– Pár tanulsága azért volt a várandósságnak, igaz?
– Ezeket nagyon szeretném megosztani! Először is: nem szabad ennyi hízni (húsz kilót!), tudni kell parancsolni az édesség utáni vágynak. Na, én erre nem igazán voltam képes, és küzdök is most rendesen a visszafogyással.
– Munka és sport végig?
– Abból nem engednék másodszorra sem, sőt! Az utolsó három hét, amikor végül otthon maradtam, zavaró semmittevéssel telt. Mindennel készen voltunk, a kelengye összehajtogatva, a babaszoba ragyog, csak a szülést vártam türelmetlenül. Aktív, fáradhatatlan embernek az a természetes, ha a munka mellett a baba érkezésére is felkészül, nem? Hogy mekkora haszna lesz az erőnlétemnek, a szülés után derült ki igazán.
– A szülés idején segített?
– A regenerálódásban óriási szerepe volt.
– Látom, nincs sok kedved Bende születéséről beszélni.
– Senkinek sem akarom elvenni a kedvét! Nagyon szerettem volna természetes szülést, ezt többször hangsúlyoztam is az orvosomnak. Ez sajnos nem jött össze. Csak a magzatvíz folyt el, a fájások gyengék voltak. A kórházban kaptam fájáserősítőt, majd infúziót, hogy gyorsan táguljak. Ezzel nem is lett volna baj, de bármennyire is haladt az idő, Bende nem akart megszületni. Túlságosan nagy volt a fejecskéje és én bármilyen strammnak is látszottam, sajnos nem tudtam világra hozni természetes úton. Amikor már vészesen rossz volt a baba szívhangja, megcsászároztak. Megváltás volt a császármetszés, őszintén szólva nekem meg sem kottyant. A műtét után hét órával felkeltem és elég sokat mászkáltam is. Ebben szerepe volt, hogy nagyon szerettem volna látni a kicsit, mivel inkubátorban volt, és csak akkor láthattam, ha odasétáltam.
– Bendével mi lett?
–Az igazi stressz akkor kezdődött, mikor azt hittem, megszületett, és túl vagyunk a nehezén. Arra gyanakszom, a szüléssel kapcsolatos nehézségek vezettek oda, hogy felborultak az értékei. Hatalmas volt, alig fért szegénykém az inkubátorba, ott sírt, de nem engedték, hogy a kezembe vegyem. Azok az órák nagyon hosszúnak és kilátástalannak tűntek. Az ember ilyenkor nem tudja, mire gondoljon, mekkora a baj. Rettenetesen meg voltam ijedve, de miután minden vizsgálat negatív lett, odaadták. Attól a pillanattól kezdve fantasztikus volt minden. Mindemellett még láttam egy csúnya bukást is a csecsemőosztályon.
– Mi történt?
– Az egyik újszülött álmában visszabukta a tejet, és már szürkült szegény, fuldoklott. Gondolhatod, hogy aznap, amikor kijöttem a kórházból, már bölcsőért rohantam. Azt mondtam, ha azon múlik az élete, hogy mellettem van, akkor félre az elvekkel! Az elvek… Pont arra valók, hogy sutba dobjuk őket.
– Bejött az együtt alvás?
– Egy hét után kiderült, Bende nagyon érett és fejlett baba, és könnyebben alszik, ha nem zavarjuk egymást. Átalussza az éjszakát, rengeteget eszik, gyarapodik, napról napra gyönyörűbb!
– Te pedig aktívan fogysz.
– Mivel muszáj! Nem ilyennek szeretem magamat! Fél év után még mindig van rajtam hat kiló, de már nem sokáig! Tízhetes volt a fiam, amikor először futottam fél órát. Aztán elkezdtünk együtt futni, hát babakocsit tolva lényegesen nehezebb, de megéri! Már egy teljes órát futunk heti háromszor-négyszer. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Plusz még egy tanulság: szülés után legyen rendszeresen időd magadra! Ha csak heti fél óra, az is sokat számít! Egy lassú zuhanyozás, smink vagy tízperces túra a közeli drogériába, akár egy új fogkeféért – csodát tesz!
Erika terhességéről itt olvashatsz.
Kapcsolódó cikkek
