A babák a rámutatás fejlődési mérföldkövét nagyjából az első év vége felé érik el. Maithri Sivaraman, a Genti Egyetem kutatója és Striano Skoler, a Doing Developmental Research című, fejlődéssel foglalkozó szakkönyv szerzője a Psychology Today-en megjelent cikkükben írnak erről a fontos állomásról, ami szerintük már a mélyebb kognitív és szociális megértést tükrözi.
A szerzők egy korábbi, 2004-ben a Developmental Science folyóiratban megjelent kutatásra hivatkoznak, amiben a kutatók feltárták néhány okát annak, hogy mi mindent fejeznek ki a babák a rámutatással.
Az eredményeik szerint amikor a felnőttek a babára figyeltek és kimutatták az érdeklődésüket olyan dolgokon keresztül, mint a szemkontaktus és az érzelmek kifejezése, a babák gyakrabban mutattak rá dolgokra a különböző interakciók során. Hajlamosabbak voltak hosszabb ideig is rámutatni a dolgokra, valószínűleg amiatt, mert élvezték a pozitív kapcsolódást. Viszont amikor a felnőttek csak érzéseket mutattak ki, vagy valami másra összpontosítottak, a babák ritkábban mutogattak az interakciók során. Az ilyen esetekben többször is megismételték a rámutatást, illetve próbálták felkelteni a felnőttek figyelmét, hogy közös fókuszt teremtsenek velük. A kutatás arra jutott, hogy a tizenkét hónapos babák a rámutatást a kommunikáció egy módjaként használják, és értik, hogy a körülöttük lévő embereknek vannak olyan gondolatai és érzései, amelyekre hatni lehet, vagy amelyeket meg lehet osztani.
Egy másik ok az, hogy a rámutatás segít a babáknak abban, hogy mások figyelmét valami olyanra irányítsák, ami felkeltette az érdeklődésüket. Ez egy korai kommunikációs forma, amivel azt mondják, hogy: „nézd ezt meg te is”. Ezzel a gesztussal pedig kezdik megérteni, hogy mások is láthatják és másokkal is megoszthatják, amire ők figyelnek. A rámutatással a babák kifejezik a kíváncsiságukat, érdeklődésüket, jelezhetik, hogy szeretnének felfedezni valamit, interakcióba kerülni egy dologgal. De a rámutatás a segítségkérés non-verbális eszköze is lehet, ha nem érnek el valamit, amire vágynak.
Ez a mérföldkő tehát a babák egyik kommunikációs módja, még mielőtt szavakkal ki tudnák fejezni magukat. A szakértők néhány tippet is adnak, hogyan célszerű erre reagálni.
Tudatosítás és érvényesítés
Ha a baba például rámutat egy játékra, válaszoljunk neki lelkesen: „A macit szeretnéd?”. Ez igazolja a kommunikációs erőfeszítését, és mutatja, hogy figyelünk a jelzéseire.
Fedezzünk fel vele
Ha a baba érdeklődve mutat valamire, csatlakozzunk hozzá a felfedezésében. Ha biztonságos számára, adjuk oda neki a tárgyat, beszéljünk arról, hogy az mire való, mire jó, hogy néz ki, milyen a színe, milyen anyagból van, milyen nehéz, milyen a tapintása, és hasonlók. A közös tapasztalás segíti megérteni a közös fókuszt, és interakcióra ösztönöz.
Bíztassuk a kommunikációra
Bátorítsuk a babát arra, hogy használjon szavakat. Mondjuk el neki mindig, hogy mire mutat, fejezzük ki verbálisan a dolgokat.
Kapcsolódó cikkek
