Baba

Bölcsibe járjon, vagy tartsuk otthon?

Adri és Ari véleménye igencsak eltér - és mindkét álláspont képviselhető. Anyai vélemények, hogy jó-e a bölcsi, milyen változásokat idézett elő a gyermeknél...
2007. November 12.

Adél (28 éves, Lilit kétévesen íratta bölcsibe): Önállóbb lett, így neki is könnyebb!

Lili érettebb a koránál, így teljesen természetes volt, hogy társaságra vágyik. Ezt munka mellett nem tudtam neki nap mint nap biztosítani. Ott viszont megismerte a többieket, lettek barátai, megtanult alkalmazkodni, sok új játékkal találkozott, és olyan mondókákat ismert meg rövid időn belül, amelyeket azóta mi tanulunk tőle (az itthoni mondókáskönyvek ellenére). Már képes egyedül elaludni napközben (sőt aludni napközben, mert egyébként már nem volt rá igénye itthon), sokat mozog kint a levegőn, akár hideg van, akár meleg. Azt is megtanulta, hogy nem ő a világ közepe. Ott ismerkedett meg bizonyos bacikkal, így az óvodában talán nem fog mindent összeszedni, mert már erősebb a szervezete, mint előtte.

Megtanulta saját maga kezelni sérelmeit, örömeit, nem szorul rá anyára, apára, illetve megtanulta azt, hogy amivel ő játszik, az a többieké is, és addig nem vesszük el, ameddig más játszik vele. Ez az érkező kistesó szempontjából is nagyon biztató.

Ari (34 éves, egyik fia sem volt bölcsis, a nagy most megy óvodába): Mindent a saját maga tempójában!

Tudtam, hogy amint közösségbe kerül, már nem mi neveljük a gyereket, hanem jócskán alakítja a környezete is. Jobb ezt későbbre hagyni. El sem tudom képzelni, hogy ne lássam, amikor járni tanul, hogy a dadusok fogják szobatisztaságra szoktatni. Ráadásul igény szerint szopik. Hagyjuk abba? Jobb, ha az én válogatott kosztomat eszi, mint a bölcsődei főzelékeket. Egy háromévesnél fiatalabbnak nagyon sok személyes törődésre van szüksége, ezt egy dadus nem tudja biztosítani. Ebben a korban még nincs szüksége nagyobb társaságra, elég vagyok neki én meg a három-négy kis “barátja”. Néha még ez is sok, kiváltképp ha összevesznek. Ebben a kis közösségben könnyebben meg tudja tanulni a társas együttélés szabályait, ráadásul ott vagyok én is, hogy segítsek neki. Jobb kivárni, amíg a gyerek megérik a közösségre. A nagyobbik, Domi hároméves múlt, most megy oviba. Már érdeklődik a kortársak iránt, a sok játék is tetszik neki – ez eléggé ellensúlyozza majd az anyahiányt.

Forrás: Kismama magazin