A gyermekkori traumák, mint például a bántalmazás, az érzelmi elhanyagolás vagy a családon belüli erőszaknak való kitettség növelhetik a nő későbbi életében a terhességi szövődmények kockázatát, valamint az alacsony születési súlyt a babánál vagy a koraszülést – írja a BMJ Open folyóiratban publikált elemzés alapján a Medical Xpress.
Az elemzés szerint az esetükben lényegesen magasabb lehet a terhességgel összefüggő cukorbetegség, a magas vérnyomás, a depresszió/szorongás, valamint az alacsony születési súly a babánál és/vagy a koraszülés kockázata.
Míg a korábban publikált kutatások azt sugallják, hogy a korai életszakaszban megélt trauma jelentős negatív hatással lehet a felnőttkori egészségre, az nem volt egyértelmű, hogy a terhességre is kiterjedhet-e.
Ennek további feltárása érekében a kutatók áttekintettek 32 releváns tanulmányt, melyeket 1994 és 2022 között publikáltak – köztük voltak hosszú távú (kohorsz) tanulmányok, és megfigyelési vagy összehasonlító (eset-kontroll) vizsgálatok is. A legkevesebb résztvevős tanulmányban csupán 48 főt vizsgáltak, míg a legnagyobbat 11 556 résztvevővel végezték.
Az összevont adatelemzések alapján azoknál a nőknél, akik valamilyen gyermekkori traumát éltek át, 37 százalékkal nagyobb valószínűséggel fordultak elő terhességi szövődmények, és 31 százalékkal nagyobb valószínűséggel született alacsonyabb születésű súlyú vagy koraszülött babájuk.
A további, mélyebb elemzések szerint a gyermekkori traumák a terhességgel összefüggő cukorbetegség kockázatát 39 százalékkal, a szülés előtti depresszió kockázatát 59 százalékkal, az alacsony születési súly kockázatát 27 százalékkal és a koraszülés kockázatát 41 százalékkal fokozta.
A kutatók szerint több közvetlen és közvetett magyarázata is lehet az eredményeknek.
Szerintük a gyermekkori trauma megváltoztathatja a stresszt jelző útvonalak szabályozását és az immunrendszer működését, az agy szerkezetét és működését, vagy felgyorsíthatja a sejtek öregedését.
Korábbi kutatások azt sugallják, hogy összefüggésbe hozhatók a felnőttkori kockázatos viselkedés nagyobb valószínűségével, köztük a szerhasználattal, a fizikai inaktivitással és a nem megfelelő táplálkozással, amelyek hatással lehetnek a terhességi szövődmények és kimenetelek kockázatára.
A kutatók elmondták, hogy a tanulmányok többsége magas jövedelmű nyugati országokból származott, így az eredmények máshol nem általánosíthatók, és nem tudták felmérni a különböző típusú gyermekkori traumák lehetséges hatását sem.
Azonban arra a következtetésre jutottak, hogy: „Az eredmények azt sugallják, hogy a [gyermekkori traumának] való kitettség növeli a terhességi szövődmények és a kedvezőtlen terhességi kimenetelek kockázatát. Az [ezeknek] kitett nők azonosítása és gondozásuk személyre szabása lehetőséget teremthet az anya és a gyermek mentális és fizikai egészségének javítására”.