatunknak tartjuk. Mert az nincs „magától”, de ha az anya hirtelen meglátja a piciben önmagát vagy a társát, akkor egy aprócska koraszülött sem élt hiába. Még akkor sem, ha valamiért el is kell később veszítenünk. Ha sikerült nyomot hagynia, már értelme lett az érkezésének. Hiszen nincs annál fontosabb és csodálatosabb az ember életében, mint hogy kötődjön szeretteihez.– Miért nem általános ez a szemlélet és gyakorlat az ország más koraszülöttosztályain?

– Mi is úgy hoztuk létre mindezt, hogy egy fillér támogatást nem kaptunk, takarékoskodunk és adományokból tartjuk el magunkat. A Magyar Perinatológiai Társaság elnökeként minden lehetséges alkalommal próbálom meggyőzni a kórházakat arról, hogy az eredmények javítása érdekében tegyék az intenzív koraszülött osztályokat a szülőszoba mellé, tegyék az anyát az ellátás részesévé, és a gondozás mindvégig egy intézményben történjen. Úgy érzem, akaratban nincs hiány sehol. A forrás viszont hiányzik hozzá.

Forrás: Kismama magazin