Akármennyire is mérges vagy, ne rázd meg a babát!
Nemzetközi adatok szerint a bántalmazott csecsemők és kisgyermekek körében az egyik vezető halálok a megrázott gyermek szindróma, azok pedig, akik túlélik, szintén komoly sérüléseket szenvednek. Számszerűsítve egy 2003-as kanadai kutatás szerint a gyerekek 19%-a halt bele a traumába, a túlélők több mint fele idegrendszeri károsodást, 65%-uk látássérülést szenvedett, és 85%-nak volt szüksége komplex kezelésekre a rázást követően.
Hazánkban évente néhány száz ilyen esettel találkoznak az orvosok, az ok pedig általában az, hogy a szülőknek fogalmuk sincs, hogy a hirtelen, indulatból megrázott gyerekben milyen súlyos károkat tehetnek – mondja a Magyar Gyermekorvosok Társasága.
Miért ne rázd meg a gyermeked?
A csecsemők, kisgyermekek feje a testükhöz képest nagy és súlyos, a nyakizmaik pedig még nem elég erősek, így rázás esetén az agyvelő, a csigolyák és a gerincvelő is sérülhet. Rázás közben a puha és sérülékeny agy nekiütődik a koponyacsontnak, melynek következtében vérzés alakul ki, az agy állományában pedig súlyos sérülések keletkeznek. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy felnőtt egy frontális ütközéses balesetet szenvedne el. Mindezek a csecsemő halálához vagy súlyos, maradandó károsodásokhoz (mozgási, szellemi fejlődésbeli elmaradások, bénulás, vakság, látásromlás) vezethetnek.
Mik a megrázott gyermek szindróma tünetei?
A legtöbb esetben eleinte nincsenek drámai tünetek: a gyermek fáradékonnyá, aluszékonnyá válik, esetleg hány, majd fokozatosan egyre súlyosabb tudatzavar, végül kóma alakul ki. Jellemző, hogy ilyenkor a csecsemő kutacsa elődomborodik, feszül. Ez már életveszélyes állapotra utal, mégis sajnos sokan csak ekkor fordulnak orvoshoz.
De mégis miért tenne bárki is ilyet?
A leggyakoribb ok, hogy a fáradtságtól és a baba folyamatos sírásától frusztrált szülő/gondozó hirtelen, indulatból vagy önkontrollját elvesztve megragadja a babát, és erőteljesen megrázza annak reményében, hogy a gyermek abbahagyja a sírást.
Ilyen szempontból fokozottan veszélyeztetett az a szülő/gondozó, aki:
– maga is bántalmazott gyermek volt
– egyedül él, nincs segítsége
– szétesett, zaklatott családban él
– szülés utáni depresszióban vagy más pszichés betegségben szenved
– alkohol vagy drog hatása alatt áll
Veszélyeztető tényező lehet az is, ha a gyermekfelügyeletre alkalmatlan személyre bízzák a kicsit. Illetve az is, ha a szülő – szintén tudatlanságból – játékos dobálás következtében okoz súlyos sérüléseket a babának.
Hogyan előzhető meg a baj?
Amennyiben végtelenül fáradtak, túlterheltek vagyunk, a kisbabánk gondozását túlzottan megterhelőnek vagy teljességgel elviselhetetlennek érezzük, kérjünk segítséget (!) vagy forduljunk a legközelebbi szakemberhez (háziorvos, védőnő, házi-gyermekorvos, pszichológus).
Mit tegyünk, ha mégis megráztuk a babát?
Ha valamilyen oknál fogva mégis megráztuk a babát, a legjobb, amit tehetünk, ha azonnal orvoshoz fordulunk vagy bemegyünk a kórházba és mindenféle bűntudat ellenére őszintén elmondjuk a szakembereknek, hogy mi történt. Ha ugyanis időben kiderül a valódi ok, nagyobb eséllyel menthető meg a kisgyermek élete.
További információk a témában: www.gyermekbantalmazas.hu
Az alábbi videó megtekintése is hasznos lehet:
Kapcsolódó cikkek:
Ranschburg Jenő legfontosabb tanácsai
A szülés utáni depressziónál rosszabb is sújthatja az anyákat
Kapcsolódó cikkek
