Alanis Morissette-nek és férjének, a rapper Mario “Souleye” Treadway-nek három közös gyermekük van: Ever Imre 2010-ben született, 2016-ban született meg lányuk Onyx, 2019-ben 45 évesen újabb kisfiúval bővült a család, aki a Winter nevet kapta.
Veszteségek
Az anyává válás nem volt könnyű Morissette számára. Nyíltan beszél arról, hogy első két gyermeke között több vetélése is volt és már egyáltalán nem hitte, hogy lehet még gyereke. Sokat foglalkozott a lehetséges okokkal és megoldásokkal, úgy fogalmazott egy interjúban, hogy rengeteg fájdalmat és gyászt élt meg. „Megpróbáltam mindent megtenni, imádkoztam, hogy terhes legyek. A folyamat során sokat tanultam a testemről. Gyötrelmes tanulási és veszteségekkel teli időszak volt ez.” Végül nemhogy második, de 45 évesen harmadik gyermeke is megszületett.
Örökre megváltozik a tested
„A terhesség örökre megváltoztatja a testedet. A lábad nagyobb és laposabb lesz, lehet, hogy soha többé nem tudsz nevetni anélkül, hogy ne pisilnél be egy kicsit, lehet, hogy sokkal több hajad nő, amit aztán a szülés utáni első hónapban a fürdőkád lefolyójában látsz viszont. Amiről nehezebb beszélni, azok az érzelmek. “Hormonok, amik csak úgy átjárják a testedet. És ezek sokféle érzelmet válthatnak ki, visszahozhatnak régen eltemetett emlékeket akár.”
„A terhesség sokféleképpen hathat rád” – mondja az énekesnő. „Készen álltam az utazásra. Az első két terhességem során fokozatosan, egyre jobban ráhangolódtam azokra a finomságokra, amelyek a testemben történnek.”
Otthonszülés
Az énekesnő otthon hozta világra gyermekeit. Ever világra jövetelekor elmondása szerint a szülés összesen 36 órán át tartott, 12 óra intenzitással. Második szülésre nem akart beindulni, így bevetette a bábakoktélt, amiről azt mondja, neki segített, de nem feltétlenül ajánlja mindenkinek.
Szülés utáni depresszió
Alanis már többször is nyíltan beszélt a szülés utáni depresszióval kapcsolatos tapasztalatairól.
“Az, hogy ne csak magamra hagyatkozzam, kulcsfontosságú” – mondta. “Mert az első alkalommal kivártam.” Hosszú ideig várt. Várt, mert az egész élete arra tanította, hogy mindenen egyedül küzdje magát át.
„Voltak olyan barátaim, akiknél a szülés utáni depresszió szorongásként, a kötődés kudarcaként, és ritkábban a babának való ártás vágyaként nyilvánult meg. Túl sokan a PPD-t kizárólag ez utóbbival hozzák összefüggésbe, és elvetik a betegség egyéb megnyilvánulásait, ezért nem foglalkoznak vele. Úgy éreztem magam, mintha kátrányban lennék, de mivel nem ez volt életemben az első alkalom, hogy depressziós voltam, felismertem az ismerős érzéseket.”
Éppen ebben az időszakban kezdett turnézni és azt gondolta, hogy az a fajta szolgálat, amit nekik a zene és az közönséggel való kapcsolat jelent, majd kihúzza a depresszióból. “Szóval azt gondoltam, hogy ó, csak kimegyek a világba és szolgálok, és akkor majd jobban fogom érezni magam, de ez nem volt elég. Aztán ott voltak az öngyógyítás különböző formái, amelyek szintén nem segítettek.” Végül segítséget kért.
Gyereknevelés
Igyekszik úgy nevelni a gyerekeit, hogy az empátia és az érzékenység legyen előtérben. Azt mondja, amikor ő volt gyerek, nem sokat beszéltek ilyen dolgokról, nem az volt a szülőség fókuszában, hogy miként támogathatják a gyerekeiket.
Azt mondja, időnként még mindig rácsodálkozik, hogy anya. „Azt hiszem, sok nő tapasztalja meg azt, amit én is, hogy az anyává válás előtti életmódja egyik napról a másikra teljesen megváltozik.” Úgy gondolja, hogy az anyák fáradhatatlanok és önzetlenek és sokszor csendben szenvednek. „Ha csak egy pillanatnyi fellélegzést jelent más anyáknak, hogy kimondom ezeket a dolgokat, akkor már érdemes volt felvállalnom az érzéseimet az anyasággal kapcsolatban.”
Kép: JC Olivera/Getty Images
Forrás: Gyerekszoba.hu
Kapcsolódó cikkek
