Az újszülött hangképző szervei még nem alkalmasak beszédhangok formálására. A gégének föl kell vennie a megfelelő helyzetet, az ajak- és nyelvizmok mozgásának finomodnia kell, a babának meg kell tanulnia, hogyan bánjon a levegővel. Bár a hallószervek a születést követően nem mennek át olyan jelentős fejlődésen, mint a beszédszervek, a tökéletes hallás – amely ugyancsak nélkülözhetetlen a hibátlan hangképzéshez – többéves folyamat során alakul ki.
Bonyolult agytevékenység eredménye a beszéd
A hangképző és hallószervek mellett szükség van egy motorra, amely működteti és összehangolja e szervek működését. Ezt a bonyolult, összetett feladatot látja el az agy. Az emberi agy nem szimmetrikus. A bal agyfélteke valamivel nagyobb, mint a jobb oldali. Itt találhatók a nyelv, a beszéd megértésének és alkalmazásának központjai. Úgy is mondják, ez a “beszélő” félteke, míg a jobb félteke a “néma”.
A két agyfélteke más-más ütemben fejlődik. A “beszédes” bal félteke hamarabb differenciálódik, fejlődése előbb befejeződik. Lányoknál – hormonális okból – ez a fejlődés gyorsabb, ezért ők a “cserfesebbek”. A fiúk és lányok beszédkészsége közti eltérés nagyjából a kamaszkorra egyenlítődik ki.
Egyetlen szakaszt sem lehet átugorni
A beszédfejlődés szakaszai meghatározott sorrendben követik egymást, de nagy különbség mutatkozhat a kisgyermekek között abban, hogy ki mennyi idő alatt tud eljutni a következő szintre. Az újszülött még csak sírni tud, de az anya rövid idő alatt különbséget tud tenni, vajon ez a sírás éhséget, fájdalmat jelez, vagy egyszerűen csak unatkozik a baba.
Öt-hathetes korában a csecsemő már kedves hangokkal örvendezteti meg a családot, s hamarosan rájön, hogy hangadással magára tudja vonni a figyelmet. Ha sokat beszélnek hozzá, két hónapos korában már erősen figyeli az ismerős arcokat, és különböző hanglejtéssel válaszol.
Már a gagyogás időszakának kezdete előtt képes arra, hogy megformáljon néhány magánhangzót (a, i, u). Ezeket a hangokat különböző hanglejtéssel ejti, így fejezi ki elégedetlenséget vagy éppen örömét. A csecsemő az intonációt jóval előbb értelmezi, mint a szavakat. – Te csúnya! – mondjuk a babának, és ő mégis boldogan kacag, mert hangunk a közlés tartalmának ellentmondóan kedveskedő, érzelemmel teli.
Körülbelül három hónapos korában a magánhangzókhoz egy-egy mássalhangzót is hozzákapcsol, amelyek véletlenszerűen formálódnak a csecsemő ajkának, nyelvének mozgatása során. A gagyogás időszakában, amely öt-hat hónapos korban kezdődik, a baba sokkal többféle hangot produkál, mint az anyanyelvére jellemző hangkészlet. Ennek ellenkezője is természetes jelenség: amikor már értelmes szavakat mond, de ezekből hiányoznak olyan hangok, amelyeket a gagyogás hónapjai alatt már képezni tudott.
A szavak lassan mondatokká alakulnak
Ha egy anyát megkérdezünk, mi volt gyermekének első szava, nem mindig tudja a választ. Amit szónak vél, gyakran csak gagyogás, de előfordul, hogy nem meri szónak nevezni azt a különös hangsort, amit egyedül csak ő ért.
A gyermek által használt hangsorok akkor tekinthetők szavaknak, ha jelentést sűrítenek magukba. Már nyolc hónapos kortól megfigyelhető két szótag összerakása: ma-ma, ba-ba, amelyet a felnőttek szóként értékelnek, s megerősítenek: Igen, itt a mama, tessék, tied a baba. A csecsemő összekapcsolja a szót a szituációval, és rájön, ha a baba hangsort mondja, megkapja a babát. A két szótag értelmet nyer.
A felnőttek is igyekeznek alkalmazkodni a gyermek hangkészletéhez, és sajátos szavakat használnak, amikor a gyermekhez beszélnek. Ezek az úgynevezett dajkanyelvi szavak, amelyeket a baba is szívesen ismétel: pápá, papi, dádá, pipi.
Az egyéves gyermek egyre többet ért meg abból, amit mondunk neki. Tudja, mit jelent a nem, a kukucskáló játéknál huncutul mosolyog a kendő mögül, a tapsi-tapsinál nyújtja a kezét. Másfél évesen megmutatja a kért játékot, néhányat színes képről is fölismer közülük. Az első megnevezések úgynevezett szómondatok, mert a gyermek egész szituációt fejez ki velük anélkül, hogy több szót egymás után rakna vagy ragozna.
Például az autó szót különböző helyzetekben más-más hanglejtéssel ejti, s ennek alapján a felnőtt értelmezni tudja, amit a gyermek ki akar fejezni. A nyugodt, ereszkedő dallamú autó azt jelenti: Ez egy autó. Ugyanez kiáltásszerűen: Hallom, jön egy autó. Elnyújtott kiejtéssel: Kiesett az autó kereke.
A felnőtt, aki a gyermekkel együtt éli át az adott helyzetet, helyesen teszi, ha helyette is megfogalmazza a teljes mondatot: Igen, ez egy autó, látom, kiesett a kereke. A gyermek a kérdésekre is szómondattal válaszol. Az apa látja, hogy kislánya hiába próbálkozik a doboz kinyitásával, és megkérdezi: Segítsek? A gyermek válasza: Ma-ma. Jelentése: Inkább a mama nyissa ki.
A szómondatok időszakában kevés cselekvést kifejező szót lelhetünk fel a gyermek szókincsében. Inkább a hangsúlyos szókezdő szótagot, az igekötőt használja: ki = menjünk ki, le = leesett, el = elgurult, elment.
Megfejtendő táviratok
Van olyan kisgyermek, aki másfél-két éves korában mindössze húsz szót használ, van, aki kétszázat. Amikor egy-egy új szót megtanul, még nem ismeri a teljes jelentését: vagy túl szűk, vagy túl tág értelemben használja. Összekapcsol szavakat, ám a toldalékok (ragok, jelek) még hiányoznak. Távirati stílusban beszél, de a mondat szórendje gyakran megfelel a felnőttnyelvi változatnak. Maci bele tütü = a macit beletettem az autóba.
A nyelvi elemeket nem egy időben kezdik használni a gyerekek, de sorrendjük azonos. Legelőször a tárgy ragja jelenik meg, ezt követi a ba-be rag, (ez a ban-ben ragot is helyettesíti), majd a birtoklás tényének kifejezése: az apáé, enyém, kezem, füle formák.
A kétéves gyermek még keveri az igeragokat, és a többi nyelvtani elem használatában is lehetnek hibák, de ezek a fejlődés természetes velejárói. Enyém cipő, lapátval, majomot, nem kimegyek, trolibuszi, elfújik. A melléknevek közül néhány fizikai tulajdonságot (hideg), színt (piros, sárga) nevez meg.
Két- és hároméves kor között tapasztalható a leglátványosabb fejlődés a gyermek beszédében. Ekkor jelennek meg a több szóból álló, a nyelvi szabályoknak nagyjából megfelelő módon alkotott mondatok. Egyre pontosabban érti a beszédet, szívesen tanul új szavakat, ritmusos verseket. Az új nyelvi elemek tanulásának és gyakorlásának jó eszköze az utánzás. A gyermek leginkább olyan szavakat és mondatokat utánoz, amelyek nem teljesen ismeretlenek számára.
Négyéves korára a kisgyermek folyamatosan beszél, társalog, kérdéseket tesz föl. Elkövet hibákat, talán a kiejtése sem tökéletes, de jól, alkotó módon, ötletesen használja a beszédet, elsajátította az életkorának megfelelő beszédviselkedést. A fejlődés természetesen tovább folytatódik a beszéd és a nyelv minden területén, de az alapok az óvodáskor végére szilárdan állnak.
A gyerek beszélni tanul
A gyerek első szava alighanem a papa vagy a mama lesz, lehet, hogy éppen azokban a napokban, amikor elfújja a gyertyát az első születésnapi tortán. Ettől kezdve nagyjából havonta két-három új szót sajátít el. Kétéves korára már gond nélkül képes összefűzni a szavakat, és szókincse hozzávetőleg kétszáz szóból áll.
Mivel tudjuk elősegíteni a beszédtanulást?
A mamának is helyesen kell beszélni!
1. Ahhoz, hogy a kisgyermek elsajátítsa a beszédet, a biológiai adottságok mellett nélkülözhetetlen a szeretetteljes érzelmi kapcsolat.
2. A hangok fokozatosan alakulnak, tisztulnak, s négyéves korra a legnehezebb hang, az r is megpördül.
3. Ha a családtagok is utánozzák a helytelenül ejtett szavakat, mert olyan aranyosan selypít a kicsi, azzal rögzítik a hibákat.
Juhász Ágnes logopédus
Első szava: NEM?
A második életév során a kisgyerek a beszédfejlődésben igen látványosan halad előre. Az első szülinap körül várható az első tudatosan és érthetően kimondott szó, ám a nyelvi fejlődés kezdettől fogva folyamatos. A baba sírásával, később gügyögésével éppúgy “szól” környezetéhez, mint később szavaival.
A dackorszakban úgy érzik a szülők, a gyerek első szava a NEM volt, felmérések szerint ez azonban csak a kicsik ötödénél igaz. Legtöbbjüknél a szeretet vezérli a nyelvet, vagyis többségük az anyát és az apát mondja ki elsőként. Ezek egyben mondatok is. APA jelentheti azt is, hogy megjött, de azt is, hogy elment. Anyanyelvünk elsajátítása során az anya, aki a legtöbb időt tölti kisgyerekével, érti, és legtöbbször magától kiegészíti ezeket az egyszerű mondatokat azzal, amit a kicsi mondani akart.
A fejlődés következő jelentős lépcsője a kétszavas mondat megjelenése. A kisgyerek megérti beszédünkből a legfontosabb részeket, és ezeket ismétli meg: apa el. Másfél éves kora után robbanásszerűen gyarapodik a szókincse, átlagosan 65 szóról 285 szóra emelkedik a második szülinapig. Nem kell aggódnunk, ha kisgyerekünk kevés szót használ, de figyelemmel követi környezete eseményeit, hiszen arcjátékával, mozgásával, gügyögéssel is kifejezi magát.
Érti, amit mondunk?
A kisgyerekek meglehetősen eltérő időpontokban kezdenek beszélni. Egyértelmű, hogy akkor már meg is értenek szinte mindent, amit mondunk. Arra már kevesen gondolnak, hogy a beszédértés kialakulása jóval megelőzi azt a korszakot, amikor a kicsi már önálló mondatokat tud alkotni. Nyolc-kilenc hónapos csecsemőknél is megfigyelhető, hogy a felnőttek szavaiból sok mindent megértenek. Amikor a szülők beszélgetnek, fülel a kis kíváncsi, valósággal issza magába, amit hall. Így sajátítja el önkéntelenül a helyes mondatok alkotásához szükséges nyelvi szabályrendszert.
A ráadást pedig a kellemetlen meglepetések jelentik! Amikor az apróságok az első szavakkal szinte egy időben kezdik használni az otthon hallott csúnya kifejezéseket, vagy amikor a rokonságnak visszamondanak néhány csípős megjegyzést, nem szabad haragudni rájuk. Nem szándékos viharkavarás a céljuk, ők csupán nyelvi szempontból többé-kevésbé tökéletesen adnak vissza valamit, amit hallottak.
A mögöttes tartalmak megértéséhez, a beszédhelyzetnek és lelki tényezőknek megfelelő használathoz még nagyon sokat kell fejlődniük. Arról viszont ne feledkezzünk el, hogy a kicsi mindent megért és megjegyez, ezért mesélni, verset mondani már a kis csecsemőnek is érdemes, ez a nyelvi fejlődés legjobb alapvetése.
Kapcsolódó cikkek:
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
