Szerelem
Tulajdonképpen ma már tudom, hogy a Barna születése utáni napokban lila köd szállt rám, és három egész hétig körém borult. Ez volt a második legjobb az egészben. Mert ugye az első, az a baba kinyomása volt. Szóval onnantól kezdve, hogy a szülés után a kisbabát magam előtt tolva a két lábamon kicsoszogtam a kórház folyosójára, be a szobámba, ledőltem az ágyra, magam mellé húztam a kis teszkókocsit, benne Barnival, valami olyan elementáris szerelembe estem, amit sosem felejtek majd el. Kezdjük ott, hogy ezt nekem SENKI nem mondta! Hogy ez ilyen. Hogy nem tudok aludni majd a gyönyörűségtől, csak nézem, nézem, nézem, ahogy alszik, szuszog, milyen kicsi, hogy fért el bennem, olyan, mint egy eszkimó, milyen formás a keze, megvan az öt ujja, jajdeszép, jajdearanyos, lélegzikmég? Hogy zakatol az agyam, pont úgy zakatol, mint amikor szerelmes az ember. Nincs más gondolatom, csak ő. De ez a szerelemnél is sokkal jobb, mert Barnival nem kell SMS-ezni, nem agyalok, hogy szeret, nem szeret, felhív-e, tetszem-e neki. Nincs kétség, ő örökké itt lesz nekem, mert ő már az enyém, a miénk. Az érzés, amikor kislánykoromban valami nagyon vágyott ajándékot kaptam, alig vártam, hogy felkeljek és lássam megint. Hát ilyen volt az első pár hét, intenzív boldogság. Barni nem sírt szinte soha, így már a kórházban is mindkét éjjel az ágyam mellett aludt a kis üvegfalú kocsiban. Amint kinyitotta a szemét, vagy nyüszített, már megfogtam a kezét, vagy simogattam, hogy ne érezze magát egyedül. Az első nap még rácsos kocsiban feküdt, akkor úgy aludtunk, hogy fogtam a kezét a rácson át, aztán másnap napközben már magam mellé fektettem az ágyra, és csak fotóztam és gyönyörködtem.
Tej
Azt hiszem, elfelejtettem írni a naplókban, hogy már a hetedik hónaptól kezdve szivárgott a tejem. Először azt hittem, hallucinálok, de aztán a pólóimon látható foltok meggyőztek. A kórházban már a szülést követő reggel bedurrant a mellem, és csak azt tudtam, hogy mielőbb mindent meg kell tanulnom a szoptatásról. Nyilván sokat olvasgattam előtte is, hogy felkészüljek arra, ami rám vár, de élesben azért meghökkentő tud lenni ez a biológiai push-up. Meg hát érzem is, hogy feszít, szóval csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy minél előbb járjon a csecsemősök nyakára, és kérdezgesse, mit hogyan kell, mert különben mellgyulladás lesz a vége. Nekem majdnem megvolt, pedig Barna már első nap tíz perc alatt 60 millilitert evett, én meg azt hittem, nem ízlik neki a tejem (ma már tudom, ilyen nincs!). Mindenki órákig szöszmötölt a szoptatással, ő meg elintézte tíz perc alatt, utána fennakadt a szeme, és négy órára kiájult. Csakis a mérlegelés győzött meg arról, hogy eszik rendesen. A mellemben maradt tejet a nővérszobán lévő elektromos mellszívóval lefejtem, a csomókat (a szervezetem több tejet termelt, mint amennyit a baba meg tudott enni) egy fiatal ápolónő masszírozta ki ököllel hajnali kettőkor, majd négykor. Attól a pillanattól kezdve vagyok Riska. Most már tudom, kétféle melltípus van: a szoptató nőé és a nem szoptató nőé. Ez előbbi egy teljesen új paradigma, a táplálás, az életben tartás eszköze. Pont.
Szóval a szoptatás nálunk sima ügy volt, és az maradt a mai napig is. Kérdezni, kérdezni, kérdezni sokat és mindenről! Úgy kell hazamenni a kórházból, hogy ne féljünk a köldökcsonkápolástól, a fürdetéstől, a pelenkázástól… Semmitől. Hiszen nekünk kell minél előbb megtanulni mindent, hogy legjobban gondját tudjuk viselni a babának.
Egyéb furaságok
Úúúh, az a gátmetszés… Azt éreztem még sokáig. Az első napokban ülni is rémséges volt, de amit soha többé nem akarok, az a félrenyelt víz utáni köhögés…
Ami segített: zuhanyozás naponta többször (az úgy egyébként is mindig újra embert csinált belőlem), Ergam-csepp és a homeopátiás Staphysagria bogyó. Fábián doktor mellesleg nagyon szépen varr.A hasam az első napokban ijesztő állapotú volt, mint egy leeresztett gumilabda, el voltam keseredve, hogy nem leszek többé Shakira, de aztán napról napra kisebb lett, így ez is csak átmeneti ijedelem volt. A szoptatós melltartó pedig számomra abszolút rémálom, kényelmetlen, ronda, nem tart, nem is hordom, teljesen jók viszont (és nem tejapasztóak!) a sportmelltartók.
Otthon
Hazamenni akkor is szuper, ha nem utál az ember a kórházban lenni. Az első hazajövetel emlékezetes volt, mert már hárman voltunk, ahogy azt annyiszor elképzeltük a kilenc hónap alatt. Barni persze végig aludt, aztán itthon is hetekig csak az alvást-evést kombinálta, így bőven volt időm mindenre. Persze akkoriban éjjelente (is) háromóránként ébredt, de mikor az ember szerelmes, semmi sem baj! Azt hiszem, jól jött az is, hogy nyáron szültem, minden csupa napfény és trivialitás volt. Már három hét után kivittük Barnit sétálni, négyhetesen a Balatonra vittük (ott aludta át először az éjjelt), persze csakis nyugalomban, hármasban voltunk, és természetesen napra nem vittük. De én akkor már úsztam a Balcsiban, nekem ez segített, iszonyat jólesett. Mindent mértékkel és óvatosan. Fontos megjegyeznem, hogy a szülést követően sem lettem félretolva, hogy anyuka, adios, welcome Barni, hanem a nagyszülők és Géza is figyelmesen lesték minden szavamat, és segítettek, ahol csak tudtak. Persze mindenkinek össze kellett hangolódnia a babával, meg velem is, sokszor türelemjáték ez az időszak, de megéri, mert ilyenkor könnyen jöhet depresszió, elkeseredés, magány vagy frusztráció. Azokat az anyákat is meg tudom érteni, elhiszem, hogy könnyű belecsúszni, éppen ezért fontos, hogy valaki figyeljen ránk is ilyenkor. Ez a babázás különben is egy életre szóló önismereti tréning kezdete.
Azóta négy hónap telt el, és még mindig teljesen odavagyunk, Géza nemcsak tökéletes pelenkázógép, hanem mindent tud, ami Barnival kapcsolatos, akármikor rá tudom bízni anélkül, hogy órákig magyaráznám, mit, hol és hogyan. Barna születése óta kiegyensúlyozott, jó alvó, mosolygós, mozgékony és rendkívül érdeklődő kisbaba. Szerencsések és hálásak vagyunk.
Akkor hát búcsúzom, köszönöm, hogy végigkísértétek a terhességemet, a testi-lelki változásaimat meg mindent, a sok lájkot és leveleket, amiket kaptam tőletek. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha vacillál, ne tegye, íme, itt az én példám, hogy be voltam tojva, és most akármikor kezdeném elölről, hogy Barni itt legyen. Minden közhely nélkül állítom, a gyerek az élet értelme. Bonyolultságában egyszerű dolog. Just do it.
Forrás: HáziPatika.com
Kapcsolódó cikkek
