Bálits Éva: Egy nap nyereség
Egyetlen mondatra volt szükségem. Hiába írtuk le már annyiszor, milyen fontos a korai mellretétel, a helyes szopási technika, az állandó együttlét a babával. Nekem mégis az a mondat kellett a teljes elszánáshoz, amit Penelope Leach Picik és kicsik című könyvében olvastam, valahogy így: addig tanuljon meg szopni a pici újszülött, amíg puha a mamája melle, mert ha megérkezik a tej, lehet, hogy olyan kemény lesz, mint a görögdinnye. Akkor sokkal nehezebb a baba dolga!
A harmadik gyerekemmel, Petivel kipróbáltam. Ő is szopott rögtön a születése után, de nem is ez a lényeg. Élete első alvása és ébredése után szó szerint minden percet együtt töltöttünk. Összebújtunk a kórházi ágyon, és addig szopizott, amíg el nem aludt újra, vagy abba nem hagyta magától. Összefolyt éjjel és nappal, másfél óránál többet eszébe sem jutott szundítani. Aludtam, amikor ő, zuhanyoztam, amikor elégedetten feküdt a kiskocsijában pár percet.
Nem engedtem, hogy vizsgálat, vizit, marketingajándék megzavarja a mi édes kettesünket. Kínáltam, és nem néztem, van-e tej, nem mértem soha, csak akkor zaklattam, ha tisztába kellett tenni, vagy fürdettük a csecsemős nővérrel. Csodák csodája: egy teljes nappal előbb „csöngetett a tejesember”, mint a két testvére születése után. Petinek másfél naposan dőlt az anyatej a szájába! Se pótlás, se cumi, se cumisüveg!
Sződy Judit: Úton – útfélen
Rengeteget segített, hogy belejöttem a házon kívüli szoptatásba. Három gyerek mellett fejeztem be az egyetemet – Marci fiam gyakran aludt a könyvtárban, és pedig órák között szaladtam szoptatni. A nagyok soha nem maradtak le semmiről a „szoptatási idő” miatt. Mindig vittük az aktuális „kicsit”. Benedek három hetesen részt vett egy barlangtúrán, Juli négyhónaposan velünk jött a Téka-táborba, sőt, fél évesen megtette első repülőútját egy svédországi konferenciára.
Egy éves kora előtt háromszor „ült” repülőn, mindannyiszor a szoptatás mentette meg a felszállással, leszállással együtt járó fülfájástól, nyüglődéstől. Az órákig tartó előadásokat és a városnézést is könnyen átvészeltük, a szoptatásnak hála. Az utazásban a hordozókendő is sokat segített: míg más a babakocsival küzdött, és forró vízért szaladgált a tranzit-váróban, én a kendőben szuszogó babámmal figyeltem a különleges embereket, érdekes kirakatokat, és mellre tettem őt, ha megéhezett.
W. Ungváry Renáta: A legszelídebb gyógymód
Ha rosszul érezték magukat a gyerekeim, rögtön mellre tettem őket, mert ez szinte mindig segített. Akkor sem hányták ki az anyatejet, ha nagyon lázasak és betegek voltak. Másrészt, amikor megbetegedtek és még szopni sem akartak, akkor rögtön tudtam, hogy most tényleg baj van, nem ártana azonnali segítség után nézni… Amikor például Kristófnak tíz hónapos kora körül először volt éjszaka kruppos rohama, álmomból fölriadva fogalmam sem volt, mi a baj, csak azt láttam, hogy egyszerre sír és fuldoklik valami fura, éles, ugató köhögéstől.
Sosem láttam ilyesmit, csak olvastam róla. Próbáltam megszoptatni, de még ez sem segített, nem kérte. Ebből rögtön tudtam, hogy nagyon nagy baj van, és már hívtuk is az ügyeletet. Szerencsére Kristinek magától elmúlt a rosszulléte. Amikor megnyugodott, rögtön szopni kért, s ebből láttam, hogy a nehezén túl vagyunk.
A hányós, hasmenéses betegségek idején a gyerekek sosem fogadtak el ennivalót, és inni sem nagyon akartak. Szoptatás nélkül talán kórházban kötöttünk volna ki egyszer-kétszer a kiszáradás veszélye miatt, így azonban egy-két napnál tovább sosem volt ilyen panaszunk, amíg szopiztak. Gyakran és keveset szoptak, így megúszták súlyveszteség nélkül.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
